2018. november 25., vasárnap

Maturandus 2018


FÉNYKÉPEKET VÁRUNK!!!!!!!
A XI. szervező évfolyam szeretettel köszöntött minden kedves jelenlevőt a végzős diáktársaik nagykorúsítási ünnepén. Nagy várakozás és feszült készülődés előzte meg ezt az estét. Éreztük, hogy ez a nap más, mint a többi. Itt az idő megajándékozott a szeret varázserejével, elcsitulnak a próbatételek küzdőterei. Az ünnep kiemelt a megszokott iskolai hétköznapokból, és a várakozás sok karátos aranyával ragyogta be mindannyiunk életét.
Bejan András igazgató úr köszöntő beszéde után a XI. osztályosok ünnepi műsora következett. Bereményi Géza szövegeiből építettük fel műsorunkat. A költő verseit Cseh Tamás hangja tette ismertté. Köztük egy eszményi barátság szövődött, egy életen át tanulták a barátság lépéseit. Ezekből a szövegekből kerestük gyerekkorunk elásott ólomkatonáját, kitárjuk karunkat és körbe forogtuk az ünnepelteket. A tangó ritmusa hívott táncba mindenkit, hogy őrült szenvedéllyel egy megejtő életmód útját járják végig a nézőkkel. Üzenték: fiúk, mutatunk nektek néhány módszert, amelytől minden lány belétek szeret. Lányok, ha figyeltek, a fiúk felett lesz hatalmatok! Belőlünk valaki útra fog válni, hogy tovább keresse a jobbik részét. A műsort rendezte dr. Deák Ferenc magyartanár. Zenei irányító Pakó László zenetanár.
A szalagtűzés ceremóniáján vallották a szervezők, hogy a kék szalag szelídsége és tisztasága kísérje végig a végzősök évét. Adjon erőt a munkás hétköznapokhoz, hogy megelégedett emberek legyenek! 
Az est fénypontjaként a XII. osztályosok ünnepi tánca következett. Ünnepi gálájukat táncrendje: bécsikeringő, angolkeringő és twist. A táncok között Mátyás Ivett és Kelemen Réka XII. A osztályos diákok egy közös éneket adtak elő, zongorán kísérte őket Gyulai Richárd XII. B osztályos tanuló.
A szép táncokért nagy köszönettel tartozunk Bokor-Vízi Zsuzsa és Papp Ágnes  táncoktatóknak.















Gyöngyösi kirándulás

Opra-Bódi Johanna (IX. C) első alkalommal látogatott el a testvériskolánkba. Élményeiről számolt be egy kézzel írt szövegben. Innen emelünk ki néhány szép pillanatot.

A hosszú utazás után egy nagyon kedves lánnyal ismerkedett meg. A másnapi kirándulás Hollókőn egy interaktív múzeumpedagógiai foglalkozással tette emlékezetessé egy palóc falu kulturális örökségét. Budapesten a Sziklakórház titkait fedezték fel, és egy felejthetetlen táncelőadást néztek meg.
A rengeteg vidám perc, baráti szeretet tette emlékezetessé az ott töltött időt. Köszönjük a kedves vendégfogadást!



Mojzi Hunor (IX. C): Gyöngyösi élménybeszámoló
Gyöngyös
Gyöngyös egy lenyűgöző város, nem messze Budapesttől. Tele van csodálatos épületekkel, szobrokkal, helyekkel. Tiszta város, az emberek nem szemetelnek. Nyüzsög az élettől már reggel hétkor. Labirintushoz hasonló utca szerkezete van, nagyon modern város, ez meglátszik azokon az utakon is, amelyek a környező falvakba vezetnek (Gyöngyöspata, Nagyréde, Gyöngyöshalász és Gyöngyöstarján).

Az ottani emberek
Egy nagyon befogadó, kedves közösséget alkotnak az itt élő emberek. Mindenki úgy segít, ahogy tud. Észrevételem szerint az emberek büszkék arra, hogy itt élnek. Barátságosak, segítőkészek, szorgalmasok. A legtöbben mosolygósok, életvidámak, és mindenkit úgy fogadtak, mintha helyi lakos lenne.

A fogadó diákok
Rengeteg új embert ismertem itt meg, és így sok új barátra tettem szert. A diákok úgy bántak velünk, mint egy családtaggal. Bevezettek az ottani kultúrába, a szokásaikba, betekintést nyerhettünk az életükbe. Szívélyes fogadtatást kaptunk, gondoskodtak arról, hogy nagyon jól érezzük magunkat ez az öt nap alatt. Szombaton elvittek minket különféle érdekes és szép helyekre, együtt töltöttünk egy teljes napot a családdal. Habár a búcsú nagyon fájó volt, reméljük, hogy minél hamarabb találkozhatunk fogadóinkkal. 

Hollókő
Hollókő egy csodálatos falu, amely megőrizte a régmúltból fennmaradt kincseit, hagyományait, szokásait, épületeit. Ebben a faluban található egy falumúzeum, egy táncház, egy babamúzeum, egy kőből készült falumakett, a falu végén egy kőből készült holló, de legfőképpen a vár, amelyet közösen tekinthettünk meg. Nem csak kívülről, belülről is mesébe illő ez a vár. Rengeteget tudhattunk meg a palócokról is: az építkezési stílus, táncstílus, népdalok, hagyományok. Sok idős ember él itt, akik sok mindent tudnak a falu történetéről.

