2017. december 10., vasárnap

Maturandus


Szeretettel köszöntöttük a végzős diákokat a Maturandus  ünnepségen.

A kedves szülőknek gyermekükben való örömük kiteljesedett, amikor rápillantanak a nagykorúnak számító lányukra, fiukra. A tanárok minden évben újra és újra átélhetik, megtapasztalhatják, milyen felemelő érzés, hogy az ő bábáskodásuk és nevelő munkájuk által ismét nagykorúvá érett egy nemzedék. A beavatandók számára a legemlékezetesebb nap ez az életükben, melynek nyomait, élményét örökre a szívükbe zárják.

Ünnepélyes bevonulásukban mindannyian gyönyörködhettünk. Bejan András igazgató úr ünnepi beszédével köszöntötte a jelenlevőket.

Kedves ünnepeltek! Azt hiszem, hogy ezen az este nem unatkoztak a tükrök. És ezt nem csupán a lányok miatt gondolom. Bizonyos, hogy tükörbe nézett, aki egyébként nem szokott. Hiába, az ünnep, a rá való készülődés arra is késztet, hogy egy hosszabb-rövidebb pillantást vessünk önmagunkra. Ezen az estén mindannyian elégedettek voltatok a tükrök nyújtotta képpel. Hogy mára már azt találtátok a tükör túloldalán, akit eddig csak kerestetek, akire eddig csak vágytatok. Mi, a XI-es diákok úgy gondoltuk, hogy játszunk egy kissé a tükrökkel, ha már úgyis ennyire fontos szerepet kaptak a mai napon. Arra hívtunk meg benneteket, hogy végigjátsszátok velünk önmagunk, önmagatok keresését és a megtalálását. Ehhez nem tettünk mást, csak tükörbe nézünk, és végigjárjuk azt az utat, amit a gyermekember végigjár, amíg végül hazatalál önmagához, elégedetten teszi le a tükrét, mert azt látja benne, amit mindig is akart és keresett.Műsorunk megálmodója, rendezője és betanítója dr. Rancz Teréz, koreográfusaink Ürmösi Incze Mária Terézia és Ürmösi Incze Hunor, a hangszeres zenét betanította Pakó László.

Ünnepi műsorunkat a szalagtűzés mozzanatával folyattuk.

Az est fénypontja, a XII-es diákok ünnepi tánca, életük első olyan tánca, amit most már hivatalosan is nagykorúként táncolhattak végig. Nagy odaadással készültek erre az alkalomra. A táncokat tanította Ördög Enikő.

 A VÉGZŐSÖKTŐL FÉNYKÉPEKET VÁRUNK!!!

2017. december 5., kedd

Szónokolni jó!


Kovács Andrea, IX. A
             A kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző által rendezett Kossuth szónokversenyen már éppen kényelmesen belesüppedtem a Vígadó piros bársony székébe, mikor hirtelen engem szólítottak, mint második díjast. Teljesen váratlanul ért, és csak később tudatosult bennem, hogy részt vehetek a budapesti döntőn. Pár nappal később türelmetlenül vártam, hogy a hosszú és fárasztó út után megérkezzünk a szálláshelyre.

               Másnap a reggeli kávé és előadások után következtek a szónoklatok, amik kissé homályba vesznek, mivel szörnyen izgultam, de mire én következtem, már teljesen megnyugodtam, és hihetetlenül élveztem azt a pár percet, mialatt arról beszéltem, hogy Az ékesszólás a bölcsességgel együtt az emberi élet kormányzója (Arisztotelész). Másnap a rögtönzésen volt a sor, 30 perc alatt kellett három perces szónoklatot írni a megadott témáról, mint például mit üzennénk egy másik bolygó lakóinak, vagy hogy mikor házasodjunk. A versenynek ez a része kötetlenebb, felszabadultabb volt.

               Az eredményhirdetés után rájöttem, hogy nem feltétlenül az számít, hogy a versenyző egyetemista vagy líceumba jár, hiszen második díjas az udvarhelyi Kardos Kincső Ida tizedik osztályos tanuló let, sors-és versenytársam.

               A zsűri elmondta, hogy az előadásmód és a szövegalkotási készség is ugyanolyan sokat számított. Ez a verseny rámutatott erősségeimre, gyengeségeimre, hiányosságaimra. Meghallgattam, hogyan vélekednek más emberek, megismertem új nézőpontokat, és bár a versenyzők nehezen hitték el, hogy kilencedik osztályos vagyok, én felettébb jól éreztem magam.

               A szabadidőnkben osztályfőnökömmel, Nagy-Babos Edit tanárnővel, kihasználtuk, hogy Budapesten vagyunk, bejártuk a budai várat, átsétáltunk a Lánchídon, és elcsíptünk egy kis karácsonyi hangulatot a Vörösmarty térről, a karácsonyi vásárból.