2018. március 6., kedd

Zúg Március Szónokverseny

Átvett szöveg a Háromszék napilap oldaláról
(http://www.3szek.ro/load/cikk/110951/kivalasztottak_a_diakszonokot_kezdivasarhely)

A nyertes: Cisar Krisztián Bogdan. A szerző felvétele
A nyertes: Cisar Krisztián Bogdan



















Tizennegyedik alkalommal szervezte meg a középiskolások számára kiírt Zúg Március szónokversenyt az RMDSZ kézdivásárhelyi szervezete. Tegnap délután az Incze László Céhtörténeti Múzeum időszakos kiállítási termében pedagógusok, szülők és tanulók jelenlétében mérettetett meg a város három középiskolájának – a Nagy Mózes Elméleti Líceum, az Apor Péter Szakközépiskola és a Református Kollégium – tizenegy diákja.
A legtöbben, nyolcan a kantai Nagy Mózes Elméleti Líceumot képviselték. A háromtagú zsűriben Józsa Irén ny. magyartanár, Simon Anikó, a torjai Kicsi Antal-iskola magyartanára és Ménessy Kinga Kitty, a városháza kommunikációs irodájának a vezetője foglalt helyet. Nagy-Babos Tamás magyartanár, a rendezvény ötletgazdája a céhes város egyik legszínvonalasabb és legértékesebb versenyének nevezte a Zúg Március szónokversenyt.
Az idei szónokverseny győztese – aki a Gábor Áron téri ünnepségen mondhatja el beszédét – Cisar Krisztián Bogdan, a Nagy Mózes Elméleti Líceum tizedik osztályos tanulója (felkészítő tanára Deák Ferenc), a második díjat Mikola Csengének, a Nagy Mózes Elméleti Líceum XI. osztályos tanulójának ítélték oda (felkészítő tanára Nagy-Babos Tamás), a harmadik helyen pedig Demeter Dániel, a Nagy Mózes Elméleti Líceum IX. osztályos tanulója végzett (felkészítő tanára Nagy-Babos Edit). Dicséretben Jánosi Zsolt, a Református Kollégium tizedik osztályos tanulója részesült (felkészítő tanára Rancz-Gyárfás Zsuzsa).
A verseny nyertese március 15-én a főtéren, a második helyezett pedig aznap este az önkormányzat által szervezett díszvacsorán mondja el ünnepi beszédét.
Iochom István


Krisztián díjazott beszéde:
Tisztelt ünneplő közösség!
                „Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn.”. Széchenyi István ezzel a gondolatával igencsak értékes üzenetet hagyott számunkra. Nagyon fontos, hogy ne csak megemlékezzünk a múltról, hanem tiszteljük is azt, mert ha nem tesszük, akkor azt sem fogjuk tudni, hogy miként formáljuk jövőnket.
                Én egy olyan jövőt akarok, amelyben mindenki egyenrangú és mindenki véleménye számít. Amelyben mindenki szabad, és szabadon szólhat. Az első márciusi ifjak is ezt akarták, és nekünk is ezt kell tennünk. A mi feladatunk azonban talán nehezebb, mivel a mai világ teljesen más körülményeket kínál, de ha bátrak vagyunk, akkor tetszésünk szerint formálhatjuk jövőnket.
Viszont ahhoz, hogy továbblépjünk és megváltoztassuk a jelent, kockáztatnunk kell. Ifjú diáktársaim! Meritek ti kockáztatni a kényelmeteket? Vagy már teljesen megalkuvók lettetek? A kényelem sokmindentől megfoszthat. Jól érezzük magunkat benne, és nem gondolunk arra, hogy talán majd egyszer ki kell lépnünk a komfortzónánkból. Kockáztatnotok kell majd, szólnotok kell, azért, hogy érvényesüljetek. Persze csak akkor, ha akartok. Van egy másik út is: megalkusztok és hagyjátok, hogy elnyomjanak titeket a véleményetekkel együtt. Ne engedjétek ezt, hiszen fiatalok vagytok. Ott pislákol bennetek a láng, tudom hogy nem aludt még ki teljesen. Lobbantsátok fel azt a lángot, hogy világítsa meg előttetek az utat. Merjetek felszólalni, merjetek kiállni magatokért és társaitokért, mert akkor a saját kezetekbe vehetitek a jövőtöket!
                Egy megpróbáltatás előtt állva ne a félelem töltse el a szíveteket, hanem a harci hangulat. Ahogyan Bibó István mondta: „A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem.”. Ne féljetek attól, hogy mi fog történni, ha kockáztattok. Legyen előttetek a cél, a szívetekben pattogjon a tűz, és akkor nem érhet veszteség. Habár a forradalmárok odavesztek a csatában, de félelmet nem ismerve harcoltak egymásnak vállvetve, és győztesként szállott a lelkük a mennyekbe, mert bátrak voltak és igaz célokért harcoltak.
                Arra buzdítalak hát titeket, hogy a fiatalosan lobogó lánggal a szívetekben emlékezzetek meg a forradalomról. Ne engedjétek a csendet elhatalmasodni, mert elfojtja a bennetek égő tüzet. Farkas Árpád így írt: „...embereim, ó esengve kérlek, adjatok nekem egy cséplőgépet, zümmögjön nekem, vonítson nekem! csak csend ne legyen! csak csend ne legyen’’. Aki tétlenül tűri a felette uralkodó csendet hát tűrje, de ti ne tegyétek. Harcoljatok érveitekkel és tetteitekkel, hogy majd a béke csendjét élvezhessétek. Hiszek abban, hogy a mai márciusi ifjak is képesek bátran kiállni és megtörni a káosz csendjét szavaikkal.
                 Azonban nem szabad várniuk, hisz a fiatalság nem tart örökké. Később nem lesz erőtök felvenni a harcot, de ha a most cselekedtek, akkor biztos, hogy győzedelmeskedni fogtok a jövőben!
Köszönöm figyelmüket!