Sziklakórház
Szintén egy olyan élmény, amit sosem fogok elfeledni. Ezen a kiállításon betekintést nyerhettünk abba, hogy hogyan nézett ki Magyarország a II. Világháború alatt, az 1956-os forradalom alatt vagy a Hidegháború idején, továbbá megismerhetjük Nagasaki és Hiroshima történetét. Megmutatja, miként ápolt több mint 800 sebesültet 40 orvos és asszisztens. Elénk tárul egy akkori elrejtett,  földalatti, biztonságos menedékhely. Mindenhol betegek, orvosok, gyógyszerek, műtőasztalok, kötszerek, és persze vér mindenütt. A szemle alatt sok élethű viaszszobrot láthatunk, amelyek nagyon átadják az akkori túlzsúfoltság érzetét. Rájuk nézve olyan, mintha hallanánk a fegyverek, atombombák, sikolyok hangjait,a halál illata a levegőben van. Egy igazi időutazásban volt itt részünk.

Érdekes tapasztalatok
Meglátszik, hogy az anyaországban voltunk, sok minden különbözik, sok az eltérés. A legtöbb ilyen az ételek neveiből származik (vinete-padlizsán, murok-sárgarépa, árdé-paprika, peccs/hecserli-csipkebogyó, pityóka-krumpli, maszlina-olivabogyó, törökbúza-kukorica), ezekből sok félreértés is keletkezett. De nem csak ételekről beszélek itt: lapító-vágódeszka, karolifer-fűtőtest, lepcsi-papucs, punga/szatyor/táska, buletin-személyi, paplan-ágynemű, húspotyoló-húsklopfoló. Az is egy nagy különbség, hogy Magyarországon a WC és a fürdőszoba két külön fogalom. A pizzát sok helyen ollóval vágják fel. A gyerekeknek a személyi mellett még van diákigazolványuk, amit a buszozásnál és mozizásnál használnak. Rengeteg élménnyel lettem gazdagabb, tehát én nagyon örülök hogy elmehettem, és remélem jövőben is részese lehetek a csapatnak.


2018. október 31., szerda

Adj, király, katonát!


Adj, király, katonát! – mesés-családos-csoportos vetélkedő
  Ragyogó hangulatban állt rajthoz a tíz család, s gyorsan munkához is látott mind a harmincegy testvér a Nagy Mózes Elméleti Líceumban megrendezett Adj, király, katonát! verseny helyi szakaszán. A versenyt vezető Diákszövetség és Udvartér önkéntesei segítségével pörgős, vidám délutánt töltöttünk együtt a IV., V., VI., és VII. osztályos tanulókkal.
Mókás himnuszok, kedves címerek és zászlók születtek az első próba során, majd a következő két versenyszámban mindenkinek megadatott a lehetőség, hogy megcsillogtassa mesebeli tudását, rátermettségét, találékonyságát. Bár a verseny a pontszámokból megítélve szoros volt, igazából nem is versenyként élték meg a gyermekek – talán ez volt a délután legszebb tapasztalata. Végül a Legyen ön is nagycsaládos próba során dőlt el, hogy ki a gyorsak közül a leggyorsabb, az ügyesek közül a legügyesebb. Az Éjjeli bogarak családja (Hella Johanna, Szász Ágota, Szekeres Anna) utolsó percig váll váll mellett küzdött a 12 spártai és a Macicsalád tagjaival, de végül győztesen kerültek ki, s így beigazolódott az, amit a himuszukban előre vetítettek: „dolgukat elvégzik, munkájukat dicsérik.” A dicséret mellé tapsot kapott minden résztvevő, az emléklapok mellé pedig zamatos kerti almát. Elkészült a csoportkép, majd gyors tapasztalatcsere után mindenki indult haza.
Remélhetőleg igazi kapcsolatok is születtek a délután során, és azok számára is élményt nyújtott a verseny, akik nem kerültek a dobogóra ezúttal. Vagány ez a verseny, hejj!”, hallottuk még elmenőben az egyik versenyző végkövetkeztetését. Bízunk benne, hogy az Éjjeli bogarak hasonlóan fognak vélekedni a november 3-án Nagyenyeden sorra kerülő országos Mindent Eldöntő versenyen, ahol iskolánkat képviselik.
Köszönjük szépen a Magyar Ifjúsági Tanácsnak a lehetőséget, a résztvevő tanulóknak a lelkes hozzáállást, felkészítőiknek – Kerekes Izabella tanítónőnek, Tamás Annamária, Nagy-Babos Edit és Deák Ferenc magyartanárokoknak – a segítséget, a Nagy Mózes Diákszövetségének és az Udvartér önkénteseinek pedig a verseny lebonyolítását.
Ferencz Éva
Szervező, angoltanár
Résztvevők:

IV. oszt.
Constantinescu Júlia
Deák Nimród
Füstös Szilamér
Gyenge Tamás
Hella Johanna
Kovács Péter
Szántó Kincső

V. oszt.

Bartók Anett
Bálint Botond
Gáspár Attila
György Edina
Kalányos Zoltán
Sántha Fruzsinqa
Szász Ágota
Szekeres Anna
Szigeti Norbert
Tuzson Tímea
Veres Boglárka

VI. oszt.

Bálint Paula
Barabás Oanna
Csavar Emese
Dezső Nándor
Hosszú Gergő
Márton Anna
Molnár Zsuzsa

