2017. december 10., vasárnap

Maturandus


Szeretettel köszöntöttük a végzős diákokat a Maturandus  ünnepségen.

A kedves szülőknek gyermekükben való örömük kiteljesedett, amikor rápillantanak a nagykorúnak számító lányukra, fiukra. A tanárok minden évben újra és újra átélhetik, megtapasztalhatják, milyen felemelő érzés, hogy az ő bábáskodásuk és nevelő munkájuk által ismét nagykorúvá érett egy nemzedék. A beavatandók számára a legemlékezetesebb nap ez az életükben, melynek nyomait, élményét örökre a szívükbe zárják.

Ünnepélyes bevonulásukban mindannyian gyönyörködhettünk. Bejan András igazgató úr ünnepi beszédével köszöntötte a jelenlevőket.

Kedves ünnepeltek! Azt hiszem, hogy ezen az este nem unatkoztak a tükrök. És ezt nem csupán a lányok miatt gondolom. Bizonyos, hogy tükörbe nézett, aki egyébként nem szokott. Hiába, az ünnep, a rá való készülődés arra is késztet, hogy egy hosszabb-rövidebb pillantást vessünk önmagunkra. Ezen az estén mindannyian elégedettek voltatok a tükrök nyújtotta képpel. Hogy mára már azt találtátok a tükör túloldalán, akit eddig csak kerestetek, akire eddig csak vágytatok. Mi, a XI-es diákok úgy gondoltuk, hogy játszunk egy kissé a tükrökkel, ha már úgyis ennyire fontos szerepet kaptak a mai napon. Arra hívtunk meg benneteket, hogy végigjátsszátok velünk önmagunk, önmagatok keresését és a megtalálását. Ehhez nem tettünk mást, csak tükörbe nézünk, és végigjárjuk azt az utat, amit a gyermekember végigjár, amíg végül hazatalál önmagához, elégedetten teszi le a tükrét, mert azt látja benne, amit mindig is akart és keresett.Műsorunk megálmodója, rendezője és betanítója dr. Rancz Teréz, koreográfusaink Ürmösi Incze Mária Terézia és Ürmösi Incze Hunor, a hangszeres zenét betanította Pakó László.

Ünnepi műsorunkat a szalagtűzés mozzanatával folyattuk.

Az est fénypontja, a XII-es diákok ünnepi tánca, életük első olyan tánca, amit most már hivatalosan is nagykorúként táncolhattak végig. Nagy odaadással készültek erre az alkalomra. A táncokat tanította Ördög Enikő.

 A VÉGZŐSÖKTŐL FÉNYKÉPEKET VÁRUNK!!!

2017. december 5., kedd

Szónokolni jó!


Kovács Andrea, IX. A
             A kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző által rendezett Kossuth szónokversenyen már éppen kényelmesen belesüppedtem a Vígadó piros bársony székébe, mikor hirtelen engem szólítottak, mint második díjast. Teljesen váratlanul ért, és csak később tudatosult bennem, hogy részt vehetek a budapesti döntőn. Pár nappal később türelmetlenül vártam, hogy a hosszú és fárasztó út után megérkezzünk a szálláshelyre.

               Másnap a reggeli kávé és előadások után következtek a szónoklatok, amik kissé homályba vesznek, mivel szörnyen izgultam, de mire én következtem, már teljesen megnyugodtam, és hihetetlenül élveztem azt a pár percet, mialatt arról beszéltem, hogy Az ékesszólás a bölcsességgel együtt az emberi élet kormányzója (Arisztotelész). Másnap a rögtönzésen volt a sor, 30 perc alatt kellett három perces szónoklatot írni a megadott témáról, mint például mit üzennénk egy másik bolygó lakóinak, vagy hogy mikor házasodjunk. A versenynek ez a része kötetlenebb, felszabadultabb volt.

               Az eredményhirdetés után rájöttem, hogy nem feltétlenül az számít, hogy a versenyző egyetemista vagy líceumba jár, hiszen második díjas az udvarhelyi Kardos Kincső Ida tizedik osztályos tanuló let, sors-és versenytársam.

               A zsűri elmondta, hogy az előadásmód és a szövegalkotási készség is ugyanolyan sokat számított. Ez a verseny rámutatott erősségeimre, gyengeségeimre, hiányosságaimra. Meghallgattam, hogyan vélekednek más emberek, megismertem új nézőpontokat, és bár a versenyzők nehezen hitték el, hogy kilencedik osztályos vagyok, én felettébb jól éreztem magam.

               A szabadidőnkben osztályfőnökömmel, Nagy-Babos Edit tanárnővel, kihasználtuk, hogy Budapesten vagyunk, bejártuk a budai várat, átsétáltunk a Lánchídon, és elcsíptünk egy kis karácsonyi hangulatot a Vörösmarty térről, a karácsonyi vásárból.

2017. november 9., csütörtök

Mákvirág-díj


„A céljaink kell a legjobban motiváljanak” – Iskolánk Mákvirágjai

            A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége minden évben meghírdeti a Mákvirág-pályázatot, amelyre versenyeredményekkel rendelkező, különböző kultúrális, sport, önkéntes tevékenységeken résztvevő diákok pályázhatnak. A sikeresen pályázókat egy októberi hétvégén, a szovátai Teleki Oktatási Központba hívták meg a szervezők, ahol ünnepélyes keretek között volt megtartva a díjkiosztó. Idén iskolánk két tanulója nyerte el a Mákvirág-díjat: Czira Borbála, X. A osztályos tanuló, bronz fokozattal tért haza, valamint Dáni Eszter, XII. A osztályos diákunk, arany fokozatú Mákvirág-díjat kapott. Ő így ír a díjról:

A Mákvirág-díjra X. osztályosan pályáztam először, az azelőtti, IX. osztályos eredményeimmel, tevékenységeimmel. Akkor még nem tudtam, pontosan mit jelent ez a díj, de célba vettem, és sikeresen meg is kaptam az első Mákvirág díjam, a bronz fokozatot. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége ugyanis minden megyéből évfolyamonként egy-egy diákot díjaz a pályázás előtti évben elért tanulmányi eredményeikért, valamint különböző kulturális, sport- vagy önkéntes tevékenységért. Aki először kapja meg a díjat, bronz fokozatot kap, függetlenül attól, hogy hányadikos eredményeivel pályázott, aki másodszor, az ezüstöt, és ezt követi az arany, illetve gyémánt fokozat. Nekem immár ez a harmadik díjam, és nagy elismerésnek tartom, hogy kitüntettek az arany fokozattal. Számomra a Mákvirág díj nemcsak az elismerést jelenti, hanem attól a pillanattól kezdve, hogy én is mákvirággá váltam, egy nagyon kedves közösség tagja lettem. Minden évben a díjkiosztó előtt a szervezők megrendeznek egy összerázó tábort, ahol az új mákvirágok megismerkedhetnek a többi díjazottal. Nekem ez a pár nap már nemcsak egy ismerkedési tábort jelent, hanem lehetőséget arra, hogy találkozzak a többi mákvirággal, akikkel az ország különböző megyéiből gyűlünk össze. Nagyon jó érzés egy olyan közösség tagja lenni, ahol olyan diákokkal lehetek, akikkel hasonló érdeklődési körünk van. A felejthetetlen tábori napokat a díjkiosztó szokta ünnepélyesen zárni.

