2012. május 30., szerda

Rajzkiállítás

Május 25-én 17 órától az Incze László Céhtörténeti Múzeum kiállítótermében került sorra a rajztagozat évzáró kiállítására.
A jelenlevőket köszöntötte és a kiállítást megnyitotta dr. Mocsáry-Gondos Beáta aligazgatónő. Az idei tárlatot és a rajztagozatos diákok évi tevékenységét értékelte Ferencz Éva tanárnő.
A végzős VIII. osztályos diákok József Attila verseiből "Kezed csillag énnekem" ünnepi műsorral léptek fel, amelyet a kórus zeneszámai követtek (Pakó László zenetanár vezetésével). A végzősök részéről beszédet mondott Papp Henrietta.

Ferencz Éva tanárnő méltató beszéde:

A Nagy Mózes iskola rajztagozatának 40. évzáró tárlatáról


Az ember és az Igazság között a legrövidebb út egy kis történet, mondják a napkeleti bölcsek. A Nagy Mózes rajziskolájának 40. évzáró ünnepségén magam is egy rövid történettel indítok.
„Valaki egyszer észrevett egy pillangót, amint éppen a bábjából próbált kimászni. Az illető a folyamatot túl lassúnak találta, ezért gyengéden lehelni kezdte a lepkét. A meleg fuvallat fel is gyorsította a folyamatot. De ami kibújt a bábból, az nem lepke lett, hanem egy szétroncsolt szárnyú lény.” A történetben egy pillangóról van szó, ám a mese nem róla szól. A mese arról szól, ahogyan mi magunk élünk, s arra int, ahogyan élnünk kellene. Hiszen mindannyian hallunk nap mint nap a „felgyorsult világunkban” kezdetű, már-már közhellyé vált kijelentéseket, melyre egyetértően, olykor büszkén, máskor fontoskodva, s ritkábban tehetetlenül, vagy kissé szomorkásan rá szoktunk bólintani, mert hogy mindannyiunkat hajt, űz a vágy, hogy mielőbb elérjük céljainkat: a beteljesülést, önmegvalósítást, a pillangószárnyon libbenő boldogság állapotát. S százszorta erősebb a kísértés gyorsítani a folyamatot ott, ahol a dolgos hétköznapok célját, értelmét adja, hogy mielőbb segítsük kibontakozni a reánk bízott pilleszárnyú tehetségeket.
Hogy miként birkóznak meg művész kollégáink ezzel a kísértéssel, bizonyítja a nemrégen bemutatott évfordulós ünnepi tárlat, és a mai, amelyen a 2011-12-es tanév termésének legjavát láthatják a kedves tárlatlátogatók.
A rajztagozat művész-pedagógusai, Vetró András szobrászat, Bakó Kinga grafika és Koszta Ervin festészet tanárok egyhangúan állítják, hogy a négy évfolyam minden egyes tanulóját dicséret illeti az idei tanévben elért eredményekért. Nem volt egyszerű munka kiválasztani azt a diákonként egy, maximum két alkotást a sok százból, amit a múzeum kiállítóterme befogadni képes.
Szobrászat
A gyakorlott tárlatlátogató számára bizonyára ismerős a kiállított alkotások témavilága. Rögtön a bejáratnál a szobrászati órákon készült gipsz domborművek fogadják az érkezőt. A kerek domborműveket a rajztagozat 40 éves évfordulójára készítették a VIII. osztályosok, a VII.-esek vájt domborművei, fantázia-maszkjai mellett. Ugyancsak a VII.-esek kézügyességét és fantáziáját dicsérik az agyagból készült festett mozaik horoszkópok. S ha már a VII.-eseknél tartunk, itt láthatóak az Én és a kedvenc állatom címet viselő agyag-mellszobrok is. A VI. osztályosok szobrászati óráin készültek az agyag sakkfigurák, az V.-esek fantasztikus állatokat és ülő figurákat készítettek, amelyeket temperával és vízfestékkel színeztek, akárcsak a kedvenc meséjük által ihletett dinamikus, mozgalmas mesejeleneteket ábrázoló lapos domborműveket. Óriási türelem és hozzáértés, és a művészeti ismeretek mellett mértani, távlattani és anatómiai tudásukat is bevetik a kis művészek, hogy megszülethessenek ezek az alkotások. Laikus szemlélő számára a munkák egyszerűen szépek és kedvesek, a hozzáértő azonban felfedezi, hogy a kész alkotások mögött bizony hosszú tanórák (s vidám, agyagcsatákkal tarkított szünetek) állnak, míg sikerül becsalogatni az agyaglap síkjára a térhatást.