VII. oszt.

Csüdör Tímea
Dobrea Alexandra
Fekete Hunor
Fülöp Hanna
Szabó Emese
Szőke Áron

Önkéntesek

Csillag Abigél
Keserű Kriszta
Mátyás Ivett
Rendy Hanna
Szabó Hedda
Szakács Edina
















2018. október 29., hétfő

Október 23

Nánia Hilda (IX. A) élménybeszámolója

A történelem kezdete óta nincs még egy nap, mely világosabban mutatja az ember csillapíthatatlan vágyát a szabadság iránt – bármily kicsi is a siker esélye, s bármily nagy is az áldozat, amit követel.”  
John F. Kennedy (1960)
Ezerszer is igazat adva John Kennedynek döbbentem rá, hogy ez az évszám mindig kivételes érzésekkel tölt el engem. És nem csak kifejezetten destruktív hangulatba hoz, sokkal inkább a tiszteletadás és egy pár perc csend mellett elfog ilyenkor a teljes remény és csodálat. Úgy érzem, hálával tartozok nemzetemnek és mindazoknak, akik azokban a napokban éltek. Vagy éppen haltak.
23-án este, a kaszárnya előtt volt minden olyan magyar ember, aki hasonlóképpen érezhetett, mint én. Öröm fogta el lelkemet, látván a hatalmas tömeget. Pedig igazán kicsi a mi városunk.
Mégis ott álltak mindazok, akik évtizedek óta a lelkükben őrizték és őrzik a lyukas zászló boldog-szomorú emlékét. Keserű fájdalommal gondoltunk vissza a múltra, melynek eseményeit és áldozatait nem szabad elfelednünk soha.
Ott, közösen emlékeztünk a halottakra, a hősökre, a ,,pesti srácok”-ra, mindazoka, kik a szörnyű utcai harcokban áldozták életüket a hazájukért, emlékeztünk a börtönben raboskodókra, a meggyilkoltakra. De visszagondoltunk a túlélőkre is, akik annyi éven át őrizték szívükben, lelkükben a szabadság álmát, a szabadulás reményét, a feltámadás hitét. Ott álltunk, egyesek fáklyákkal, mások gyertyával a kezükben, és én a feketébe öltözött ünneplőkön végignézve láttam, de főként éreztem, hogy miként idézzük fel mindazt, ami azon az álmokkal átszőtt napsugaras-véres őszön történt. Érezhető volt a levegőben motoszkáló feszültség és melankólia.
Márai Sándortól szavalták a Mennyből az angyalt. ,,Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.” Ez a sor igazán elgondolkodtatott. Szinte a fejemben hallottam a segélykiáltásokat, láttam a rémülettől megbénult, mégis a szabadság utáni vágy tüzétől izzó tekinteteket, az elszántságot, és szinte alig hallhatóan kérdeztem magamtól, hogy: Miért?
            Büszke voltam a nemzetemre. Számomra október 23-a a legfontosabb ünnep a magyarságra nézve. Mert volt egy történelmi pillanat, amikor Magyarország elfelejtett félni.
Ezért hiszek a magyar nemzet feltámadásában.


Iskolánk diákjai a Református Kollégium zenekarával közös zenés irodalmi műsort mutattak be. Felkészítő tanárok: Nagy-Babos Edit, Nagy-Babos Tamás, Rancz Teréz és Rancz-Gyárfás Zsuzsa és Ruszka Sándor

2018. október 17., szerda

56-os tábor


           Idén is nagy örömmel töltött el, hogy részt vehettem - iskolánk teológia tagozatának diákjaként - a Magyarországi, Kiskunmajsán szervezett történelmi jellegű táborban.
            Ennek a tábornak a célja, az 1956-os forradalom és ennek megismertetése a fiatalokkal. Sorra kerültek még más jellegű témák is, például: a média hatalma illetve befolyásoló képessége stb. Ezekkel a témákkal kapcsolatban rengeteg új dolgokat tanultunk híres előadóktol, vezérigazgatóktól. Az egyik legszebb része a tábornak a különböző országokból jövő magyar fiatalok megismerése és új barátságok kialakítása. Ez a tábor nem csak az előadásokból illetve tanulásról szól: a szervezők biztosítják az érdekes kirándulásokat és egyéb kreatív programokat.
             Betekintést nyerhettünk a magyar honvédség életébe, megfigyelhettük, hogy a katonák hogyan élik a mindennapjaikat. Továbbá voltunk különféle múzeumokban és nem utolsó sorban ellátogattunk a strandra . Ez mellett számos csapatösszerázó játék is volt. Az estéink nagyon érdekesen teltek: filmvetítésekkel, koncertekkel, karaokevel és beszélgetésekkel zártuk a napjainkat. Mi 6-an mentünk, minden évfolyam teológiai osztályaiból egy vagy két ember. Ez a kis nyári kirándulás kisebbeknek és nagyobbaknak egyaránt számtalan kellemes emléket és hasznos információt tudott nyújtani. Számomra mindig is egy feledhetetlen élmény marad. A többieknek is nagyon pozitív emlékként marad meg, amint ez kiderül a következőkből:

            Az 56-os Majsa-i táborban nagyon jól telt. Számomra a legfontosabb az volt, hogy a csapattársaimmal jó barátnők lettünk, sok új embert ismertem meg, az előadások tanulságosak és érdekesek voltak. Valamint kitaláltuk: az online rádiózást, amellyel tarthatjuk a kapcsolatot egymással. Összességében egy nagyon jó táborozás volt J “- Kozma Bernadett X.D
            Mivel újonc voltam ebben a táborban, nem igazán gondoltam, hogy jól fog telni, hogy ilyen baráti és megértő közöségbe kerülök. A mindennapi izgalmas programok érdekesebbé és vidámabbá tették az ott töltött napokat. Az előadásoknak köszönhetően sok mindent tanultam a magyarok történetéről és más nemzetek múltjáról“ –Móré Lehel IX.D
            A tábor nagyon tetszett nekem. Nagyon örülök, hogy más országokban élő magyarokkal is megismerkedhettem és új barátokat találtam. A programok is tetszettek, nagyon érdekesek voltak. A legjobban a Magyar Honvédség látogatása tetszett, ahol láthattuk, hogyan is élnek a katonák“ –Mátyás Tímea XI.D
            Nekem a táborban nagyon jól telt, örültem, hogy találkozhattam a régi táborozókkal és megismertem újakat, minden program és előadás jól meg volt szervezve“ –Gergely Etele XII.D

Zsigmond Andrea, XII.D.