Szeretek közösségi és ifjúsági rendezvényeken részt venni, szeretem kipróbálni magam különböző versenyeken,  pályázatokon, valamint igyekszem minél több időt tölteni a szeretteimmel. Úgy érzem, megéri a sok kemény munka az elismerést. Az iskolai tanulmányaimnál igyekszem mindig a lehető legjobbat nyújtani, ezenkívül plusz tevékenységeken veszek részt, örömmel vállalok szerepet megemlékező, kulturális műsorokban (mint például október 6. és 23.), lelkes színházlátogató vagyok, matematikai tehetséggondozó hétvégékre járok, önkénteskedek és a cserkészetre is időt szánok. Ezek mind számítanak a Mákvirág-pályázatban.

Dáni Eszter, XII. 

Csoportkép a Kovászna megyei díjazottakról:


2017. október 29., vasárnap

Október 23

„Menj el a térre, ahol fekszenek...”, hangzott el a felszólítás iskolánk előadásának nyitányában, hatvanegy év, vagyis, huszonkétezer kétszáznyolcvan ébredés és álomba merülés távlatából. Valójában ez a pár szó örök érvényűen összegzi az emlékezés mibenlétét: visszatekinteni és szellemünkkel ellátogatni arra a térre, ahol szikrák sokasága kelt életre, hogy változtasson. Felülkerekedve tér- és időbeli távolságon, együtt tekintettünk a múltba, tisztelegtünk. A fiatalságra, mely elszánta magát, és áldozatot hozott véleménye kinyilvánításáért, Ákos dalának soraival emlékeztünk: „ha elérhetetlen, szent a cél, az elbukás is ünnepély”. Ugyanakkor felcsendült  a már ismerős Kormorán illetve a Fogolydal is. Az előadás világát a dalokkal együttesen alkották meg az alkalomhoz illő versek, prózák. Az ünnepi műsor végén iskolánk diákjai és tanárai közösen énekelték nemzeti himnuszainkat. „Ó, a mi fényünk!” Ezen a napon ismét megannyi gyertyaláng csillant meg együtt emlékező közösségünk szemében azokért, akik kilátástalan, gyötrelmes helyzetben mertek álmodni, és kezdték el építeni a reménység templomát. A Nagy Mózes Elméleti Líceum diáksága és tanárai a Hősök emlékművénél helyezték el koszorúikat, és hajtottak fejet a forradalom hősei előtt. 
Keserű Kriszta, Mátyás Ivett

Az ünnepi műsort rendezte: Nagy-Babos Edit, Nagy-Babos Tamás és Pakó László tanárok.

Lengyelországi kirándulás (Auschwitz)


2017. október 6-13. között 13 Nagy Mózeses diáknak lehetősége nyílt az eseménydús történelmi múlttal rendelkező Lengyelországba ellátogatni. Nem volt meglepő, hogy rengeteg kíváncsi, buzgó diák jelentkezett erre a programra, azonban a korlátozott helyek száma miatt mindenkinek egy német nyelvű interjún kellett résztvennie, amelynek keretén belül  lehetőséget kaptunk a II. világháborúval, illetve a Holokauszttal kapcsolatos tudásunk feltárására, valamint arra, hogy elmondjuk, miért is tartjuk fontosnak a múltunk pontos megismerését. Ezen szempontokat figyelembe véve született meg a szerencsés diákok névsora.

Az eltöltött egy hét távlatából szemlélve az eseményeket úgy gondolom, hogy nem csupán szerencsések voltunk, hanem kiválasztottak, akiknek megadatott, hogy „személyes” kapcsolatba kerüljenek a történelmi múlt egy sötét korszakával.

Tanulmányi kirándulásunk fő témája ugyan a Holokauszt volt, emellett megismerkedhettünk a zsidóság történelmével, szokásaival, jelenével. Kipróbálhattunk igazi specialitásokat, autentikus zenei élményben volt részünk, túlélők és elhunytak  hátrahagyott dokumentumait tanulmányozhattuk, a munkatáborból megszabadult személyek egyikével beszélgethettünk, kérdeztünk és kérdeztek minket. Lágerek folyósóin sétáltunk, szögesdrót mögül tekintettünk ki, szűk járatokon szorongtunk. Talán egy pillanatra átéltük annak töredékét, amit a szabadulásra vágyó foglyok is. Egy dologgal azonban gazdagabbak voltunk náluk, ezt sosem tudjuk eléggé meghálálni: mi szabadok voltunk, szabad akaratból léptünk át minden küszöböt, szabad emberként távoztunk onnan, és így is érezhető volt a bezártság súlya. Mit éreztünk volna akkor, ott az ők helyükben? Reméljük azon időszak sosem ismétlődik meg, azok a borzalmak sosem fordulnak elő viszont. Láttunk, hallottunk, tapasztaltunk, és olyan élményekkel lettünk gazdagabbak, amelyeket a világ más pontjai sosem nyújthattak volna nekünk.

Bagoly Anabella, XII. A 

Íme néhány rövid, visszaemlékező gondolatsor a 13 kiválasztott diák tollából:

,,Kirándulásunk” során sok érdekes dolgot megtapasztaltunk. Leginkább a túlélővel való találkozás, a lágerekben való séta hagyott nyomot bennünk.

De mindezek mellett felejthetetlen marad az esti pingpongozás, a csocsozás, az Activity társasjáték, és a majdnem hajnalig tartó beszélgetések. Nagyon boldogok vagyunk, és megtiszteltetésnek érezzük, hogy részt vehettünk ezen a nagyszerű, de egyben megdöbbentő tanulmányi kiránduláson.

Márton Réka és Székely Hanna, XII. C

Számomra a legnagyobb élmény a harmadik nap volt, amikor újra visszamehettünk a táborokba és azokat a helyeket nézhettük meg, amelyek legjobban érdekeltek. Kiemelném itt a magyarok blokkját, amelyet teljesen átalakítottak múzeummá. A szállásunkon megnéztünk egy kisfilmet abból az időből és csak akkor tudatosult bennem igazán, hogy mennyire borzalmas dolgok történtek, miket műveltek az emberekkel. Ezenkívül egy óriási és nem visszatérő lehetőségben volt részünk, találkozhattunk egy lengyel túlélővel, Wacłav Długoborskival.

Elekes Karola, XI. C

Nekem a legjobban a harmadik nap tetszett, amikor másodjára látogattuk meg a lágereket. Talán azért tetszett ez a nap, mert magunkra körbejárhattuk mindkét lágert és azt nézhettünk meg, ami a legjobban érdekelt minket. Az Auschwitz I.-nél a magyar blokk volt az, ami a legjobban megfogott és megrettentett. Ott tudatosult a leginkább bennem, hogy mennyi ember halt meg és mennyien szenvedtek, köztük pedig a legtöbbjük magyar volt. Két óránk volt, hogy körbejárjuk a lágert és én több mint fél órát csak ott abban az egy blokkban voltam és olvastam, hogy mennyi kegyetlenség történt és mekkora igazságtalanság. Engem ez a nap és ennek a napnak a mozzanatai fogtak meg és állították a nézőpontom egy más irányba ezzel a témával kapcsolatban.

