2018. november 25., vasárnap

Gyöngyösi kirándulás

Opra-Bódi Johanna (IX. C) első alkalommal látogatott el a testvériskolánkba. Élményeiről számolt be egy kézzel írt szövegben. Innen emelünk ki néhány szép pillanatot.

A hosszú utazás után egy nagyon kedves lánnyal ismerkedett meg. A másnapi kirándulás Hollókőn egy interaktív múzeumpedagógiai foglalkozással tette emlékezetessé egy palóc falu kulturális örökségét. Budapesten a Sziklakórház titkait fedezték fel, és egy felejthetetlen táncelőadást néztek meg.
A rengeteg vidám perc, baráti szeretet tette emlékezetessé az ott töltött időt. Köszönjük a kedves vendégfogadást!



Mojzi Hunor (IX. C): Gyöngyösi élménybeszámoló
Gyöngyös
Gyöngyös egy lenyűgöző város, nem messze Budapesttől. Tele van csodálatos épületekkel, szobrokkal, helyekkel. Tiszta város, az emberek nem szemetelnek. Nyüzsög az élettől már reggel hétkor. Labirintushoz hasonló utca szerkezete van, nagyon modern város, ez meglátszik azokon az utakon is, amelyek a környező falvakba vezetnek (Gyöngyöspata, Nagyréde, Gyöngyöshalász és Gyöngyöstarján).

Az ottani emberek
Egy nagyon befogadó, kedves közösséget alkotnak az itt élő emberek. Mindenki úgy segít, ahogy tud. Észrevételem szerint az emberek büszkék arra, hogy itt élnek. Barátságosak, segítőkészek, szorgalmasok. A legtöbben mosolygósok, életvidámak, és mindenkit úgy fogadtak, mintha helyi lakos lenne.

A fogadó diákok
Rengeteg új embert ismertem itt meg, és így sok új barátra tettem szert. A diákok úgy bántak velünk, mint egy családtaggal. Bevezettek az ottani kultúrába, a szokásaikba, betekintést nyerhettünk az életükbe. Szívélyes fogadtatást kaptunk, gondoskodtak arról, hogy nagyon jól érezzük magunkat ez az öt nap alatt. Szombaton elvittek minket különféle érdekes és szép helyekre, együtt töltöttünk egy teljes napot a családdal. Habár a búcsú nagyon fájó volt, reméljük, hogy minél hamarabb találkozhatunk fogadóinkkal. 

Hollókő
Hollókő egy csodálatos falu, amely megőrizte a régmúltból fennmaradt kincseit, hagyományait, szokásait, épületeit. Ebben a faluban található egy falumúzeum, egy táncház, egy babamúzeum, egy kőből készült falumakett, a falu végén egy kőből készült holló, de legfőképpen a vár, amelyet közösen tekinthettünk meg. Nem csak kívülről, belülről is mesébe illő ez a vár. Rengeteget tudhattunk meg a palócokról is: az építkezési stílus, táncstílus, népdalok, hagyományok. Sok idős ember él itt, akik sok mindent tudnak a falu történetéről.

Sziklakórház
Szintén egy olyan élmény, amit sosem fogok elfeledni. Ezen a kiállításon betekintést nyerhettünk abba, hogy hogyan nézett ki Magyarország a II. Világháború alatt, az 1956-os forradalom alatt vagy a Hidegháború idején, továbbá megismerhetjük Nagasaki és Hiroshima történetét. Megmutatja, miként ápolt több mint 800 sebesültet 40 orvos és asszisztens. Elénk tárul egy akkori elrejtett,  földalatti, biztonságos menedékhely. Mindenhol betegek, orvosok, gyógyszerek, műtőasztalok, kötszerek, és persze vér mindenütt. A szemle alatt sok élethű viaszszobrot láthatunk, amelyek nagyon átadják az akkori túlzsúfoltság érzetét. Rájuk nézve olyan, mintha hallanánk a fegyverek, atombombák, sikolyok hangjait,a halál illata a levegőben van. Egy igazi időutazásban volt itt részünk.

Érdekes tapasztalatok
Meglátszik, hogy az anyaországban voltunk, sok minden különbözik, sok az eltérés. A legtöbb ilyen az ételek neveiből származik (vinete-padlizsán, murok-sárgarépa, árdé-paprika, peccs/hecserli-csipkebogyó, pityóka-krumpli, maszlina-olivabogyó, törökbúza-kukorica), ezekből sok félreértés is keletkezett. De nem csak ételekről beszélek itt: lapító-vágódeszka, karolifer-fűtőtest, lepcsi-papucs, punga/szatyor/táska, buletin-személyi, paplan-ágynemű, húspotyoló-húsklopfoló. Az is egy nagy különbség, hogy Magyarországon a WC és a fürdőszoba két külön fogalom. A pizzát sok helyen ollóval vágják fel. A gyerekeknek a személyi mellett még van diákigazolványuk, amit a buszozásnál és mozizásnál használnak. Rengeteg élménnyel lettem gazdagabb, tehát én nagyon örülök hogy elmehettem, és remélem jövőben is részese lehetek a csapatnak.