2018. október 14., vasárnap

Szüreti bál

Marthi Alpár (XI. D) írása: 


      Az idén iskolánkba érkező  Hajlák Attila-István tisztelendő úr és a teológia osztály tanárai első alkalommal szervezték meg katolikus osztályok számára az első szüreti bált.

     A rendezvény elsősorban azon diákok számára hagyta nyitva  kapuit, akik a katolikus osztályban folytatják tanulmányaikat ezzel lehetőséget adva, hogy az évfolyamon tanuló diáktársak számára, hogy megismerjék egymást és közösen bulizzanak a tanáraikkal. A rendezvény  az osztályok a kidolgozott osztályhimnuszok  mellett az agapé asztalára is vittek az idén szüretelt szőlőből, a lányok a finom süteményeikkel kedveskedtek a közösség számára. 
A katolikus osztályok diákjai válasza alapján ki lehet jelenteni, hogy  élmény volt a bál és a tanáraikkal együtt való buli. 
A szervezők egyetlen akadályát látják a további bálok megszervezésének, de ennek az akadálynak a legyőzése a diákokra hárul ugyanis nem csak a táncparketten kell jól remekeljenek hanem a tan órákon is.

Mike Tünde  vallástanárnő a következőt nyilatkozta:
,, A bálon nagyon jó hangulat uralkodott a kezdetétől a végéig. Ez a hagyományőrző szórakozás lehetőséget adott arra, hogy a diákok és  tanárok között mélyebb kapcsolat alakuljon ki, és együtt  jól érezhessék magukat." A tanárnőnek és a többi szervezőnek is szándékában áll a bálból hagyományt kialakítani.


Mit lehet tudni önről? Kaphatnánk egy rövid bemutatkozást?
Hajlák Attila-István vagyok. Nyolcadik éve szenteltek pappá Gyulafehérváron. Papi életemet Marosvásárhelyen kezdtem, ahol iskolalelkészként is tevékenykedtem és a teológiai osztályokért feleltem a Bolyai Farkas Elméleti  Líceumban.
Eddig már szervezett ehhez hasonló eseményt? Honnan jött az ötlet, hogy kezdeményezze a bál megszervezését?
Több balt szerveztem a fiataloknak, mert úgy gondolom egy ilyen alkalom összekovácsolja a közösséget és segít a közös élmény a közeledésben.
Egy ilyen balban lehet igazán megismerni a fiatalokat, az embereket, innen jött az ötlet, hogy legyen egy szüreti bál a Nagy Mózes Líceumban tanuló katolikus osztályoknak is.
 Ez a bál nagyon jól sikerült ,úgy láttam. A diákok nagyon közel kerültek a lelkemhez. 
Önnek mit jelent a katolikus osztályos gyerekkel foglalkozni?
Nagy élmény számomra diákok között élni, közöttük lenni, megismerni életüket, belső világukat.

Kíváncsiak vagyunk az ön véleményére is, hogy ön hogyan látta szervezőként és részvevőként is a bált?
Egy szenzációs csapat a katolikus osztályok csapata. Annyira jó volt látni azt az odaadást, ahogyan mindent megtettek ezen esemény megszervezéséért.

Szeretnének az elkövetkezőkben is ehhez hasonló rendezvényt szervezni?
Szeretném, hogy sok ilyen és hasonló rendezvényt szerveznénk Farkas Alajos iskolalelkész barátommal, hiszen számára is nagyon fontos a katolikus osztályok élete, jövője.

Van akadálya annak, hogy az iskolában tanuló többi diák számára  is nyitott legyen a bál kapuja?
Ha vannak diákok más osztályokból, akik szívesen részt vennének ezen alkalmakon, úgy gondolom nincs ennek akadálya a részemről.

Mit üzen a vallás osztályban tanulóknak?
Ha sajnáljátok magatokat a jó Istentől szétesik az életetek!
Ha nincs tyúk, ha megütik sem tojik. Mindent tegyetek meg a fejlődésért, használjátok ki minden pillanatot és lehetőséget az életben, mert amiért a kacsa nem tud úszni, nem a víz a hülye.
 Építsenek sok igazi őszinte kapcsolatot. Hiszem és üzenem: ha nincs komoly istenkapcsolatunk, Isten nem tud táplálni!
Úgy gondolom, hogy ezek  a gondolatot mindannyian  magunkkal vihetjük a mindennapjainkba.

A katolikus osztályokban is rengeteg jó ember van, senkit nem féltek amiatt, hogy nem találná majd meg helyét az életben.
 Meggyőződésem, hogy aki tud jól mulatni, az imádkozni is tud, fog tudni, valamint az éleben is meg fogja tudni állni a helyét!

 Legyen sok ilyen áldásos és családias együttlétünk!








Október 6

A kézdivásárhelyi „Nagy Mózes” Gimnázium falán található 13 aradi vértanú emlékplakettje alatt tisztelegtek az Aradon 1849. október 6.-án kivégzett magyar tábornokok emberi nagysága előtt. Az immár hagyományosnak mondható eseményen a „Nagy Mózes” Gimnázium és a Református Kollégium diákjai közös műsorral ünnepeltek diáktársaik előtt. A felemelő megemlékezést a házigazda iskola néptánccsoportja és zenekara nyitotta meg, azután a Református Kollégium diákjai versekkel és könnyűzenével tisztelegtek. 
A műsort a Nagy Mózes részéről Rancz Teréz, Nagy-Babos Edit, Tamás Annamária, Nagy-Babos Tamás és Pakó László tanárok, míg a Református Kollégium részéről Ruszka Sándor, Rancz Gyárfás Zsuzsa tanították be. A két iskola kezdeményezését a kézdivásárhelyi önkormányzat is felkarolta. A fél órásra sikerült ünnepség után koszorúztak, Fejér László-Ödön szenátor, az önkormányzat nevében pedig Bokor Tibor polgármester és Derzsi Gyula alpolgármester, valamint Szöllősi Tamás tanácsos vettek részt. Az iskolák igazgatói is fejet hajtottak az emlékfal előtt. 

 a Maszol.ro portálról

Bodó-Czerék Bence (IX. B) diákunk zenekari tagként kézzel írott szövegében avatja be az olvasót az eseményekbe.