Kocsis Gergő, XI. C

A legnagyobb hatást a 18-as, magyar blokk váltotta ki bennem, az Auschwitz-i táborban. Az ott eltöltött idő folyamán, sokszor nehezemre esett megtenni egy újabb lépést az üvegpadlón, hogy továbbhaladjak. Mind a hangeffektusok, mind a vizuális képek megrázóak voltak és ott barangolva döbbentem rá arra, mire is vagyunk képesek akkor, amikor úgy gondoljuk, ítélkezhetünk embertársaink felett.

A másik helyszín, amely még intenzívebben hatott rám, a Birkenau-i láger (Auschwitz II) legnyugatibb részén levő „Szauna” fürdőhelyiség és az ezt körülvevő füves terület volt. Az épületben a látogatóknak úgy kell végighaladni, ahogy a deportáltaknak kellett: az értékeik és ruháik megfosztásától kezdve, egészen a kijáratig. Az áldozatokat nagy megaláztatás érte, ugyanis teljesen meztelenre kellett vetkőzniük, a fejüket kopaszra borotválták, emellett egy számot tetováltak az alkarjukra, amely a nevüket helyettesítette. Úgy érezték magukat, mintha megfosztották volna őket minden emberi méltóságuktól.

A nagy kiterjedésű füves területen néhány síremlék van felállítva a következő felirattal: „A náci fajirtás áldozatainak emlékére, akiknek itt szórták el a hamvait. Lelkük nyugodjon békében!”

Fejér Zsolt-Jenő, XII. A

Régóta foglalkoztat a zsidó nép kultúrája, a holokauszt és a II. világháború története, éppen ezért szerepelt a bakancslistámon Auschwitz meglátogatása. Személyesen akartam átélni, hogy milyen érzés lehet egy olyan helyen állni, ahol ennyi szörnyűség történt.

Nagyon hálás vagyok, amiért idén októberben lehetőségem volt Lengyelországba utazni ennek a tanulmányi, megemlékező útnak a keretén belül. Hihetetlen milyen események történtek azokban a sötét időkben.

A kirándulás során megtapasztalhattam, hogy milyen érzés egyszerre elszörnyedni és lelkileg megerősödni, megkönnyebbülni. Reggel, a borús ég alatt sétálva a barakkok, szögesdrótos kerítések között, visszacsöppentem abba az időbe. Szemeim előtt mintha ott lett volna az a sok ártatlan ember, szemeik félelemmel, kevés reménnyel telve. Mintha hallottam volna a zúgást a krematóriumok irányából, fejem fölött a felhők mintha gyásztáncot jártak volna, mintha füstként szálltak volna. Auschwitz, Birkenau. Ott nem véletlenül borús az ég, ott sosem tud talán igazán kisütni a nap. Felfoghatatlan, hogy mire képes az ember. Megrendítő érzés látni a sötét barakkokat, a gyászoló, néma fákkal körülvett rétet, amit hamu borít, de hálás vagyok, hogy ott lehettem. Személyesen akartam ott állni, némán, könnyes szemmel tisztelegni az áldozatok előtt.

Az út egyik tetőpontja az volt számomra, hogy találkozhattam egy Zeitzeuge-vel, ,,a kor tanujával”. A túlélővel való beszélgetés szintén visszaröpített az időben, akárcsak a lágerek látványa, az Überlebender szavai is lelkileg nagyon megérintettek.

A kirándulás kiválóan volt megszervezve, első napokon Oświęcim városkájával és a zsidó kultúrával ismerkedtünk meg, utána tettünk időutazást a koncentrációs táborokban és utunkat egy Krakkóban eltöltött nap zárta ünnepélyesen, ahol az óváros, zsidó negyed megtekintése mellett egy igazi tradicionális zsidó vendéglőben, Klezmer előzenét hallgatva vacsorázhattunk.

Ez az út örök emlék marad a szívemben, lelkemben, rengeteget tudnék még mesélni róla. Köszönök mindent Thomas Brendel úrnak és Nagy Judit tanárnőnek, Shalom!

Dáni Eszter, XII. A

Úgy érzem nem túlzok, amikor azt mondom, hogy az egyik életcélom beteljesült a lengyelországi kirándulás alkalmával. Mindig különös érdeklődéssel voltam a Holokauszt felé, úgy tartottam, hogy nem elég az ilyesfajta szörnyűségekről hallani, hanem saját szemünkkel látnunk kell nyomait, hogy örökre belén vésődjön: többet ilyesfajta eseményt semmi szín alatt nem engedhetünk megtörténni!

Amint sejtettem, mindkét koncentrációs tábor mély nyomot hagyott bennem, de mindenek felett két dolgot emelnék ki. Első az Auschwitz I táborban levő 18-as, azaz magyar blokk. A felső emelet múzeummá van kialakítva, ahol rengeteg információt olvashatunk a német megszállásról, a gettók kialakításáról, valamint a magyarországi zsidók sorsáról Auschwitzben és más náci táborokban. Mindezekhez képek, hangeffektusok és háromdimenziós dekorációk társulnak. Életnagyságú fényképösszehasonlítás egy magyar zsidó nőről a tábor előtt és után, kicsi gyermekek, akik valamilyen módon átvészelték a tábort, egy fiú, aki túlélt egy fejbelövést, a háttérben szívdobogás: hátborzongató...Mégis milyen ember képes ilyent tenni?!

A második a kedd esti kutatómunka, amikor lehetőséget kaptunk a túlélők feljegyzéseibe beleolvasni. Az én kezembe egy felettébb megrendítő akta került: zsidó foglyok levelei. Soha nem fogom elfelejteni a következő pár sort abból a levélből, amit egy lengyel zsidó írt édesanyjához: "[...] és egyetlen kívánsággal élek: hogy téged láthassalak és kifejezhessem hálámat a szeretetedért és gondoskodásodért. [...]". Más levelekbe is beleolvastam és észrevettem, hogy egy dolog  mindenikben közös: minden fogoly a jóllétéről, egészségéről biztosította az otthoniakat. Rájöttem, hogy érdemes tőlük tanulni, hiszen a mi életünkben a panaszkodás nem szabadna helyet kapjon.

Élménybeszámolóm lezárásául egy idézetet választottam: "Aki nem tud szembenézni a múltjával, arra van ítélve, hogy örökké megismételje." - George Santayana

Tollvaj Beáta, XII. A




2017. október 16., hétfő

Ópusztaszeri kirándulás


Beszámoló

az Ópusztaszeri Nemzeti Parkban tett kirándulásról

A Kovászna Megyei Tanács által kiírt pályázaton a Nagy Mózes Egyesület pályázata 4000 lejben részesült, amelynek célja az Ópusztaszeri Nemzeti Park meglátogatása által a XI. osztályos diákok nemzettudatának és nemzeti kötődésének megerősítése.

