2017. december 5., kedd

Szónokolni jó!


Kovács Andrea, IX. A
             A kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző által rendezett Kossuth szónokversenyen már éppen kényelmesen belesüppedtem a Vígadó piros bársony székébe, mikor hirtelen engem szólítottak, mint második díjast. Teljesen váratlanul ért, és csak később tudatosult bennem, hogy részt vehetek a budapesti döntőn. Pár nappal később türelmetlenül vártam, hogy a hosszú és fárasztó út után megérkezzünk a szálláshelyre.

               Másnap a reggeli kávé és előadások után következtek a szónoklatok, amik kissé homályba vesznek, mivel szörnyen izgultam, de mire én következtem, már teljesen megnyugodtam, és hihetetlenül élveztem azt a pár percet, mialatt arról beszéltem, hogy Az ékesszólás a bölcsességgel együtt az emberi élet kormányzója (Arisztotelész). Másnap a rögtönzésen volt a sor, 30 perc alatt kellett három perces szónoklatot írni a megadott témáról, mint például mit üzennénk egy másik bolygó lakóinak, vagy hogy mikor házasodjunk. A versenynek ez a része kötetlenebb, felszabadultabb volt.

               Az eredményhirdetés után rájöttem, hogy nem feltétlenül az számít, hogy a versenyző egyetemista vagy líceumba jár, hiszen második díjas az udvarhelyi Kardos Kincső Ida tizedik osztályos tanuló let, sors-és versenytársam.

               A zsűri elmondta, hogy az előadásmód és a szövegalkotási készség is ugyanolyan sokat számított. Ez a verseny rámutatott erősségeimre, gyengeségeimre, hiányosságaimra. Meghallgattam, hogyan vélekednek más emberek, megismertem új nézőpontokat, és bár a versenyzők nehezen hitték el, hogy kilencedik osztályos vagyok, én felettébb jól éreztem magam.

               A szabadidőnkben osztályfőnökömmel, Nagy-Babos Edit tanárnővel, kihasználtuk, hogy Budapesten vagyunk, bejártuk a budai várat, átsétáltunk a Lánchídon, és elcsíptünk egy kis karácsonyi hangulatot a Vörösmarty térről, a karácsonyi vásárból.