Gólyahét, gólyabál

Kerezsi Bernadett (IX. C) írása:


     2018. szeptember 10-én egy újabb iskolai év vette kezdetét. Nekem és évfolyamtársaim számára is ez egy jelentős nap. Számunkra ez egy újabb mérföldkőnek minősült. Félve léptünk be azon a napon, az akkor még ismeretlennek bizonyuló iskolakapun. Akárcsak a kisgyerek, mi is oly kíváncsian és érdeklődően ismerkedtünk a Nagy Mózes falaival. 
      Egy hét ismerkedés után az iskolával, kezdetét vette a gólyahét. Ezen a héten, ahogy a csengő hangja szünetet kiáltott, mindent figyelmen kívül hagyva szaladtunk kíváncsian az izgalmak elé, amelyeket a gólyahét ígért számunkra. A tizedikesek gondoskodtak arról, hogy a szivárvány minden színében pompázhassunk, és fenn állt annak a veszélye, hogy ellenkező neművé váljunk. A gólya fiúk talán ezért váltak egyik percről a másikra fiúból lánnyá. Egy régi szólás úgy tartja: “Ahogy dudálnak, úgy kell táncolni.” A gólyahéten a szóláshoz híven mi is úgy táncoltunk, ahogy a tizedikesek dudáltak. Olyan volt akár a kígyó bűvölés: addig játszottak egy zeneszámot, hogy inkább felszínre jöttünk, kibontakoztunk bízván abban, hogy vége lesz már. Minden nap alkalmunk nyílt más-más bőrbe bújni. Néha hülyét csinálva magunkból, máskor pedig bohócokként, rockerekként táncoltunk körbe a Nagy Mózes udvarát. Nemcsak kinézetünknek kellett helyt állnia, hanem mi magunknak is, hiszen a tizedikesek előkeresve kreativitásukat próbákat szabtak ki számunkra és tettek megmérettetések elé bennünket. Volt ahol osztályaink összetartozását, együttműködését mérték fel, volt ahol arra voltak kíváncsiak,hogy milyen gyorsan tudunk lisztbemártott almacikkeket kihalászni szájunkkal egy tálból. Elménket is megtornáztatták többek között iskolánkkal kapcsolatos kvízkérdésekkel. Például: Hány lépcsőfok van a főlépcsőn?Hogy hívják a DSZ elnökét? valamint hány ablak van az iskolán? Rossz válasz esetén ketchup és majonéz arcpakolásban részesülhettünk, amely bár viccesnek minősült, okozott kellemetlenségeket némelyek számára. Ez a hét megfelelő volt arra, hogy rájöjjünk nem minden szép, ami jó és nem minden jó, ami szép. Ez alatt az egy hét alatt sikerült beilleszkedjünk a Nagy Mózes mozgalmas mindennapjaiba, és úgy vélem ez az egy hét sok mindenre lehetőséget adott. Összerázódtunk, közösen alkottunk és rájöhettünk arra, hogy mennyit is jelent akár egyetlen perc. Mindenki maga felmérhette versenyszellemét és azt is, hogy mennyit képes megtenni a közösségért. 
A néha kellemetlennek minősülő, de mégis élményekben gazdag gólyahetet a gólyabál követte,amely pénteken került megszervezésre a díszteremben. Az ünnepséget mi, a gólyahét elszenvedői nyitottuk a gólyatánccal. Táncunkat figyelemmel kísérte a zsűri, akit Bejan András igazgató úr, Kovács Zsuzsa és Fehér Katalin tanárnők, valamint Kis Tamás a DSZ elnöke, Hodor Barbara diáklány alkottak. Minden osztályból kiválasztásra került két lány valamint két fiú, akik egymással versengtek a gólya király és királynő címért. Táncban kerültek megmérettetésre, melynek végül győztesei Rancz Gyárfás Hanna és Várza-Deák Zsombor lettek. 
        A gólyabállal lezártuk a beavatást a Nagy Mózes-es életbe. Őszintén állítom, hogy ma már magabiztosan és otthonosan lépünk be minden reggel az iskolakapun.





2018. május 30., szerda

Versnap


Ferencz Éva tanárnő írása:
Fizess verssel 2018

Spontán költészet, videoüzenet, versmondás, –illusztrálás, és műfordítás a Nemzetközi Versnap alkalmából

A tavalyi nagy népszerűségnek örvendő versnapot idén is a Julius Meinl támogatásával szerveztük meg 2018. március 23-án. A Nemzetközi Versnap alkalmából az iskola diákjai verssel fizethettek az iskola előcsarnokában felállított teapultnál, ahol Horváth Izabella adminisztrátor és az Udvartér önkéntesei segítették a költői vénával rendelkező, teára szomjas diákoknak.

A versillusztrációkkal teli kiállítófelületek mellett gyorsan megtelt a versek számára szabadon hagyott két pannó is, s ezzel egyenes arányban fogyott az illatos gyümölcs, menta és különleges fehér tea. A váratlan, március végi télben mindenkinek jól esett a nyár ízeit feleleveníteni, s közben verset írni – ahogyan a bátrabbak tették –, vagy verset olvasni, kedvenc idézettel színesíteni a borongós, havas tavaszt.