A kirándulás 2017. június 22 - 26. között valóult meg. Harmincegy diák vett részt. Fontosnak tartottuk kulturális örökségünk elmélyült megismerését és megbecsülésért. A felső évfolyam kiemelt diákjai rendelkeznek olyan művészettörténeti háttérismerettel, hogy a kirándulás számukra egy lelki és szellemi felemelkedést jelentsen. Nagy várakozással, felkészüléssel és nyitottsággal fogadták Erdély kultúrájából az évszázadok művelődéstörténetét és társadalom képét. Figyeltünk arra, hogy a kisebbségi kérdések előtérbe kerüljenek. Ennek példájaként kerestük fel a segesvári várban a szász emlékeket és a németnyelvű iskolát. Előre kutatást végeztünk például arról is, hogy I. Rákóczi Györgyöt miért itt választották fejedelemmé? A Dracula-mítosz hogyan alakult ki? A nyelvcsere és elszórványosodás milyen társadalmi átalakulás következménye?

Marosvásárhelyen a szecesszió európai szinvonalú műemlékeit néztük meg. Figyeltük, hogy a XX. század elején mit jelent ez a magyaros stilizáció? Megtekintettük a képtár magyar és román kiállítását. Kérdésünk: létezik-e a vizuális művészetben színben és formában különbség a magyar és román képzőművészet között? Habár mind a két gyűjtemény nagyon szép és értékes, de kritikával fogadtuk, hogy Nagy Imrét és a nagybányai magyar alkotók a román gyűjteményben kaptak helyet.

Kolozsváron az épített örökség megtekintéséből szelektáltunk. Nagyobb csomopontokat emeltünk ki, mint például a Mátyás király korabeli Kolozsvár és a későbbi Mátyás-kultusz. Templomokat tekintettünk meg, egyetemi karokat látogattunk meg. A színházban a nemzetközileg nagy nevű Liviu Purcarete rendezésében Shakespeare Julius Cezar darabját néztük meg.

Váradon a Patciumi Magyar Keresztény egyetem megtekintése mellett a szecessziós város emlékeit kerestük fel. A Sas palotát elemeztük részletesebben. Résztvettünk a várban szervezett Szent Lász napokon. Itteni magyarokkal beszélgettünk Várad kulturális életéről és az itt élők életmódjáról.

Gyulán a csoport egyik fele a híres termálfürdőt kereste fel, míg mások a várban a török hódoltság emlékeit tekintette meg. Beszélgettünk az itt élő román kisebbség történelméről és a jelenben működő intézmémyeiről.

Szegeden a Kossuth emlékeket kerestük fel, valamint a nevezetes épületeket.

Egy félnapot az Ópusztaszeri Nemzeti Parkban töltöttünk. A Feszty-körkép megtekintése a legmaradandóbb élmény számunkra. Résztvettünk a bakot lőttem és egy csésze irodalom  foglalkozásokon. Megtekintettünk egy dokumentumfilmet a körkép restaurálásáról. Megdöbbenéssel hallgattuk, hogy a II. világháburóban egy bombatalálat miatt 60%-a megsemmisült, és egy lengyel csoport állította helyre.

A magyarországi kitekintés után Vajdahunyad vára volt a csapatra nagy hatással. A diákok közül eddig még senki sem járt itt. A Hunyadi család történetének ismeretén keresztül néztük ezt a lenyügöző lovagvárat. A diákok is felismerték, hogy a szocializmus milyen sebeket ejtett a tájon, és a főhomlokzatot eltakaró zászló rontja a vár esztétikáját.

Gyulafehérváron a székesegyház megtekintése megérkezés Erdély bölcsőjébe. Történelmünk, sorsunk alapilléreit láthatjuk.

A kirándulásnak egyik vezető szála Kós Károly Varjú nemzetség regénye volt. A regény cselekménye lehetőséget adott a múlt átélésére, és a társadalmi problémák megértésére. „Vannak akik a kitaposott uton járnak, és vannak akik törik maguk előtt az utat.” Mi a kitaposott uton jártunk, és köszönjük a pályázati bizottság tagjainak, hogy törik előttünk az utat, hogy legyen amin a jövő emberei haladjanak.



dr. Deák Ferenc,  programfelelős              





AZ ÓPUSZTASZERI KIRÁNDULÁS PROGRAMJA

2017. június 22., csütörtök

            - indulás 7 óra – Kézdivásárhely, Bíróság elől – ÚTIKÖLTSÉG: 40 /fő + pályázat, szponzorok

(18 év alatt szülői felhatalmazás Kristóf Mária közjegyzőnél, fénymásolt példány, személyi igazolvány – ellenőrizni)

            – étkezés: úticsomag, egyéni

            - Segesvár megtekintése

             - Marosvásárhely: Kultúrpalota (3 lej)

            - Kolozsvár – szállás elfoglalása (2 éjszaka: Báthory István Elméleti Líceum tornaterme, hálózsák, izolír ajánlott

                                    – Polus Center – séta, vacsora

2017. június 23., péntek

         – reggeli – egyéni

            – a Babes-Bolyai Tudományegyetem megtekintése:

                        1. Bölcsészkar

                        2. Pszichológia/pedagógia kar

                        3. Történelem kar

Kisebb csoportokban:

                        4. Jogi szak

                          5. Képzúművészeti Egyetem

                          6. Közgazdaságtan

            – ebéd – közös (előzetes foglalás) – Agapé Vendéglő, napi menü 14 lej

            – városnézés

            – 19 óra – színház: W. Shakespeare: Julius Caesar – jegy ára: 12 lej

(http://www.huntheater.ro/darab.php?eid=393&did=2321)

            – vacsora – egyéni



2017. június 24., szombat

– reggeli – egyéni

– 7 óra – indulás Nagyváradra

                        – Partiumi Egyetem megtekintése

                        – városnézés

– ebéd – közös (előzetes foglalás) – 15 lej

– indulás Magyarországra:

Gyula: a Gyulai vár és a Gyulai Termálfürdő (két csoportra osztva, választási lehetőség)

Szeged – szállás elfoglalása (2 éjszaka: a Piarista a Kollégiumban, ára: 5000 Ft (65 lej)

– városnézés

– vacsora – egyéni



2017. június 25., vasárnap

            – reggeli – egyéni

            – kirándulás az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkba – belépő: 2600 Ft  (38–40 lej)  http://opusztaszer.hu/hu/fooldal/

            – ebéd – a városban (mindenki a rendelését külön fizeti)

            – vacsora – egyéni



2017. június 26., hétfő

            – reggeli – egyéni, úticsomag készítése

            Vajdahunyad vára:  belépő: 4 lej

            Gyulafehérvár (székesegyház)

