2017. április 4., kedd

FIZESS VERSSEL!


Ferencz Éva tanárnő írása
FIZESS VERSSEL!

A Julius Meinl Fizess verssel! nemzetközi kampányához idén először csatlakozott a mi iskolánk is. A díjazással egybekötött versnap igazi ünneppé nőtte ki magát. Közel 400 tanuló írta le és tűzte ki kedvenc versidézetét, s ebből hetvennél több saját alkotás jelent meg a nap folyamán az iskola előcsarnokában felállított üzenőfalakon. A diákok gyümölcs- és mentateát kaptak cserébe a versekért.

Rendhagyó irodalomórára is sor került a Költészet Nemzetközi Napján*, Dimény-Hasszman Árpád Levelek a szomszéd szobából című kötetét mutatta be a diákoknak, akik zsúfolásig megtöltötték az iskola dísztermét. A nagyszámú közönséget Marthi Szilárd és Molnár Balázs 12. A. osztályos diákok kalauzolták a versek birodalmában, a hangulatot fokozta Roșca Andrea és Bartók Rebeka hegedű- és fuvolajátéka. A napot alkotóműhely zárta.

„A kezdeményezés célja elsősorban az, hogy minél több ember számára – és így a diákokhoz is – eljuttassuk azt az üzenetet, hogy vannak dolgok, melyek pénzben nem mérhetők. A költészet több mint művészet. Egy vers a mai napig feltöltődést, iránymutatást, vagy akár kikapcsolódást nyújthat, főképp akkor, ha egy finom kávé**, vagy tea társaságában olvassuk, vagy éppen írjuk.” – mondja Dobri Tibor, a Julius Meinl ügyvezető igazgatója, akinek jóvoltából a legtehetségesebb versírók értékes díjakban is részesülhettek.

A diákköltők közül a tíz legtehetségesebb Dimény H. Árpád verseskötetét, ketten pedig az Udvartér Alkotótábor részvételi díját is elnyerték. Az I-IV. osztályos kisdiákok, akik maguk is derekasan részt vettek a versírásban, elismerésül filteres gyümölcstea ajándékot kaptak. A díjakat átadta Bálint Áprád, a Julius Meinl regionális eladási igazgatója, és Dimény H. Árpád költő, aki ott, helyben dedikálta is a köteteket.

Díjazottak:

Kovács Kinga 6. A

Mojzi Hunor 7. A

Tamás Fanni 9. A

Gondos Borbála 9. C

Márton Kinga 10. C

Bagoly Anabella 11. A

Jakab Júlia 11. C

Dezső Orsolya 11. D

Balázs Etelka 12. B

Illyés Bíborka 12. D

*a Költészet Nemzetközi Napja március 21., amit a módszertani tevékenységek miatt egy nappal korábban ünnepeltünk a Nagy Mózesben.

1. Illyés Bíborka 12. D
leszek az életfogytiglanod
A felkelő nap és a lenyugvó is
Lehetek a jó, de a rosz is
Tekerhetek és hajthatok,
De ha kérhetlek, akkor hagyjatok.

2. Gondos Borbála 9. C
Idilli törésvonal
Kinyitom az ablakot a falon,
Az óra bölcs, dudorász,
Harmat-ittas, részeg ciklon a szél.
Elbírjuk. Megtalálsz?
Selymet húz az arcomon a fuvallat
Elbújok közönyödbe.

3. Bagoly Anabella 11. A

Az éjszaka nehezen hunytam le a szemem
Kavargó gondolatok nem hagyták a lelkem.
Csukott szemhéjam sötétjéből egy vörös rúzs villant föl ÉDESANYÁM mosolya.
Szeretem. Kérlek, vigyázz rá, oh nagy sötétség.

4. Mojzi Hunor 7. A

A vers... minden létező költő élete.
Akármerre nézzen is, megjön az ihlete.
Úgy játszik a rímekkel,
Mint a halál a vénekkel.
Felnéz az égre és megered a nyelve,
egyet gondol és a lapja be van telve.
Csak úgy ömlik belőle a szó:
Mint árvízkor az áradó folyó.
Hol nevet és vidáman ír,
Olykor meg bánatában sír.
De akármilyen kedve legyen éppen
A tinta úgyis a papírra cseppen.
És akármit is ad ki kezéből,
Minden bánat kimegy az elméből.