Délután 1 órától az Olvasóteremben került sor a versillusztrációk, a versmondók és versfordítók megméretkezésére. Meglepetés képpen a rendezvény vetítéssel kezdődött. Hollandiai testvérvárosunkból, Maassluisból érkezett egy versnapi videoüzenet, Ans den Wiesel tolmácsolásában Kányádi Sándor Valaki jár a fák hegyén c. versét láthattuk, majd erre válaszoltak a 7. A osztályos tanulók, akik Pécsi Kinga osztályfőnök segítségével egy J. Slauerhoff Woningloze c. holland verssel válaszoltak.

A fordító és versmondó versenyre benevezettek jóvoltából további szép költeményeket hallottunk, melyeket a résztvevők a világirodalom remekei közül választottak. Bár a rendezvény célja a versírás és versolvasás népszerűsítése volt, nem a verseny, a többletmunkát vállaló diákok bőkezű jutalomban részesültek a Julius Meinl és a Nagy Mózes Alapítvány jóvoltából.

I. díj – részvételi díj az Udvartér Alkotótáborban – Nánia Hanna 8. A osztály – versmondás

II. díj – 250 lejes vásárlási utalvány – Kovács Andrea 9. C osztály – versfordítás

III. díj – 100 lejes vásárlási utalvány –Baricz Örs – 7.A – versfordítás

Dicséret – könyvjutalom – Fazakas Anita 9. A, Kicsid Renáta 9.D osztály – versmondás

Különdíjban részesült a 7. A osztály a videoversüzenet elkészítéséért – JM teakülönlegességek

Az I.-II.-III. díjakat a Julius Meinl ajánlotta fel a diákoknak. Az alkotóverseny minden résztvevője könyvjutalomban részesült a Nagy Mózes Alapítvány jóvoltából. Hálásan köszönjük!










2018. május 26., szombat

Ballagás

Átvétel a Háromszék napilap oldaláról(http://www.3szek.ro/load/cikk/113420/elballagtak_a_kezdivasarhelyi_vegzosok)

Tegnap Háromszék legrégibb alma materében, a 338 esztendővel ezelőtt, 1680-ban Esztelneken Nagy Mózes által alapított kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceumban négy osztály – természettudomány–angol, matematika–informatika, filológia–intenzív angol és római katolikus vallás szak – 114 végzősének szólt utoljára az iskolacsengő. 
A kantai középiskola udvarán nagyszámú családtag, rokon, barát, ismerős és meghívott gyűlt össze, az ünnepség elején Beder Imre református lelkipásztor Isten igéjével bátorította a végzősöket, majd Bejan András iskolaigazgató köszöntötte a ballagókat, osztályonként értékelve négyéves eredményeiket. Kocsis Annamária szakfelügyelő a megyei tanfelügyelőség, Hegedűs Ferenc önkormányzati képviselő pedig Bokor Tibor polgármester üdvözletét tolmácsolta. A tizenegyedikes diákok nevében Fehér Csenge mondott búcsúbeszédet, Mátyás Ivett népdallal, a tánccsoport tagjai – Jancsó Helén, Kovács Hanna, Bíró Bence és Boldizsár Attila – mezőségi tánccal búcsúztatták el a végzősöket.
Az összetartozás jeléül a tizenegyedikesek körbetáncolták a ballagókat, majd a tizenkettedikesek átadták az iskola zászlóját nekik, jelképesen az új nemzedékre bízva iskolájuk jövőjét. A zászlóátadást követően a végzősök műsora következett, ünnepi beszédet mondott Volloncs Attila, szavalt Bagoly Anabella, énekelt Kalányos Roland, Forró Kinga, Bartók Rebeka, Ördög Mercédesz és Páll Noémi.
A négy évfolyam legjobb tanulója a XII. A osztályos Dáni Eszter, akinek a neve felkerül az iskola előcsarnokának falán található márványtáblára. Az önkormányzat díját szintén ő vehette ált. A Nagy Mózes Közművelődési Egyesület kuratóriuma nevében Budai István tanár nyújtotta át az iskola névadójáról elnevezett díjat, amelyet idén felnőtt kategóriában Ráduly Enikő biológia szakos tanárnőnek és Moguly Lujza titkárnőnek ítélték oda. Diák kategóriában idén a Nagy Mózes-díjat Dáni Eszter, Volloncs Attila, Kalányos Roland, Forró Kinga, Rosca Andrea, Bagoly Anabella, Jakab Júlia és Volloncs Orsolya vehette át. Az ünnepségen az önkormányzat, a Rotary Klub, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség felső-háromszéki szervezete, a kézdi-orbaiszéki római katolikus főesperesi hivatal és a Tanulók Klubja is díjazott. Ezt követően az osztályfőnökök jutalmazták a legjobb tanulókat, Bejan András igazgató pedig a tantárgyversenyeken kimagasló eredményt elért tanulóknak nyújtott át díszoklevelet és könyvjutalmat.
Az ünnepség záróakkordjaként Farkas Alajos, a kantai Szentháromság római katolikus templom segédlelkésze áldást osztott a végzősökre, a több száz ünneplőre, majd felcsendült az iskola himnusza.
Cikk megjelenési időpontja: 2018-05-26 08:00


2018. május 21., hétfő

Rajzkiállítás

Május 18-én 18 órakor nyílt meg a rajztagozat kiállítása az Incze László Céhtörténeti Múzeum kiállítótermében. A kiállítást megnyitotta dr. Mocsáry Gondos Beáta aligazgatónő, az idei tárlatot értékelte Ferencz Éva tanárnő. A VIII. osztályosok nevében búcsúbeszédet mondott Orbán Johanna. Farkas Árpád verses műsorral köszöntek el a végzősök a kedves rajztagozatos évektől és tanáraiktól. Az előadást rendezte dr. Deák Ferenc.
Üzenik, "tiszta maradok, mint esőben a csók."