         – érkezés: Kézdivásárhely, Bíróság elé










2017. október 6., péntek

Gólyabál



Gólyaavatás
       Ebben az évben is az új tanév második hetében megrendezésre került a diákok által jól ismert gólyahét. Ezt az élménydús hetet a gólyabál rituális ünnepségével zártuk. A kilencedikes évfolyam négy osztálya a hét napjain különböző öltözetben kellett teljesíteniük a X. osztályos társaiktól kapott feladatokat szünetről szünetre. Az iskola udvara a fürdőköpenyes, gumicsizmás, úszósapkás, salapétás és napszemüveges kilencedikes diákok nevetésétől csengett. A hétfői nap reggeli tornával indult, majd azt követte a lufis játék, ahol bebizonyosodott, hogy nem mindig a legminőségibb és a legdrágább dolgok válnak hasznunkra. Nagyszünetekben a bemutatkozó előadásokat tekinthettük meg, ahol felcsendült az osztályok himnusza, lelkes tánccal és énekléssel mutatkoztak be, megmutatva a csoporthoz való tartozásukat. A keddi nap folyamán azonban nem mindenki úszta meg szárazon. A táncpárbaj során minden gólya megmutatta, hogy egy rövid szünet folyamán is egyhamar táncra tud perdülni. Ez a szokásos gólyabálon is bebizonyosodott, felidézve a gólyatánc lépéseit, amelyet a kilencedikes diákok fogadalom tétele követett, ezzel megfogadva, hogy betartják az iskola szabályzatát. Ezt követte a hét folyamán megélt pillanatokból összevágott videója mind a négy osztálynak. A zsűri által kiválasztott párok feladatokban kellett bizonyítaniuk  a győzteseknek járó koronáért és jogarért. A Gólyák királynője a IX. A osztályos Kerekes Eszter, valamint királya a szintén A osztályos Kelemen Rudolf lett. A végét egy fergeteges buli zárta, ahol a diákok a gólyahét során kapott izgalmakat tombolhatták ki.
Mint szervezők úgy gondoljuk, hogy egy élménydús hetet hagyhattunk magunk után, elérve célunkat, miképpen kiszakított a megszokott környezetből, beavatást kapva a  Nagy Mózes Elméleti Líceumába. Reméljük a beavatottak számára élményteli volt, és az év is ilyen hangulatban fog lezajlani.
 Kelemen Betty, X. A





V. osztályos gólyabál

A gyermekek az ünnepi gólyatánccal mutatkoztak be, amit nehezen tudtunk nekik megtanítani, de a VIII. B-nek még szép, hogy sikerült. De ezek ellenére mi és ők is élveztük ezt az időt, amit arra szántunk, hogy megtanítsuk nekik a táncot. Mi is elmentünk óráról, meg ők is.
Amiután lejárt a tánc én, Zsanett és a másik osztályból Huni bemondók voltunk. Én a legnagyobb szeretettel köszöntöttem a szülőket, tanárokat és az igazgató urat.Olyan szépen mondtam, hogy még az igazgató is megdicsért.. 
 Utána különböző játékokat kellett teljesíteniük. A két osztályból a drága Johannánk négy összekevert csoportot állított össze: voltak a zöldek, kékek, sárgák meg a narancsok. A játékok során a  négy csapat feladatai között volt együttműködés, kreativitás, talpraesettséget próbára tevő, volt gyorsasági, ügyességi és logikai játék is.
A játékok mind különbözőek voltak. Volt amibe táncolni kellett, zenét hallgatott egy gyermek és dúdolta a dallamát, ha valaki hamar  s helyes volt amit leírtak akkor pontot kaptak, volt még olyan is amibe pufulecből kellett különböző állatokat csináljanak, és amelyiket kiválasztotta a zsűri az volt a nyerő ebben az esetben a tyúk-gólya volt..stb...Ezen próbák során bebizonyították, hogy igenis megvan bennük mindaz, ami a nagydiákká váláshoz szükséges. A játékok végén kiválasztottuk a nyertes csapatot. A narancssárgák voltak a győztesek, nekik két csomag gumicukrot adtunk, a többinek egy-egyet.
Az esemény végén jöhetett a buli, ez is nagyon tetszett nekik, tehát azt is mondhatom, hogy nagyon jó szervezők vagyunk.

Cora Szilvia, VIII. B

Október 6


A szabadságharc leverésének súlyos megtorlása az aradi vértanúk halála. Mi emlékezetben tatjuk tetteiket és áldozatkész életüket. Emlékezni ünnep, és ünnepelni közösségben szép. 
Ma iskolánk a Református Kollégium diákjaival közösen készített műsorral emlékezett a vértanúkra.

A műsorszámok sorrendje:
Iskolánk zenekarának előadásában a Fogolydal nyitotta meg ünnepi rendezvényünket.
Voloncs Attila, végzős diákunk mondott ünnepi beszédet. Bíró Norbert XI. osztályos vendégdiák s Damjanics imája verset szavalta el. Fóris Barbara vendégdiák előadásában egy aradi népdalt hallgattunk.
Iskolánk diákságának egy népes csoportja Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról művéből dramatizált versmondással emlékezett. 
Vendégeink az Ismerős arcok Nélküled számát adták elő, Lupán Anita és Babos Abigél tolmácsolásában. Utána Jánosi Zsolt X. osztályos vendégdiák Leiningen vertanú utolsó leveléből idézett.
Vendégeink a Katonák énekszámmal búcsúztak, amelyet iskolánk zenekarának Egy szabad országért záró száma követett.
A Református Kollégium zeneszámait Ruszka Sándor tiszteletes úr zenekísérete követte, irodalmi irányító Rancz-Gyárfás Zsuzsa tanárnő. Iskolánk zenekarát Pakó László tanár úr vezette, az irodalmi műsort szervezte Deák Ferenc.
Voloncs Attila (XI. C):

Tisztelt hallgatóság!
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, valamint az azt követő megtorlás olyan mélyen gyökerezik nemzeti mitológiánkban, hogy furcsamód hajlamosak vagyunk egyszerűen megszokni az ünnepet, nem tulajdonítani neki nagy jelentőséget. Eljövünk ide és ünneplünk, monoton módon lerójuk a kötelességünket, de nem ismerjük a neveket, vagy ha mégis, a hozzájuk fűződő tetteket többnyire elfeledjük.
Talán kevesen és egyre kevesebben vannak azok, akik ma fel tudnák sorolni a vértanúk neveit, még kevesebben, akik ismerik is tetteiket. Kosztolányi írja majd száz évvel ezelőtt: csak bot és vászon, de nem bot és vászon, hanem zászló. Én azt szeretném mondani: nem tizenhárom név, de tizenhárom sors, tizenhárom szabadságnak szentelt élet. 
Mert, ha hiszünk abban, hogy a múlt meghatározza, determinálja a jelent, akkor nem tartozunk-e köszönettel ezeknek a százhatvannyolc éve kivégzett embereknek, akik évszázaduk nagy eszméje mellett olyan nemzedékekért áldozták életüket, amelyeket soha nem is ismertek? Az egyetemes kultúra régen eldöntötte a kérdést: de, igenis tartozunk. De vajon, vajon elég-e minden évben pusztán letenni koszorúinkat az emlékmű elé és fejet hajtani előtte? Nem az jelentené-e az igazi főhajtást, ha ismernénk is valamelyest ezt a tizenkét tábornokot és köztük az egyetlen ezredest?
Magunkat csapjuk be és raboljuk ki azzal, ha hagyjuk kiüresedni az ünnepet, és hagyjuk ezt a tizenhárom hőst puszta nevekké fakulni a köztudatban. Velük együtt feledjük el a többi nagy egyéniséget is, a szintén halálraítélt Batthyányt, az összes többi mártírt, az emigrációba kényszerülteket, a jogtalanul árulónak bélyegzett Görgeyt, saját őseinket is, mindenkit, akiről ez a nap szól.
Pedig megismerkedni a hősökkel nem csupán nyögvenyelős kötelesség tud lenni, hanem kaland, izgalom és büszkeség. Büszkeség, amikor arra gondolunk, hogy Damjanich János a szabadságharc egyetlen veretlen tábornoka. Elképedés, amikor azt halljuk, hogy Vécsey Károlyra a saját apja kért kötél általi halálbüntetést, mert fia a szabadság ügye melletti kiállással megbecstelenítette a grófi címet. 
Vagy ott van az 1849-ben alig harmincéves Leiningen-Westerburg Károly, az osztrákként is a magyarok oldalán harcoló Poeltenberg Ernő, a soha nem nősülő, családjának a hadsereget tartó Aulich Lajos, a saját születésnapján kivégzett Lahner György, és az a Schweidel József, aki nem csak Haynau és Windisch-Gratz, de tizennyolc esztendős korában Bonaparte Napóleon ellen is harcolt.
Ha csak ma délután mindegyikünk, mikor hazamegy, kihasználná a technológia nyújtotta lehetőséget és akár egy órát szánna arra, hogy bepötyögje ezeket a neveket a keresőbe és megtudja róluk, hogy kik voltak, hogyan éltek és mit tettek azokért a bizonyos soha nem ismert generációkért – értünk – akkor mindannyian elmondhatnánk, hogy a főhajtásunk nem szimbolikus, nem csak fizikai értelemben történt meg: de igazán ünnepeltünk és tiszteletet adtunk a bátraknak.
Hogy mit is jelenthet az igazi főhajtás, azt Sujánszky Euszták, iskolánk egykori tanára és a vértanúk egyik gyóntatója taníthatja meg nekünk. Ő, miután elhagyta Poeltenberg Ernő és Aulich Lajos zárkáját, Damjanich Jánost látogatta meg cellájában. Sujánszky visszaemlékezései szerint, miután Damjanich meggyónt neki és áldást kért tőle, átölelte őt és ennyit mondott neki: „Tisztelendő barátom, ön talán nem is tudja ki vagyok” mire Sujánszky ennyit válaszolt: „Igenis tudom”.
Köszönöm a figyelmet.




