2018. október 31., szerda

Adj, király, katonát!


Adj, király, katonát! – mesés-családos-csoportos vetélkedő
  Ragyogó hangulatban állt rajthoz a tíz család, s gyorsan munkához is látott mind a harmincegy testvér a Nagy Mózes Elméleti Líceumban megrendezett Adj, király, katonát! verseny helyi szakaszán. A versenyt vezető Diákszövetség és Udvartér önkéntesei segítségével pörgős, vidám délutánt töltöttünk együtt a IV., V., VI., és VII. osztályos tanulókkal.
Mókás himnuszok, kedves címerek és zászlók születtek az első próba során, majd a következő két versenyszámban mindenkinek megadatott a lehetőség, hogy megcsillogtassa mesebeli tudását, rátermettségét, találékonyságát. Bár a verseny a pontszámokból megítélve szoros volt, igazából nem is versenyként élték meg a gyermekek – talán ez volt a délután legszebb tapasztalata. Végül a Legyen ön is nagycsaládos próba során dőlt el, hogy ki a gyorsak közül a leggyorsabb, az ügyesek közül a legügyesebb. Az Éjjeli bogarak családja (Hella Johanna, Szász Ágota, Szekeres Anna) utolsó percig váll váll mellett küzdött a 12 spártai és a Macicsalád tagjaival, de végül győztesen kerültek ki, s így beigazolódott az, amit a himuszukban előre vetítettek: „dolgukat elvégzik, munkájukat dicsérik.” A dicséret mellé tapsot kapott minden résztvevő, az emléklapok mellé pedig zamatos kerti almát. Elkészült a csoportkép, majd gyors tapasztalatcsere után mindenki indult haza.
Remélhetőleg igazi kapcsolatok is születtek a délután során, és azok számára is élményt nyújtott a verseny, akik nem kerültek a dobogóra ezúttal. Vagány ez a verseny, hejj!”, hallottuk még elmenőben az egyik versenyző végkövetkeztetését. Bízunk benne, hogy az Éjjeli bogarak hasonlóan fognak vélekedni a november 3-án Nagyenyeden sorra kerülő országos Mindent Eldöntő versenyen, ahol iskolánkat képviselik.
Köszönjük szépen a Magyar Ifjúsági Tanácsnak a lehetőséget, a résztvevő tanulóknak a lelkes hozzáállást, felkészítőiknek – Kerekes Izabella tanítónőnek, Tamás Annamária, Nagy-Babos Edit és Deák Ferenc magyartanárokoknak – a segítséget, a Nagy Mózes Diákszövetségének és az Udvartér önkénteseinek pedig a verseny lebonyolítását.
Ferencz Éva
Szervező, angoltanár
Résztvevők:

IV. oszt.
Constantinescu Júlia
Deák Nimród
Füstös Szilamér
Gyenge Tamás
Hella Johanna
Kovács Péter
Szántó Kincső

V. oszt.

Bartók Anett
Bálint Botond
Gáspár Attila
György Edina
Kalányos Zoltán
Sántha Fruzsinqa
Szász Ágota
Szekeres Anna
Szigeti Norbert
Tuzson Tímea
Veres Boglárka

VI. oszt.

Bálint Paula
Barabás Oanna
Csavar Emese
Dezső Nándor
Hosszú Gergő
Márton Anna
Molnár Zsuzsa

