2012. november 8., csütörtök

Piliscsabai kirándulás


Göthér Eszter (XII. D) cikke:

2012 október 20-án, szombaton  kora hajnalban elindult egy kisbusz Kézdivásárhelyről  Piliscsaba fele: 16 diák a teológia osztályokból érdemük szerint választva, két tanárunk- Mike Tünde és Mészáros Ágoston-, vezetésével.  Az út korántsem kezdődött unalmasan, kisebb balesetek történtek, de még ez sem rendítette el a lelkes Nagy Mózes-es diákokat az úttól. Mindeneki lelkesen énekelt, nevetett és olykor hallgatott, mert hallgatnia kellett! Több mint tíz óra buszozás után végre Piliscsabára ért a csapat, ahol már vártak a kedves családok, hogy szállásunkra vigyenek és végre pihenhessünk!

A másnap csodaszép napsütéses vasárnap volt! Tizenegy órától csapatunk résztvett a piliscsabai szentmisén, ahol zeneszolgálattal tették szebbé a legszentebb áldozatot. Örömmel énekeltünk, dicsőítettük az Urat azért, hogy ott lehetünk, azért, hogy együtt lehetünk! Egy finom ebéd után, megtekintettük a piliscsabai Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészeti karának épületét, amely mindenkit elkápráztatott, és kicsit olyan véleménye volt abban a percben mindenkinek, hogy „nekem ide kell jönnöm egyetemre”, persze ezt csak az elfogultság mondatta, de sosem lehet tudni. A felemelő élmény után egy újabb úticélt tűztünk ki. Esztergom városába mentünk. Lehetőségünk volt felmenni a kupolába és megcsodálni a panorámát, bár volt aki a tériszony miatt kevésbé tudta ez megtenni. De később kárpótlásul átsétáltunk Szolvákiába, Párkányba, hogy a sok lépcsőzés porát a torkunkban csillapítsuk! Volt aki fagyival, volt aki ezt egy jó üdítővel tette meg ezt! Aztán mindenki hazatért a családjához, megvacsorázott és nyugovora tért!

A hétfőt Budapesten tölthettük. Városnézéssel, vásárolgatással! Először a Citadelláról néztünk bele Budapest rohanó életébe, majd a Hősök terén megnéztük a magyar történelem jeles alakjainak szobrait. Utána a legnagyobb magyar királyunk, Szt. István szent jobb kezét nézhettük meg. Aztán volt egy szabad délutánunk, melyet vásárolgatással, sétával és ebéddel töltöttünk el! Este a csillaghegyi emlékezőkkel ünnepeltünk, elénekelve Bródy Szabadnak születtél, a Kormorán Fehér ló fia és az Isten hazánkért kezdetű dalokat! Egy 56-ban harcolt úr osztotta meg velünk élményeit és avatott be érzéseibe! Végezetül nemzeti imánkkal zártuk a megemlékezést!

Kirándulásunk utolsó napját, október 23-át szintén Budapesten töltöttük. A TERROR HÁZA MÚZEUM nagy hatással volt mindenkire. Így mégjobban áttudtunk érezni, hogy milyen sorsuk volt az embereknek röpke 50 évvel ezelőtt. Hogy milyen jó helyzetben élünk mi ahhoz az évekhez képest, amikor terrorban kellett élni, megszenvedni a falat kenyérért, nem tudni ki a barát és ki az ellenség, ki van velem vagy ki árul el a másik utcasarkon.

A Margit-hídnál csatlakoztunk a BÉKE-MENETHEZ, amely kirándulásunk tetőpontját jelentette. Felemelő érzés volt látni, hogy mennyi embernek fontos ’56 emléke, hogy mennyi emebr büszke arra, hogy neki ilyen nagy ősei voltak. Jó volt látni, hogy mikor már a Nyugati pályaudvarnál kanyarodtunk el, akkor még a tömeg a hídról özönlött le. Több mint 400.000 ember. Ezt az érzést fokozta a Kossuth téren elhangzott dalok keltette élmény, a Ghymes együttes és a MR Szinfonikusok előadásában! Felemelő érzés volt ott lenni, együtt ünnepelni a magyar testvérekkel!

Orbán Viktor, miniszterelnők úr beszédében az aktuális jelen kihívásairól is beszélt. Nem elég az, hogyha valaki magyarnak mondja magát, a magyarságot meg kell élnünk, és tovább kell adni gyermekeinknek!

Késő este indultunk el Erdélyország felé!

Köszönjük mindazoknak, akik ezt a csodálatos utat számunkra lehetővé tették: Kovács Márton piliscsabai Tanár Úrnak, aki látogatásunk értelmi szerzője és lelkes szervezője volt, Kedves Vendéglátóinknak- akiknél igazán otthon éreztük magunkat-, a Rákóczi Szövetségnek, amely utunk költségeinek nagy részét finanszirozta, tanárainknak, akik biztonságban elkísértek és vigyáztak ránk!