2017. június 1., csütörtök

Rajzkiállítás

Ferencz Éva tanárnő írása:


Számításaink szerint 45. alkalommal veszi birtokába a Nagy Mózes művészeti tagozata az Incze László Céhtörténeti Múzeum kiállítótermét. 160 alkotást választottak ki Koszta Ervin, Györgyjakab Boróka és Szász Edit képzőművész tanárok, hogy betekintést nyerhessünk az idei tanév fáradságos, de szemmel láthatóan gyümölcsöző munkájába, mindabba, amit diákjaink elsajátítottak a festészet, grafika, szobrászat és művészettörténet órákon. A művészeti ismeretek mellett a legfontosabb, amit elsajátítanak, az a felgyelmezett, következetes, és türelmes munka, hiszen az ihlettől a kész alkotásig olykor hosszú hetek, sőt, hónapok munkája szükséges. Mint minden éveben, ez a kitartó munka meghozta gyümölcsét.

Művészkollégáink idén is jól meghatározott témakörök mentén haladtak kis művészeinkkel.

Az 5. osztály festészet órákon a csendélettel ismerkedett, tanulmányozták a fény-árnyék viszonyait a tárgyakon, drapéria-tanulmányokat készítettek, ismerkedtek az emberi test felépítésével és annak ábrázolásával, s újításként a térábrázolás is szerepet kapott a munkáikban. Grafika órákon tusrajzokat, viaszkarcot, monotípiát készítettek, és kísérleteztek a fénymásolatok tussal való kiegészítésével is. Szobrászat órákon agyagfigurákat készítettek. Előbb az egyszerűbb ülőfigurák, majd az összetetteb fantasztikus állatok készültek el, természetesen az agyagformázást tónusrajzok előzték meg, majd ezeket kinagyítva próbálták agyagból is megformázni a figurákat. A kész, kiszáradt agyagfigurákat végül színezték, lakkozták.

A 6. osztály festészet óráin a már hagyományos kroki, mozgásrajz mellett számos más technikával, ábrázolásmóddal ismerkedtek. Az olajban készült csendéleteket, dinamikus figurális kompozíciókat, tájképeket itt is a gondos és alapos vázlatkészítés előzte meg. Grafika órákon is kísérleteztek csendélettel, itt azonban a ceruzát és a tust használták. Tempera pecséttel mozaik hatású portrékat készítettek, majd vegyes technikával monogramokat, tussal pedig betűrajzokat alkottak. Szobrászat órán készültek a szétszedhető játékok, az önarckép kedvenc állattal, és a madárijesztős domborművek, melyek célja a pozitív-negatív hős ábrázolása volt. A szobrok és domborművek elkészítésését ezúttal is vázlatolás előzte meg, de tanulmányozták a mértani idomokat is, ahhoz, hogy a gömb, hasáb, henger, kúp vagy csonkakúp alapformából végül megszülethessenek a mesterművek.

A 7. osztályosok festészet órákon a reprodukcióban rejlő lehetőségekkel ismerkedtek. Ennek célja, hogy megismerkedjenek különböző képzőművészeti korszakok technikáival, stílusjegyeivel, klasszikus alkotásaival. A reprodukció során a gyerekek közelebb kerülnek az adott művész életéhez, munkásságához, s nem utoló sorban a másolásra kiválasztott műhöz. A reprodukció készítése további kísérletezésre is alkalmat ad: az elkészült alkotásokat különböző absztrakt irányzatok stílusában újraalkotják. Ez utóbbi folyamat során színtanulmányokat is végeznek a kiegészítő színekkel. Grafika órákon tusrajz-kompozíciókat alkottak őszi termés témában, a balladaillusztrációk linóleum-metszet technikával készültek, az éjszakai város és ragadozó fekete alapon fehér ceruza, vagy kréta segítségével öltött alakot. Szobrászat órán készültek a 7. osztályosok vájt domborművei. Ezeket a számukra előre elkészített gipszlapok mindkét oldalát felhasználva – hátoldalon a gyakorlatok, a számunkra is látható oldalon pedig a kész művek sorakoznak. A domborművek témájául az egyiptomi építészet és mitológia szolgált, ezekkel kivetített képek, művészeti albumok segítségével ismerkedtek meg. A domborművek grafit, vagy zöld alapon aranyozott borítást kaptak. Ugyancsak a 7. osztályosok készítették a a sakkfigurák egy részét.

A 8. osztályosok festészet óráin az előző 3 tanév alatt elsajtított ábrázolásmódok, technikák gyakorlása mellett az utcarészletek pontos, kidolgozott térábrázolására esett a hangsúly. A vásznakon Kézdivásárhely és környéke elevenedik meg. Grafika órán kompozíciók készültek vegyes technikával és op-art stílusban. Mai társadalmunk tükröződik az egyéb technikákkal kiegészített fotómontázsokon. A szobrászat órákon újabb sakkfigurák készültek – ezúttal sokkal letisztultabb formában, és hosszú, szeptembertől márciusig tartó folyamat eredményeként születtek meg a gipszbe öntött színezett maszkok.