Ferencz Éva tanárnő írása:

Kezetek alatt érik a jövő



Május 18-án nyílt meg a művészeti tagozat évzáró tárlata az Incze László Céhtörténeti Múzeumban. A megnyitón Dr. Mocsáry Gondos Beáta aligazgató köszöntötte az egybegyűlteket. A tárlat anyagát Ferencz Éva tanárnő méltatta. A 8. osztályosok a hagyományhoz híven műsorral búcsúztak társaiktól, a műsort dr. Deák Ferenc tanította be a diákoknak. A rendezvény házigazdája Dobolyi Ani művészettörténész volt, a tárlat június 10-éig látogatható.

Idén újra szűknek bizonyult a közel 300 alkotás befogadására a múzeum kiállítóterme. Koszta Ervin, Györgyjakab Boróka és Szász Edit képzőművész tanárok töretlen lendülettel, nagy odaadással foglalkoztak a gyermekeinkkel egy egész tanéven át. Munkájuk gyümölcsében a visszajáró tárlatlátogatók azt is nyomon követhetik, hogy milyen módon gazdagodott új motívumokkal a kiállított munkák szín- és formavilága, hogyan hajt új ágakat, s terebélyesedik az Életfa, melynek magvát a Kosztándi- és Vetró művészházaspár hozta életre közel fél évszázada.

Hogy ez mennyire fontos a ma, és mekkora jelentősége van a jövőnk alakításában, talán nem is gondolnánk. A különböző internetes felületekre feltöltött képeket a tudósok arra használják, hogy a mesterséges intelligenciát tanítsák emberi érzések kifejezésére, értelmezésére. Egy új, virtuális világ van születőben, amit szó szerint a saját képünkre alkotunk. Bár ezek a tudósok láthatnák a nagymózeses rajzosztályosok munkáit. Micsoda szép, színes, harmonikus új világ születne belőle!

A kiállító térben látható munkák ugyanis nem csak szemet és lelket gyönyörködtető műalkotások, de egyszersmind betekintést is nyújtanak abba a szellemi és gyakorlati tudásba, amit diákjaink elsajátítottak a festészet, grafika, szobrászat és művészettörténet órákon, és én hiszem, hogy ennek a tudásnak jövőformáló ereje van. Mert a művészeti ismeretek mellett a legfontosabb – és ami az avatatlan szemnek láthatatlan, az a fegyelmezett, következetes, és türelmes napi munka, hiszen az ihlettől a kész alkotásig olykor hosszú hetek, sőt, hónapok telnek el. Szintén láthatatlan, de ugyanannyira fontos a mostanság oly sokat emlegetett puha jártasságok (soft skills) elsajátítása – a vizuális írástudás, a kreativitás, a döntéshozatalra való képesség, a csapatmunka és békés együttműködés, a kifejezőkészség, érzelmi intelligencia – és még sorolhatnám. Ezeket a jártasságokat úgy sajátítják el a tanulók, hogy észre sem veszik, és egy egész életre előnyt, tőkét kovácsolhatnak belőle. Hogy ez mennyire hasznos, talán elég lenne megkérdezni egy pár volt rajzosztályos diákunkat, akiknek mára hivatása lett az alkotó munka, melynek segítségével közösségünket gyarapítják.

Az idei tanév művészet óráin idén is jól meghatározott témakörök mentén haladtak kis művészeink.

Az 5. és 6. osztály FESTÉSZET óráin a csendéletre esik a hangsúly. A tanulók fokozatosan megismerik az árnyékolás és a színkontrasztok használatát. Elkészülnek az első krokik, amelyek 8. osztályig végig kísérik a dinamikus kompozíció mozgástanulmányának szakaszait.

A 6. osztálytól kezdődően nekilátnak a tájfestészetnek, az ennek során elsajátított különböző technikákat aztán az olajfestmények készítésénél is felhasználják. A különböző korok és stílusirányzatok megismerése is fontos. A 7. osztályosok Claude Monet, Csontváry, Munkácsy, Dali, Van Gogh replikái ezekre az ismeretekre alapoznak. Épített örökségünkkel és a perspektivikus ábrázolásmóddal ismerkedve készültek az utcarészletek. Érthető módon Koszta Ervin tanár úr a 8. osztály munkájára a legbüszkébb. Ők Victor Vasarely két munkájának mozaikszerűen beépített mását közösen vitelezték ki, de ezek mellett számtalan csendélet és portré is készült a tanórák alatt.

GRAFIKA órákon Györgyjakab Boróka tanárnővel meseországban kalandoztak az 5. osztályosok. Mesebeli madár és ókori görög kerámiamotívumok alapján vázaterv készült tusban, kert-növény-rovar viaszkarcban, meseillusztráció monotípiában, Mátyás király korát, az olimpiai játékokat és az értékes vizet szabadon választott technikával idézték meg. Ez utóbbi hárommal pályázatra is beneveztek nem csak az 5-esek, hanem mind a négy évfolyam. A 6. osztályosok ezek mellett betűkompozíciókat készítettek tusban, monogramot szabadon választott technikával, csendéletet ceruza- szén és tustintával. A 7. osztályosok linómetszetei balladaillusztrációkat ábrázolnak, fekete lapra fehér ceruzával készültek el az éjszakai városképek és az éjszakai ragadozók, és mozgásrajzok is láthatók ceruza- és tustintával. A 8. osztályosok ceruzával és szénnel készítettek kubista stílusú csendéleteket, tussal op-art stílusú kompozíciókat, a portrék ceruzával készültek, és papírplasztikai alkotások is születtek.

