2019. május 19., vasárnap

Razkiállítás

Ávétel a Háromszék napilap oldaláról:

 Nagyszámú érdeklődő, szülő, nagyszülő, pedagógus és tanulótárs jelenlétében nyílt meg tegnap délután a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum időszakos kiállítási termében a Nagy Mózes Elméleti Líceum rajtagozatos tanulóinak hagyományos tanévzáró tárlata, melyen mintegy száz V–VIII. osztályos tanuló több mint háromszáz különféle technikával készített alkotása látható.

A megjelenteket elsőként és a befogadó intézmény munkatársai nevében Dobolyi Annamária művészettörténész köszöntötte, majd felkérte Ferencz Éva tanárnőt, hogy méltassa a kiállítást. A tanárnő külön üdvözölte és köszönetet mondott az iskola képzőművész tanárainak, Koszta Ervinnek, Szász Editnek és Györgyjakab Borókának, hogy évről évre megörvendeztetnek egy-egy ilyen csodálatos tárlattal, ezzel is öregbítve a kantai iskola hírnevét. A Rotary Klub nevében Bajcsi Ildikó ny. iskolaigazgató Illés Boglárkát díjazta, Máthé László képzőművész, a kantai iskola volt növendéke pedig – aki nem lehetett jelen a megnyitón – Csorba Tímeát ajándékozta meg. A díjat az ő nevében Dobolyi Annamária adta át. Ezt követően a végzősök zenés-verses összeállítást adtak elő, felkészítőjük Tamás Annamária magyartanár volt. A nyolcadikosok nevében Vajna Eszter és Bajcsi Anna mondott búcsúbeszédet. A kiállítás június 9-ig tekinthető meg. Iochom István

Ferencz Éva tanárnő írása


„A jó emberekben természetes módon megvan a tudás utáni vágyakozás.” – mondja Leonardo da Vinci. Nem véletlenül választottam az ő mondatát az idei tárlatmegnyitó mottója. Az ő élettörténete, s mindaz, amit reánk hagyott, mindannyiunk számára példaértékű. Mai szóhasználattal élve „self made man” volt, s mai mértékkel mérve az életműve igazi sikertörténet. Rajta keresztül – s mit nem adnának ezért mondjuk a mai, világunkat tiszavirág életű termékekkel ellátó kozmetika, vagy a ruhatervező ipar mágnásai – fél évszázada mosolyog ránk a titokzatos Mona Lisa, neki köszönhetően mérjük magunkat a „vitruviánus ember” arányaihoz, hogy mást ne említsek. Pedig da Vinci csupán egy jó ember volt, szenvedélyes tudásvággyal megáldva. Jóságát, tudását tehetsége szolgálatába állítva alkotott, akárcsak kései követői, akikért ma itt vagyunk, s akiknek munkája méltatását e rövid – bátorítónak, inspirálónak szánt – bevezetővel megtoldottam.

Mert hogy újra itt vagyunk, az Incze László Céhtörténeti Múzeum kiállítótermében, jelezve, hogy közeleg a tanév vége, amikor illik ezt-azt felmutatni mind abból, amin az év során munkálkodtunk. A kiállítótereken végig tekintve láthatjuk, nem unatkoztak gyermekeink az olykor szürkének is nevezett iskolai hétköznapokon. Több mint 300 alkotás került itt kiállításra, s több tucat munkát díjaztak az Advent, és a Háromszék nem alkuszik megyei pályázatokon az év során. S mindez négy osztály – száznál alig több diák, s három irányító szaktanár-képzőművész munkájának eredménye.

Vegyük hát sorba, hogy mivel telt a 2018-19-es tanév a Nagy Mózes líceum békeszigetének is nevezett művészstúdiójában. Ahogyan az előző években is, három fő síkon megy a munka: festészet, grafika és szobrászat órák váltogatják egymást, művészettörténettel megfűszerezve.

Az 5. osztály FESTÉSZET órákon különböző vastagságú vonalakkal, színkontrasztokkal ismerkedett, mi ennek a munkának az eredményét a levél témájú alkotásokban láthatjuk. Az első lépések a kreativitás kibontakoztatása: ismerkedés a formákkal, csendéletek, és tárgyak drapériával, majd következik az emberi test méretei, arányai, felépítése, és az első dinamikus kompozíciók megrajzolása.

Ez a tudás bővül a 6. osztályban. A csendéletek tárgyai gyarapodnak, megjelenik a fény-árnyék játéka, és előtérbe kerül az anyagszerűség visszaadása. Csak ez után kerül sor a percízitást és a gondos kidolgozást igénylő kezesportré elkészítésére és az olajfestéssel való ismerkedésre.

7. osztályban dinamikus és statikus kompozíciók születnek, megismerkednek a térábrázolás és a perspektíva szabályaival, ezek tükröződnek a kézdivásárhelyi utca részletekben. Szintén 7-ben kezdődik a nagy mesterek munkái után készülő reprodukciók sorozata – idén például Pál László, Csontváry vagy Munkácsy művei alapján – melyek szín- és formavilágukban is igazán jól sikerült kivitelezések.