Az itt látható rendkívül gazdag kiállítási anyag mellett számos munkát elküldtek pályázatokra. Ezek közül a legrangosabbakat soroljuk csak: Lengyelországba, Torunba küldtek munkát a Mindig kék, mindig zöld pályázatra, Lipovára, Arad megyébe Az ősz színei pályázatra, az Alege! Este dreptul tau pályázatra, amelyet a Tanügyminisztérium és a Fogyasztóvédő Ügynökség hírdetett meg, valamint a Kincsünk az egészség, és Ez vagyok én kézdivásárhelyi pályázatokra. Míg az előbbiekre még nem hirdettek eredményt, ez utóbbi pályázaton I. díjat nyert Kanyó Beáta V.-es, és György Erna-Beáta VI.-os tanuló, II. helyezést kapott Torzsa Brigitta V.-es, és III. díjat Csüdör Tímea V-es., valamint Geregely Szabolcs VI. osztályos tanulónk.

Egész évi munkájukért, szorgalmukért tanáraik dicséretben részesítik:

·         Csüdör Tímea, Kanyó Beáta, Keserű Kincső, Illés Réka, Fülöp Henrietta, Szabó Gyula, Seceleanu Andrea és Torzsa Brigitta V. C. osztályos tanulókat,

·         Csorba Tímea, Bede Henrietta, Kovács Kinga, Tuchilus Kriszta, Lukács Anna, Oláh Zsanett, Bács Judit, György Erna VI. B. osztályos tanulókat,

·         Hosszú Szabolcs, Papp Jessika, Lénárt Andrea, Forra Hunor, Orbán Johanna, Porkoláb Zenkő, Miricioiu Melinda, Cora Silvia, Harai Adrienn, Szigeti Zsanett, Marosi Hunor, Gocz Norbert VII. osztályos tanulókat,

·         valamint Baláska Csongor, Baláska Etele, Varga Eszter és Kelemen Zénó VIII. osztályos tanulókat. Gratulálunk, csak így tovább!

Végezetül, megköszönjük házigazdáinknak, az Incze László Céhtörténeti Múzeum munkatársainak a tárlat elrendezésében nyújtott segítséget.

Kollégáink áldozatos munkáját is köszönjük, gratulálunk diákjainknak a kitartó munkáért, szép eredményekért, a szülőket pedig bátorítjuk, irányítsák továbbra is gyerekeik figyelmét a művészetek fele. Végzős 8.-osainknak kívánjuk, váljon valóra minden tervük, álmuk, őrizzék és ápolják azt a tudást, amit a művészet órákon elsajátítottak, s használják bátran és bizalommal bármilyen pályára lépnek a jövőben.



Ballagás

Elballagtak május 26-án  a XII. osztályos diákjaink és június9-én a VIII. osztályos végzőseink.
A ballagás alkalmával Nagy Mózes-díjban részesültek:



Molnár Mária tanárnő kiváló szakmai felkészültségéért, példaadó tanári magatartásáért és szeretetben gazdag közösségépítő munkájáért. Román nyelv és irodalom tanárként kisebbségi helyzetben is a diákokat sikerélménnyel ruházta fel. Következetes, jóérzésű és lelkes ifjúságot nevelt. A megbízhatóság és a gondviselés állandó őre. Emberségből és munkamorálból példát mutatott.


Kémenes Erika szülő a szülőbizottságban betöltött aktív szerepéért, lelkes és ösztönző tanácsaiért, iskolánk rendezvényei mellett elkötelezett támogatásáért.



Rancz Adrienn a középiskola évei alatt iskolánkban kiemelkedő tudományos sikereiért, magasívű versenyeredményeiért, elkötelezett szellemiségéért és kulturális igényű tevékenységéért.



Budai István a középiskolai évei alatt iskolánkban felmutatott tudományos sikereiért, és az iskola életét meghatározó szónoki- előadó művészetéért. Így szép orgánumával egyedivé tette kulturális rendezvényeinket.



Balázs Etelka a középiskolai évei alatt iskolánkban nyújtott lelkes és következetes kulturális tevékenységéért.

A VIII. osztályos diákok közül Nagy Mózes-díjban részesült: Vitályos Norbert, Csüdör Karola és Tamás Benedek. 




2017. április 13., csütörtök

 Hancsók Kálmán Megyei Matematika Verseny

A Nagy Mózes Elméleti Líceum csapata I. helyen végzett . a  Hancsók Kálmán Megyei Matematika Versenyen, amelyet 44. alkalommal rendeztek meg Mezőkövesden, 2017 március 31-április 1 között.
Elhoztuk a vándorkupát Erdélybe , amely a legtöbb pontszámot összegyüjtő csapat jutalma.
Egyéni eredmények: Czira Borbála IX.o.- I. díj
                               Farkas Erik X.o.- II. díj
                               Dáni Eszter XI. o - I. díj
                               Kovács Roland XI.o. - II. díj
                               Talpă Diana XII.o. - III. díj 
További csapattagok: Vajik Timea IX.o., Bokor Krisztián X.o., Kis Brigitta XII.o.
Dáni Zsuzsanna , matematika szakos tanár

Negyedik alkalommal és egyben utoljára vehettem részt a Mezőkövesden megszervezett matematika versenyen, amely sokkal többet jelentett számomra, mint egy szokásos megmérettetés. Az általában fárasztó utazás sem volt unalmas, hiszen Torockót,  Nagyváradot és Debrecent is  meglátogattuk, hazafelé pedig Kolozsváron néztünk szét.  A verseny izgalmait, az azzal járó idegességet ellensúlyozták az élmények, hisz idén is egy kellemes délutánt tölthettünk Egerben, majd következő nap a Zsóry gyógy- és strandfürdőben. A szokásokhoz híven ebben az évben is volt táncház, amely a matyó néptáncot hozta közelebb hozzánk. Biztos vagyok benne, hogy mindenki számára feltöltődés volt ez a néhány nap és elmondhatjuk, hogy tényleg megéri matematika versenyre menni.
Talpă Diana, XII.B. osztály



2017. április 4., kedd

FIZESS VERSSEL!


Ferencz Éva tanárnő írása
FIZESS VERSSEL!

A Julius Meinl Fizess verssel! nemzetközi kampányához idén először csatlakozott a mi iskolánk is. A díjazással egybekötött versnap igazi ünneppé nőtte ki magát. Közel 400 tanuló írta le és tűzte ki kedvenc versidézetét, s ebből hetvennél több saját alkotás jelent meg a nap folyamán az iskola előcsarnokában felállított üzenőfalakon. A diákok gyümölcs- és mentateát kaptak cserébe a versekért.

Rendhagyó irodalomórára is sor került a Költészet Nemzetközi Napján*, Dimény-Hasszman Árpád Levelek a szomszéd szobából című kötetét mutatta be a diákoknak, akik zsúfolásig megtöltötték az iskola dísztermét. A nagyszámú közönséget Marthi Szilárd és Molnár Balázs 12. A. osztályos diákok kalauzolták a versek birodalmában, a hangulatot fokozta Roșca Andrea és Bartók Rebeka hegedű- és fuvolajátéka. A napot alkotóműhely zárta.