VII. oszt.

Csüdör Tímea
Dobrea Alexandra
Fekete Hunor
Fülöp Hanna
Szabó Emese
Szőke Áron

Önkéntesek

Csillag Abigél
Keserű Kriszta
Mátyás Ivett
Rendy Hanna
Szabó Hedda
Szakács Edina
















2018. október 29., hétfő

Október 23

Nánia Hilda (IX. A) élménybeszámolója

A történelem kezdete óta nincs még egy nap, mely világosabban mutatja az ember csillapíthatatlan vágyát a szabadság iránt – bármily kicsi is a siker esélye, s bármily nagy is az áldozat, amit követel.”  
John F. Kennedy (1960)
Ezerszer is igazat adva John Kennedynek döbbentem rá, hogy ez az évszám mindig kivételes érzésekkel tölt el engem. És nem csak kifejezetten destruktív hangulatba hoz, sokkal inkább a tiszteletadás és egy pár perc csend mellett elfog ilyenkor a teljes remény és csodálat. Úgy érzem, hálával tartozok nemzetemnek és mindazoknak, akik azokban a napokban éltek. Vagy éppen haltak.
23-án este, a kaszárnya előtt volt minden olyan magyar ember, aki hasonlóképpen érezhetett, mint én. Öröm fogta el lelkemet, látván a hatalmas tömeget. Pedig igazán kicsi a mi városunk.
Mégis ott álltak mindazok, akik évtizedek óta a lelkükben őrizték és őrzik a lyukas zászló boldog-szomorú emlékét. Keserű fájdalommal gondoltunk vissza a múltra, melynek eseményeit és áldozatait nem szabad elfelednünk soha.
Ott, közösen emlékeztünk a halottakra, a hősökre, a ,,pesti srácok”-ra, mindazoka, kik a szörnyű utcai harcokban áldozták életüket a hazájukért, emlékeztünk a börtönben raboskodókra, a meggyilkoltakra. De visszagondoltunk a túlélőkre is, akik annyi éven át őrizték szívükben, lelkükben a szabadság álmát, a szabadulás reményét, a feltámadás hitét. Ott álltunk, egyesek fáklyákkal, mások gyertyával a kezükben, és én a feketébe öltözött ünneplőkön végignézve láttam, de főként éreztem, hogy miként idézzük fel mindazt, ami azon az álmokkal átszőtt napsugaras-véres őszön történt. Érezhető volt a levegőben motoszkáló feszültség és melankólia.
Márai Sándortól szavalták a Mennyből az angyalt. ,,Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.” Ez a sor igazán elgondolkodtatott. Szinte a fejemben hallottam a segélykiáltásokat, láttam a rémülettől megbénult, mégis a szabadság utáni vágy tüzétől izzó tekinteteket, az elszántságot, és szinte alig hallhatóan kérdeztem magamtól, hogy: Miért?
            Büszke voltam a nemzetemre. Számomra október 23-a a legfontosabb ünnep a magyarságra nézve. Mert volt egy történelmi pillanat, amikor Magyarország elfelejtett félni.
Ezért hiszek a magyar nemzet feltámadásában.


Iskolánk diákjai a Református Kollégium zenekarával közös zenés irodalmi műsort mutattak be. Felkészítő tanárok: Nagy-Babos Edit, Nagy-Babos Tamás, Rancz Teréz és Rancz-Gyárfás Zsuzsa és Ruszka Sándor

2018. október 17., szerda

56-os tábor


           Idén is nagy örömmel töltött el, hogy részt vehettem - iskolánk teológia tagozatának diákjaként - a Magyarországi, Kiskunmajsán szervezett történelmi jellegű táborban.
            Ennek a tábornak a célja, az 1956-os forradalom és ennek megismertetése a fiatalokkal. Sorra kerültek még más jellegű témák is, például: a média hatalma illetve befolyásoló képessége stb. Ezekkel a témákkal kapcsolatban rengeteg új dolgokat tanultunk híres előadóktol, vezérigazgatóktól. Az egyik legszebb része a tábornak a különböző országokból jövő magyar fiatalok megismerése és új barátságok kialakítása. Ez a tábor nem csak az előadásokból illetve tanulásról szól: a szervezők biztosítják az érdekes kirándulásokat és egyéb kreatív programokat.
             Betekintést nyerhettünk a magyar honvédség életébe, megfigyelhettük, hogy a katonák hogyan élik a mindennapjaikat. Továbbá voltunk különféle múzeumokban és nem utolsó sorban ellátogattunk a strandra . Ez mellett számos csapatösszerázó játék is volt. Az estéink nagyon érdekesen teltek: filmvetítésekkel, koncertekkel, karaokevel és beszélgetésekkel zártuk a napjainkat. Mi 6-an mentünk, minden évfolyam teológiai osztályaiból egy vagy két ember. Ez a kis nyári kirándulás kisebbeknek és nagyobbaknak egyaránt számtalan kellemes emléket és hasznos információt tudott nyújtani. Számomra mindig is egy feledhetetlen élmény marad. A többieknek is nagyon pozitív emlékként marad meg, amint ez kiderül a következőkből:

            Az 56-os Majsa-i táborban nagyon jól telt. Számomra a legfontosabb az volt, hogy a csapattársaimmal jó barátnők lettünk, sok új embert ismertem meg, az előadások tanulságosak és érdekesek voltak. Valamint kitaláltuk: az online rádiózást, amellyel tarthatjuk a kapcsolatot egymással. Összességében egy nagyon jó táborozás volt J “- Kozma Bernadett X.D
            Mivel újonc voltam ebben a táborban, nem igazán gondoltam, hogy jól fog telni, hogy ilyen baráti és megértő közöségbe kerülök. A mindennapi izgalmas programok érdekesebbé és vidámabbá tették az ott töltött napokat. Az előadásoknak köszönhetően sok mindent tanultam a magyarok történetéről és más nemzetek múltjáról“ –Móré Lehel IX.D
            A tábor nagyon tetszett nekem. Nagyon örülök, hogy más országokban élő magyarokkal is megismerkedhettem és új barátokat találtam. A programok is tetszettek, nagyon érdekesek voltak. A legjobban a Magyar Honvédség látogatása tetszett, ahol láthattuk, hogyan is élnek a katonák“ –Mátyás Tímea XI.D
            Nekem a táborban nagyon jól telt, örültem, hogy találkozhattam a régi táborozókkal és megismertem újakat, minden program és előadás jól meg volt szervezve“ –Gergely Etele XII.D

Zsigmond Andrea, XII.D.

2018. október 14., vasárnap

Szüreti bál

Marthi Alpár (XI. D) írása: 


      Az idén iskolánkba érkező  Hajlák Attila-István tisztelendő úr és a teológia osztály tanárai első alkalommal szervezték meg katolikus osztályok számára az első szüreti bált.

     A rendezvény elsősorban azon diákok számára hagyta nyitva  kapuit, akik a katolikus osztályban folytatják tanulmányaikat ezzel lehetőséget adva, hogy az évfolyamon tanuló diáktársak számára, hogy megismerjék egymást és közösen bulizzanak a tanáraikkal. A rendezvény  az osztályok a kidolgozott osztályhimnuszok  mellett az agapé asztalára is vittek az idén szüretelt szőlőből, a lányok a finom süteményeikkel kedveskedtek a közösség számára. 
A katolikus osztályok diákjai válasza alapján ki lehet jelenteni, hogy  élmény volt a bál és a tanáraikkal együtt való buli. 
A szervezők egyetlen akadályát látják a további bálok megszervezésének, de ennek az akadálynak a legyőzése a diákokra hárul ugyanis nem csak a táncparketten kell jól remekeljenek hanem a tan órákon is.

Mike Tünde  vallástanárnő a következőt nyilatkozta:
,, A bálon nagyon jó hangulat uralkodott a kezdetétől a végéig. Ez a hagyományőrző szórakozás lehetőséget adott arra, hogy a diákok és  tanárok között mélyebb kapcsolat alakuljon ki, és együtt  jól érezhessék magukat." A tanárnőnek és a többi szervezőnek is szándékában áll a bálból hagyományt kialakítani.