Ezt a módszert emelik újabb szintre a 8. osztályosok a már tavaly is nagy sikernek örvendő „mozaikfestéssel”. Idén Benczúr Gyula Olvasó nő és Mészöly Géza Utazó szegény család festményei után készültek ezek a mozaik-reprodukciók, melynek érdekessége, hogy a diákok „szeletenként” alkotják újra, és rakják össze a végső alkotást.

Az 5-esek GRAFIKA óráin előbb a tusrajzok készültek képzeletbeli madarak alakját öltve, majd megismerkedtek a viaszkarccal és a monotípiával – ez utóbbi kettő természetábrázolások és meseillusztrációk formájában láthatók.

A 6-osok szabadon választott technikával készítettek monogramot, tussal betű kompozíciót, és az évforduló, meg az iskola Erasmus+ partnerkapcsolatának témájából ihletve pasztellrajzokban emlékeztek meg az I. Világháborúról.

7. osztályban a hosszúra nyúlt tavalyi ősz volt az első ihletforrás, majd Ex-librisek készültek linómetszetben, és elkészültek a kedvenc állatok meg az éjjeli városképek is fekete lapra, fehér ceruzával.

A 8-osok realisztikus és képzeletbeli portrékkal kezdték a grafikaórákat, majd elkészült Az én fám című, személyiségüket kifejező sorozat, szabadon választott technikával. Szintén az ő munkáik a csodaszép papírplasztikák.

SZOBRÁSZAT órákon elsőként az agyaggal ismerkedtek meg az újdonsült 5-es rajzosztályosok. Az agyaggal való munka ugyanis lehetőséget ad arra, hogy megismerkedjenek a térformákkal. A megismerés folyamata lépésről lépésre történik: előbb rajzban szerkesztik meg az egyszerűbb gömb, hasáb, hengert, majd megmintázzák ezeket, s az ismerkedéssel párhuzamosan fedezik fel ezen egyszerű formák összetettebb elrendeződését, mely akár emberalakot is ölthet. Legvégére marad a színezés– mintegy életre keltve az agyagot, s így születtek meg az ülő emberi alakok. A történet azonban itt nem ér véget. A megformázott emberi alak szerepet kap: királlyá, királynővé, bűvésszé, bohóccá alakul. S mikor mindez már megvan, akkor szabadjára engedik a fantáziájukat: az egyszerű térformák így változnak fantasztikus állattá.

A 6. osztályban új tulajdonságokat, lehetőségeket fedeznek fel, új mintázási technikák lépnek színre, szintén agyaggal. Továbbra is az egyszerű forma az alapja az összetett figuráknak, de ezúttal varázslatos sakkfigurák, önarcképek és szétszedhető játékok születtek. Az alkotás során a gyerekek szabadon dönthettek arról, hogy a valósághű ábrázolásmóddal, vagy elvont, a természeti formától elvonatkoztatott módon öntik formába a figurájukat.

7. osztályban kerül sor egy új anyag megismerésére. Előtérbe kerül a gipsz, és egy új szobrászati technika, a faragás. A gipszlapba készített faragási gyakorlatok lehetőséget adnak a technika elsajátítására, és az eredmény látványos: kedvenc állatok: farkas, oroszlán, bagoly, szarvas keltek életre.

Mindezt a munkát összegezve a 8. osztályban a fantázia gazdagságának és a művészi szabadságnak minél változatosabb témában és formába való megjelenítése a cél, erről árulkodnak az ő gipszbe öntött szobraik.

A tanév során tanúsított kitartó, eredményes munkájukért külön dicséretben részesülnek:

Szekeres Anna, Trufasu Norbert Zsolt, Tuzson Tímea, György Edina, Sántha Fruzsina, Bartók Kincső az 5. osztályosok közül,

Bálint Panka, Beck Renáta, Csavar Eszter, Márton Anna, Molnár Panna a 6. osztályból,

Tamás Ágota a 7. osztályból,

Vajna Eszter, György Erna-Beáta, Hosszú Kriszta, Bajcsi Anna, Mátyás Kinga a 8. osztályból.

Köszönjük szépen a művészeti tagozat minden tanulójának és tanáraiknak: Györgyjakab Boróka, Szász Edit és Koszta Ervin kollégáinknak hogy évről évre megörvendeztetnek egy ilyen tárlattal, ezzel is öregbítve iskolánk hírnevét.

S hogy kerek legyen a történet, végzős nyolcadikosainknak útravaló újra a Mester szavait idézem: „Ha egyszer megízlelted a repülést, utána úgy fogsz járni a földön, hogy szemed az eget fürkészi, mert ott voltál fent és oda vágysz vissza.” Bármerre is visz az utatok innen kedves nyolcadikosok, ezt a gondolatot vigyétek magatokkal, és tudjátok, hogy Nagy Mózes iskolája az a hely, ahol megtanultátok, hogy vannak szárnyaitok.

Végezetül, köszönetünk szóljon a múzeum munkaközösségének, hogy rendelkezésünkre bocsájtják ezt a gyönyörű kiállító teret, s nem utolsó sorban diákjaink szüleinek, hogy hozzánk iratták, és nem kis – olykor anyagi áldozattal is járó munkájukban támogatták gyerekeinket.

Kedves tárlatlátogatók, köszönjük, hogy idén is fontosnak tartották velünk tölteni ezt a szép délutánt.