„A kezdeményezés célja elsősorban az, hogy minél több ember számára – és így a diákokhoz is – eljuttassuk azt az üzenetet, hogy vannak dolgok, melyek pénzben nem mérhetők. A költészet több mint művészet. Egy vers a mai napig feltöltődést, iránymutatást, vagy akár kikapcsolódást nyújthat, főképp akkor, ha egy finom kávé**, vagy tea társaságában olvassuk, vagy éppen írjuk.” – mondja Dobri Tibor, a Julius Meinl ügyvezető igazgatója, akinek jóvoltából a legtehetségesebb versírók értékes díjakban is részesülhettek.

A diákköltők közül a tíz legtehetségesebb Dimény H. Árpád verseskötetét, ketten pedig az Udvartér Alkotótábor részvételi díját is elnyerték. Az I-IV. osztályos kisdiákok, akik maguk is derekasan részt vettek a versírásban, elismerésül filteres gyümölcstea ajándékot kaptak. A díjakat átadta Bálint Áprád, a Julius Meinl regionális eladási igazgatója, és Dimény H. Árpád költő, aki ott, helyben dedikálta is a köteteket.

Díjazottak:

Kovács Kinga 6. A

Mojzi Hunor 7. A

Tamás Fanni 9. A

Gondos Borbála 9. C

Márton Kinga 10. C

Bagoly Anabella 11. A

Jakab Júlia 11. C

Dezső Orsolya 11. D

Balázs Etelka 12. B

Illyés Bíborka 12. D

*a Költészet Nemzetközi Napja március 21., amit a módszertani tevékenységek miatt egy nappal korábban ünnepeltünk a Nagy Mózesben.

1. Illyés Bíborka 12. D
leszek az életfogytiglanod
A felkelő nap és a lenyugvó is
Lehetek a jó, de a rosz is
Tekerhetek és hajthatok,
De ha kérhetlek, akkor hagyjatok.

2. Gondos Borbála 9. C
Idilli törésvonal
Kinyitom az ablakot a falon,
Az óra bölcs, dudorász,
Harmat-ittas, részeg ciklon a szél.
Elbírjuk. Megtalálsz?
Selymet húz az arcomon a fuvallat
Elbújok közönyödbe.

3. Bagoly Anabella 11. A

Az éjszaka nehezen hunytam le a szemem
Kavargó gondolatok nem hagyták a lelkem.
Csukott szemhéjam sötétjéből egy vörös rúzs villant föl ÉDESANYÁM mosolya.
Szeretem. Kérlek, vigyázz rá, oh nagy sötétség.

4. Mojzi Hunor 7. A

A vers... minden létező költő élete.
Akármerre nézzen is, megjön az ihlete.
Úgy játszik a rímekkel,
Mint a halál a vénekkel.
Felnéz az égre és megered a nyelve,
egyet gondol és a lapja be van telve.
Csak úgy ömlik belőle a szó:
Mint árvízkor az áradó folyó.
Hol nevet és vidáman ír,
Olykor meg bánatában sír.
De akármilyen kedve legyen éppen
A tinta úgyis a papírra cseppen.
És akármit is ad ki kezéből,
Minden bánat kimegy az elméből.

5. Márton Kinga 10. C
BeköszönTél (Ne heJtelenül) #absztrakt

Havat fúj szemembe a beköszöntő tél,
ma mg beköszönTél.
Holnap teszed, tegnap
nem veszed, robbant
Bánkbánom a tőr
ökör nem tükör
Tűz vészt ne akard,
kard mi betakar
nem véd meg erejétől

J-től vagy LY-től (j)
Tudj heLYesen
ne heJtelenül
ül a párkány a hátamon
sárkány a válamon, urammal
malmozva bekap.
Kap egy lökést
kést szúr
a Nagy Úr,
miÚtán
bÚ fedi el szívem.

*
Ó, mégis a sorvadó óhajod vad hullámok hajóján hagyta veszni testem s lelkem, mi üvegként széttört Engem.

*
Szenvedély
Elégni szűntelen ebben,
Benned s bennem
Nem menne.
Enné a bűntudat lelkem,
Ó, mennyi szív hasadna meg,
És én csak enyyit tehetek.
Félelem űrként tátongana,
Sa a leplem takarásában
Á-ban, s a mÁ-ban,
Hamuvá válnék te benned
Elhalkulásban lelked lelkemként
Szíved szívemként dobogna,
S ajkaidra többé más csókot nem róna.

*

Sorvadó

Olyan szép volt
az Olt,
mikor magába font.
Balladáról-balladára bandukolt,
csillagokat szórt le rám,
(é)s átölelt vágyó szívvel,
Szerelemmel, gyűlölettel.
Ó, mégis a sorvadó óhajod
vad hullámok hajóján
hagyta veszni testem s lelkem,
mi üvegként széttört
Engem.

*

Gyerekből
Ma még gyerek vagyok,
holnap felkap a szellő, tovább szállok,
s vissza alig vágyok.
Megvalósítom féltve őrzött álmaim,
én leszek Ő, ki előttem lebeg,
s tudja a lényeget:
Nem véd meg többé apám, s jó anyám
átölel, tovaenged, hadd menjek,
legyek fiatal,
(csak) éljek!

6. Tamás Fanni 9. A

Varró Dani SMS versére a válasz:
én is csak pötyögök kedvesem
s leírom mennyire szeretlek
billentyűzáramat feloldom
s küldöm a szmájli ikonom
lemerülésig veled vagyok szivi
az ájphonom amíg engedi



7. Kovács Kinga 6. A
Egyszer volt, hol nem volt talán,
Túl volt az Óperencián.
Turulmadár feje fölött,
Ott, a sok nagy felhő fölött,
Ó, Erdély, az én hazám!

*
Vártad, megjött. Megjött, vártad.
Mehetne most már tovább.
Keressen más bolondot,
S szóljon, ha rátalált.



8. Dezső Orsolya 11. B
S érte majd od’adod
Félkezed s egész karod,
Mert ő volt, ki szólt,
S te leszel, ki Neked Ő volt.

*
Mint két öreg egymás mellett
kik egymástól már rég elhidegültek,
ülünk, s én csak nézlek.
Utoljára kérlek
szótlanul meg téged.

*
Mint a versbe meg nem írt sor
a boltban megmaradt bor
út szélére hajított csokor
a papíron megadott kor
mezőn reszkető bokor
öreg, ki most horkol,
s azt álmodja, mint olykor
hogy ő pont ott, akkor...

*
Béke már a részem,
nem tudom egészen, hogy
kiégni készen, vagy csak
egy régi részem távozik egészen,
s a testem majd újra égve lészen.
De miképp most éppen új fejezetbe léptem,
a lapot forgatni készen,
kezem elnyúlt egy rezgésen
mely visszafogás képpen
nem hogy lapozni, szépen,
agyam elfut ezen, s emlékszem,
hogy mi volt régen.
A lapról kezemet leveszem
mert a múltam még nem részem
Továbblépni még most sem vagyok
készen.
9. Balázs Etelka 12. B
Itt egy madár, de szárnya eltörött már,
pedig egyszer, a régi szép időkben
szabadon szállott az erdőben,
szabad volt, mint a gepárd,
de vége lett, s itt leszállt,
s mint a madár élete,
a felnövés gyermekkorom bélyege,
s úgy jő, mint egykor a madár,
nagy kaszájával a halál.