Mit lehet tudni önről? Kaphatnánk egy rövid bemutatkozást?
Hajlák Attila-István vagyok. Nyolcadik éve szenteltek pappá Gyulafehérváron. Papi életemet Marosvásárhelyen kezdtem, ahol iskolalelkészként is tevékenykedtem és a teológiai osztályokért feleltem a Bolyai Farkas Elméleti  Líceumban.
Eddig már szervezett ehhez hasonló eseményt? Honnan jött az ötlet, hogy kezdeményezze a bál megszervezését?
Több balt szerveztem a fiataloknak, mert úgy gondolom egy ilyen alkalom összekovácsolja a közösséget és segít a közös élmény a közeledésben.
Egy ilyen balban lehet igazán megismerni a fiatalokat, az embereket, innen jött az ötlet, hogy legyen egy szüreti bál a Nagy Mózes Líceumban tanuló katolikus osztályoknak is.
 Ez a bál nagyon jól sikerült ,úgy láttam. A diákok nagyon közel kerültek a lelkemhez. 
Önnek mit jelent a katolikus osztályos gyerekkel foglalkozni?
Nagy élmény számomra diákok között élni, közöttük lenni, megismerni életüket, belső világukat.

Kíváncsiak vagyunk az ön véleményére is, hogy ön hogyan látta szervezőként és részvevőként is a bált?
Egy szenzációs csapat a katolikus osztályok csapata. Annyira jó volt látni azt az odaadást, ahogyan mindent megtettek ezen esemény megszervezéséért.

Szeretnének az elkövetkezőkben is ehhez hasonló rendezvényt szervezni?
Szeretném, hogy sok ilyen és hasonló rendezvényt szerveznénk Farkas Alajos iskolalelkész barátommal, hiszen számára is nagyon fontos a katolikus osztályok élete, jövője.

Van akadálya annak, hogy az iskolában tanuló többi diák számára  is nyitott legyen a bál kapuja?
Ha vannak diákok más osztályokból, akik szívesen részt vennének ezen alkalmakon, úgy gondolom nincs ennek akadálya a részemről.

Mit üzen a vallás osztályban tanulóknak?
Ha sajnáljátok magatokat a jó Istentől szétesik az életetek!
Ha nincs tyúk, ha megütik sem tojik. Mindent tegyetek meg a fejlődésért, használjátok ki minden pillanatot és lehetőséget az életben, mert amiért a kacsa nem tud úszni, nem a víz a hülye.
 Építsenek sok igazi őszinte kapcsolatot. Hiszem és üzenem: ha nincs komoly istenkapcsolatunk, Isten nem tud táplálni!
Úgy gondolom, hogy ezek  a gondolatot mindannyian  magunkkal vihetjük a mindennapjainkba.

A katolikus osztályokban is rengeteg jó ember van, senkit nem féltek amiatt, hogy nem találná majd meg helyét az életben.
 Meggyőződésem, hogy aki tud jól mulatni, az imádkozni is tud, fog tudni, valamint az éleben is meg fogja tudni állni a helyét!

 Legyen sok ilyen áldásos és családias együttlétünk!








Október 6

A kézdivásárhelyi „Nagy Mózes” Gimnázium falán található 13 aradi vértanú emlékplakettje alatt tisztelegtek az Aradon 1849. október 6.-án kivégzett magyar tábornokok emberi nagysága előtt. Az immár hagyományosnak mondható eseményen a „Nagy Mózes” Gimnázium és a Református Kollégium diákjai közös műsorral ünnepeltek diáktársaik előtt. A felemelő megemlékezést a házigazda iskola néptánccsoportja és zenekara nyitotta meg, azután a Református Kollégium diákjai versekkel és könnyűzenével tisztelegtek. 
A műsort a Nagy Mózes részéről Rancz Teréz, Nagy-Babos Edit, Tamás Annamária, Nagy-Babos Tamás és Pakó László tanárok, míg a Református Kollégium részéről Ruszka Sándor, Rancz Gyárfás Zsuzsa tanították be. A két iskola kezdeményezését a kézdivásárhelyi önkormányzat is felkarolta. A fél órásra sikerült ünnepség után koszorúztak, Fejér László-Ödön szenátor, az önkormányzat nevében pedig Bokor Tibor polgármester és Derzsi Gyula alpolgármester, valamint Szöllősi Tamás tanácsos vettek részt. Az iskolák igazgatói is fejet hajtottak az emlékfal előtt. 

 a Maszol.ro portálról

Bodó-Czerék Bence (IX. B) diákunk zenekari tagként kézzel írott szövegében avatja be az olvasót az eseményekbe.