5. Márton Kinga 10. C
BeköszönTél (Ne heJtelenül) #absztrakt

Havat fúj szemembe a beköszöntő tél,
ma mg beköszönTél.
Holnap teszed, tegnap
nem veszed, robbant
Bánkbánom a tőr
ökör nem tükör
Tűz vészt ne akard,
kard mi betakar
nem véd meg erejétől

J-től vagy LY-től (j)
Tudj heLYesen
ne heJtelenül
ül a párkány a hátamon
sárkány a válamon, urammal
malmozva bekap.
Kap egy lökést
kést szúr
a Nagy Úr,
miÚtán
bÚ fedi el szívem.

*
Ó, mégis a sorvadó óhajod vad hullámok hajóján hagyta veszni testem s lelkem, mi üvegként széttört Engem.

*
Szenvedély
Elégni szűntelen ebben,
Benned s bennem
Nem menne.
Enné a bűntudat lelkem,
Ó, mennyi szív hasadna meg,
És én csak enyyit tehetek.
Félelem űrként tátongana,
Sa a leplem takarásában
Á-ban, s a mÁ-ban,
Hamuvá válnék te benned
Elhalkulásban lelked lelkemként
Szíved szívemként dobogna,
S ajkaidra többé más csókot nem róna.

*

Sorvadó

Olyan szép volt
az Olt,
mikor magába font.
Balladáról-balladára bandukolt,
csillagokat szórt le rám,
(é)s átölelt vágyó szívvel,
Szerelemmel, gyűlölettel.
Ó, mégis a sorvadó óhajod
vad hullámok hajóján
hagyta veszni testem s lelkem,
mi üvegként széttört
Engem.

*

Gyerekből
Ma még gyerek vagyok,
holnap felkap a szellő, tovább szállok,
s vissza alig vágyok.
Megvalósítom féltve őrzött álmaim,
én leszek Ő, ki előttem lebeg,
s tudja a lényeget:
Nem véd meg többé apám, s jó anyám
átölel, tovaenged, hadd menjek,
legyek fiatal,
(csak) éljek!

6. Tamás Fanni 9. A

Varró Dani SMS versére a válasz:
én is csak pötyögök kedvesem
s leírom mennyire szeretlek
billentyűzáramat feloldom
s küldöm a szmájli ikonom
lemerülésig veled vagyok szivi
az ájphonom amíg engedi



7. Kovács Kinga 6. A
Egyszer volt, hol nem volt talán,
Túl volt az Óperencián.
Turulmadár feje fölött,
Ott, a sok nagy felhő fölött,
Ó, Erdély, az én hazám!

*
Vártad, megjött. Megjött, vártad.
Mehetne most már tovább.
Keressen más bolondot,
S szóljon, ha rátalált.



8. Dezső Orsolya 11. B
S érte majd od’adod
Félkezed s egész karod,
Mert ő volt, ki szólt,
S te leszel, ki Neked Ő volt.

*
Mint két öreg egymás mellett
kik egymástól már rég elhidegültek,
ülünk, s én csak nézlek.
Utoljára kérlek
szótlanul meg téged.

*
Mint a versbe meg nem írt sor
a boltban megmaradt bor
út szélére hajított csokor
a papíron megadott kor
mezőn reszkető bokor
öreg, ki most horkol,
s azt álmodja, mint olykor
hogy ő pont ott, akkor...

*
Béke már a részem,
nem tudom egészen, hogy
kiégni készen, vagy csak
egy régi részem távozik egészen,
s a testem majd újra égve lészen.
De miképp most éppen új fejezetbe léptem,
a lapot forgatni készen,
kezem elnyúlt egy rezgésen
mely visszafogás képpen
nem hogy lapozni, szépen,
agyam elfut ezen, s emlékszem,
hogy mi volt régen.
A lapról kezemet leveszem
mert a múltam még nem részem
Továbblépni még most sem vagyok
készen.
9. Balázs Etelka 12. B
Itt egy madár, de szárnya eltörött már,
pedig egyszer, a régi szép időkben
szabadon szállott az erdőben,
szabad volt, mint a gepárd,
de vége lett, s itt leszállt,
s mint a madár élete,
a felnövés gyermekkorom bélyege,
s úgy jő, mint egykor a madár,
nagy kaszájával a halál.