SZOBRÁSZAT órákon az 5. osztályosok életében szó szerint is dimenzióváltás történik. Fokozatosan lépnek át a kétdimenziós ábrázolásmódból a háromdimenziósba. A térbeliség világát előbb különböző térformák tanulmányozásával, rajzolásával kezdik, majd ezeket megmintázzák. Az egyszerű agyaggömb, henger, hasáb segítségével készülnek az összetettebb formák, majd az agyagformák lassan ülő figurákká alakulnak. Mindeközben pedig megismerkednek az alapanyaggal – az agyaggal, a mintázó eszközökkel és a mintázó technikákkal. A fantasztikus állat már nagyobb szabadságot nyújt arra, hogy az agyagformázás elsajátított trükkjeit-technikáit használva, azokat kötetlenül alkalmazva elképzelésüknek megfelelően alakítsák az anyagot.

A 6. osztály tovább fejleszti a már begyakorolt alapismereteket. Megismerkednek a dombormű készítés fortélyaival, formáival, lehetőségeivel. Mesefigurák, mesejelenetek elevenednek meg a dombormű technikájának segítségével. Ezt követően megtervezik és elkészítik a szétszedhető játékaikat. Az emberi arc arányaival, részeivel is megismerkednek, s végül elkészül az önarckép kedvenc állattal, amely összegzi az egész évi szobrászmunkát.

A 7. osztályosok sakkfigurák készítésével elevenítik fel az előző évek során elsajátított tudást. Ez után már bátran léphetnek be a cirkusz világába. Ez a téma különösképpen megragadja a gyermeki fantáziát, hiszen lehetőséget ad ismerkedni és ábrázolni a mindennapitól eltérő, különleges világot: elefántok, bohócok, fókák elevenedtek meg a kezük alatt. Szintén ez az év, amikor a vájt dombormű technikájával találkoznak. A vájt domborművet gipsz felületen, faragással alakítják ki a gondosan előkészített, megrajzolt tervek alapján, majd grafittal, lakkal vonják be. A vájt dombormű idei témája messze túlmutat a technikai tudás elsajátításán. A kiválasztott életfa motívum, és a mellé felsorakozó csodaszarvas, bagoly, és egyéb szimbólumok tanulmányozása elengedhetetlen a dombormű elkészítése előtt. Ahhoz, hogy hiteles ábrázolások szülessenek, a szobrászkodás mellett, Szász Edit tanárnő az ősi szimbólumok világába is bevezeti a diákokat. A 8. osztályban a mozgásban lévő emberi alak ábrázolásával foglalkoztak, de a maszk volt a legfontosabb téma. A papíron megtervezett végső formát előbb agyagban mintázzák, majd gipszbe öntik ki. Ezt csiszolással, faragással, és végső soron festéssel alakítják, s fantáziájuknak csak az idő szab keretet – de végül is ez is egy soft skill, hogy idő nyomása alatt, záróvizsgákra készülve mennyire fontos a tehetséggel jól gazdálkodni.

A tanévzáró tárlatnak talán az a legvarázslatosabb jellemzője, hogy a néző nem csak egy tanévévi, hanem a négyévesfejlődési folyamat eredményét láthatja. Az ötödikesek munkáiban azt, hogy honnan indultak, a nyolcadikosokéban pedig azt, hogy hová érkeztek el a hatodik és hetedik osztályok stációin keresztül a diákok, és úgy gondolom, az eredmények magukért beszélnek.

Egész évi kitartó, lendületes munkájukért, szorgalmukért tanáraik dicséretben részesítik:

·         Bálint Panka, Barabás Panna, Bartók Anett, Bartók Tihamér, Bede Renáta, Csavar Eszter, Ercse Réka, Gáspár Hunor, Ferencz Gergő, Hodor Anna-Boróka, Ilyés Dávid, Lénárt Arthur, Márton Anna, Molnár Panna, Varga Zsanett 5. osztályos tanulókat.

·         Csüdör Tímea, Dobrea Alexandra, Fülöp Hanna, Háromszéki Helén, Illés Réka, Jankó Eszter, Kanyó Beáta, Keserű Kincső, Kiss Flórián, Seceleanu Andrea, Szabó Emese, Szőke Nóra, Tamás Ágota és Torzsa Brigitta 6. osztályos tanulókat,

·         Bács Judit, Bajcsi Anna, Bede Henrietta, Benkő Barna, Bot Hunor, Csorba Tímea, György Erna Beáta, Hoszú Kriszta-Karola, Illés Boglárka, Konnáth Andrea, Mátyás Kinga, Pászka Melinda, Tuchilus Kriszta, Vajna Eszter 7. osztályos tanulókat,

·         Hosszú Szabolcs, Harai Adrienn, Lénárt Andrea, László Edina, Marosi Hunor, Miricioiu Melinda, Papp Jessika, Szigeti Zsanett 8. osztályos tanulókat

Külön elismerésben részesülnek a Karácsonyi pályázat megyei szakaszán díjazott tanulók:

György Erna I., Konnáth Andrea III., Tuchilus Kriszta dicséretben részesült tanulók a VII. B osztályból, Gocz Norbert II. a VIII. B. osztályból.

A Mattis Teutsch rajzverseny országos díjazottja Csorba Tímea VII. B osztályos tanuló, aki dicséretben részesült. Gratulálunk, csak így tovább, hiszen a ti kezetek alatt a jövő elevenedik meg, a szemünk láttára!
Végezetül, köszönjük a kis alkotóink szüleinek, hogy reánk bízták a gyermekeiket, vállalták a művészeti osztállyal járó többletterhelést, hiszem, hogy az itt látható művek kárpótolják mindenért. Bátorítjuk, irányítsák továbbra is gyerekeik figyelmét a művészetek, a Nagy Mózes Elméleti Líceum fele. Végzős 8.-osainknak kívánjuk, váljon valóra minden tervük, álmuk, őrizzék és ápolják a tudást, amit a művészet órákon elsajátítottak, s használják bátran és bizalommal az itt elsajátított jártasságokat, bármilyen pályára lépnek a jövőben.