2016. október 6., csütörtök

Gólyahét


Élménybeszámoló a gólyahétről

       Elsősorban egy felmérést végeztem az osztályban, hogy kinek hogyan telt a gólyahét, illetve a gólyabál és milyen élmények maradtak meg leginkább erről az egész hétről. Mindenki elmondta, hogy nekik mi tetszett leginkább, és milyennek érezték magukat ezen a héten.
           Mindenki számára mást jelentett ez a hét, de leginkább az volt a lényeges, hogy az osztályunk beavatást szerezzen a Nagy Mózes Elméleti Líceumba. Ahogy  a gólyahéten is látható volt, az osztály harcolt azért, hogy nyerjen. Az összes feladatban mindenki kitett magából annyit, hogy az osztály minél jobb  eredményt nyújtson. A kihívásokban csak egymásra számíthattunk, és így egy összekovácsolt csapat lettünk, mintha már évek óta együtt lennénk. Talán az igazi élménynek a mindennapi kihívások, feladatok, öltözékek számítottak, amiket az osztály könnyen, akár nehezen, de mindig teljesíteni akarta. Megkezdve az első naptól, amikor Harry Potter jelmezbe tündököltünk varázsseprűjeinnkel. Voltunk mi virágok, unikornisok, a Toy Story figurái, miközben vicces feladatokat teljesítettünk. Meg tudtuk ismerni jobban egymást, rájöttünk, ki miben tehetséges, és ezek mellett még jól is szórakoztunk. Talán a legizgalmasabb a citromadogatás volt szájból szájba, amit nagyon élvezett mindenki, bár nem volt a legkellemesebb, aki a végén el is kellett fogyassza a citromot. Nem csügedtünk el még akkor sem, mikor elveszítettük a kézilabda meccset, arra gondolva ’’lesz ez még jobb is’’. A bájitalfőzés közben jó volt látni, ahogy mindenki tett azért, hogy kész legyen minél hamarabb az-az üst tele bájitallal. Minél kratívabbak akartunk lenni, közben a győzelemre gondolva.  A himnusz írása sem tűnt számunkra nehéz feladatnak, hiszen mindenki egyaránt részt vett, és senki sem különcködött, így hamar teljesítettük azt a kihívást is. Néha volt olyan feladat, ami nem nyerte el a tetszésünket, de nem volt más tehendőnk, és azt is végig csináltuk. A gólyabálon minden pár gyönyörűen  nézett ki, véleményem szerint  mindenki megérdemelte volna ugyanúgy a Miss., illetve a Mr. címet. Nekem különösképpen a gólyatánc nagyon is tetszett, hiszen annyi próbálkozás után mindenki megmutatta azt, amit tud és így a végén egy egységes, összehangolt tánc lett. Fergeteges hangulat volt, és mindenkin látszott, hogy sikerült felszabadulnia és jól érzik magukat. Ezek után még az osztályteremben is más volt a hangulat, mindenki felszabadultnak érezte magát, új barátságok szövődtek, és még az osztályfőnökhöz is közelebb kerültünk. Véleményem szerint igazából ez is a lényege ennek az egész gólyahétnek: kimozdít minket a szürke hétköznapokból, és megmutat nekünk valami újat, de számunkra ismeretlent. Az első héten még nem gondoltam arra, hogy ennyire össze tud minket hozni ez a hét, illetve a gólyabál, de ez mára már megváltozott. Egy összetartó, szerető, kedves osztálynak mondhatjuk magunkat.
          Szerintem mindenki nevében mondhatom, hogy öröm volt részt venni ezeken a kihívásokon és sok élménnyel gazdagabbak lettünk. Ezt a hetet a jókedv, az izgalom és a versenyszellem jellemezte.

                                                                                               Készítette: Kelemen Betty  9. A