Gólyahét, gólyabál

Kerezsi Bernadett (IX. C) írása:


     2018. szeptember 10-én egy újabb iskolai év vette kezdetét. Nekem és évfolyamtársaim számára is ez egy jelentős nap. Számunkra ez egy újabb mérföldkőnek minősült. Félve léptünk be azon a napon, az akkor még ismeretlennek bizonyuló iskolakapun. Akárcsak a kisgyerek, mi is oly kíváncsian és érdeklődően ismerkedtünk a Nagy Mózes falaival. 
      Egy hét ismerkedés után az iskolával, kezdetét vette a gólyahét. Ezen a héten, ahogy a csengő hangja szünetet kiáltott, mindent figyelmen kívül hagyva szaladtunk kíváncsian az izgalmak elé, amelyeket a gólyahét ígért számunkra. A tizedikesek gondoskodtak arról, hogy a szivárvány minden színében pompázhassunk, és fenn állt annak a veszélye, hogy ellenkező neművé váljunk. A gólya fiúk talán ezért váltak egyik percről a másikra fiúból lánnyá. Egy régi szólás úgy tartja: “Ahogy dudálnak, úgy kell táncolni.” A gólyahéten a szóláshoz híven mi is úgy táncoltunk, ahogy a tizedikesek dudáltak. Olyan volt akár a kígyó bűvölés: addig játszottak egy zeneszámot, hogy inkább felszínre jöttünk, kibontakoztunk bízván abban, hogy vége lesz már. Minden nap alkalmunk nyílt más-más bőrbe bújni. Néha hülyét csinálva magunkból, máskor pedig bohócokként, rockerekként táncoltunk körbe a Nagy Mózes udvarát. Nemcsak kinézetünknek kellett helyt állnia, hanem mi magunknak is, hiszen a tizedikesek előkeresve kreativitásukat próbákat szabtak ki számunkra és tettek megmérettetések elé bennünket. Volt ahol osztályaink összetartozását, együttműködését mérték fel, volt ahol arra voltak kíváncsiak,hogy milyen gyorsan tudunk lisztbemártott almacikkeket kihalászni szájunkkal egy tálból. Elménket is megtornáztatták többek között iskolánkkal kapcsolatos kvízkérdésekkel. Például: Hány lépcsőfok van a főlépcsőn?Hogy hívják a DSZ elnökét? valamint hány ablak van az iskolán? Rossz válasz esetén ketchup és majonéz arcpakolásban részesülhettünk, amely bár viccesnek minősült, okozott kellemetlenségeket némelyek számára. Ez a hét megfelelő volt arra, hogy rájöjjünk nem minden szép, ami jó és nem minden jó, ami szép. Ez alatt az egy hét alatt sikerült beilleszkedjünk a Nagy Mózes mozgalmas mindennapjaiba, és úgy vélem ez az egy hét sok mindenre lehetőséget adott. Összerázódtunk, közösen alkottunk és rájöhettünk arra, hogy mennyit is jelent akár egyetlen perc. Mindenki maga felmérhette versenyszellemét és azt is, hogy mennyit képes megtenni a közösségért. 
A néha kellemetlennek minősülő, de mégis élményekben gazdag gólyahetet a gólyabál követte,amely pénteken került megszervezésre a díszteremben. Az ünnepséget mi, a gólyahét elszenvedői nyitottuk a gólyatánccal. Táncunkat figyelemmel kísérte a zsűri, akit Bejan András igazgató úr, Kovács Zsuzsa és Fehér Katalin tanárnők, valamint Kis Tamás a DSZ elnöke, Hodor Barbara diáklány alkottak. Minden osztályból kiválasztásra került két lány valamint két fiú, akik egymással versengtek a gólya király és királynő címért. Táncban kerültek megmérettetésre, melynek végül győztesei Rancz Gyárfás Hanna és Várza-Deák Zsombor lettek. 
        A gólyabállal lezártuk a beavatást a Nagy Mózes-es életbe. Őszintén állítom, hogy ma már magabiztosan és otthonosan lépünk be minden reggel az iskolakapun.