A szobrászati tevékenység sajnos nem jár hivatalos, okleveles elismeréssel, nincsenek pályázatok, ennek ellenére kiemelkedően teljesítő diákok itt is vannak. Akiket Vetró tanár úr külön dicséretben részesít: Mike Tímea és Ercse Zsuzsa az V. osztályból, Cserei Réka, Lénárt Tamás, Kondorossy Melissza és Bagoly Anna aVI. osztályból, Fűzi Norbert, Bogdán Pál Róbert, Opra Zsolt Tamás Anna, Német Orsolya a VII., és Szász Barbara, Nagy Ákos, Gábor Balázs, Csiszár Borbála és Szejke Brigitta a VIII. osztályból.
Grafika
A grafika órákon is jól bejáratott témák köré szerveződött az alkotómunka. A madarak és állatok, víz és szárazföld világa, portrésorozatok, klasszikus alkotások interpretációja töltötte ki a szorgos munkával töltött tanórákat. Szünidős élménybeszámolóval kezdődött az idei tanév, ezeket az alkotásokat tetszőleges technikával készítette el mindenki, majd az EMI által meghirdetett Háromszéki rajzpályázatára neveztek be, melynek témája, a közösség, hit, identitás főképp a VII.-es diákokat szólította meg, olyannyira, hogy Opra Zsolt munkája I. díjban részesült, további díjazottak voltak Tamás Anna, Ambarus Eszter és Német Orsolya, valamint Zágoni Andrea VI. osztályos tanuló, Bani Beáta, Tóth Kinga VII.-es, és Tompa Bernát, Papp Henrietta, Gábor Balázs VIII. osztályos tanuló. A következő kihívást a romániai német nagykövetség Barátság címmel meghirdetett pályázata jelentette, majd Lengyelországba küldtek munkákat tetszőleges témában kiírt pályázatra – ezekről a pályázatokról még nem érkezett visszajelzés. A Cimbora folyóirat Világgá mentem című pályázatán Keresztes Zsolt V.-es, Cserei Réka és Bagoly Anabella, Jakab Júlia VI.-os, Surdu Andrea és Szávuly Róbert VII.-es, és Gábor Balázs VIII.-os tanulók nyertek, az ő jutalmuk részvétel a Cimbora nyári táborában. Szép számban vettek részt munkákkal a Zöld Nap Egyesület által szervezett Ilyen lesz a földünk, ha nagy leszek rajztárlatán(díjazottak: Szabó Hedda, Kovács Anita, Mike Tímea V.-es, Benkő Eszter, Deák Emőke, Surdu Andrea VII.-es tanulók), s küldtek munkákat a szentendrei testvériskolába is, válaszképpen az onnan érkezett diáktárlatra.
Tulajdonképpen épp a szentendrei gyerekek munkája adta az ötletet az idén újításnak számító színes grafika, s továbbra is kedvenc technikák a pasztell, vízfesték, fekete tus és ezen technikák ötvözése. A munkákról természetesen visszaköszön Bakó Kinga textilművész sajátos színvilága, textúrája, a díszítőelemek sokasága. A grafika órákon hangsúlyos szerepet kapott a világháló kimeríthetetlen művészeti tárháza. Nagy segítség a tanulási folyamatban, hogy a készülő munkákat digitális technikával rögzítik, majd kielemzik ezek fejlődéstörténetét. Az itt kiállított grafikák közül tetten érhető ez a folyamat a VII. és VIII. osztályosok portrésorozatában, ahol az ifjú művészpalánták saját hangulataik, lelkiállapotuk változását mutatják be egy-egy jól sikerült portrésorozatban. A Vigadóban megtekintett Vasarely-tárlat sem maradt visszhang nélkül: sokakat megihletett a nagy művész op-art technikája, s többen sikerrel próbálkoztak papírra vinni saját ihletésű optikai trükkjeiket.
Festészet
Koszta Ervin tanár úr festészet óráin is téma volt Vasarely művészete, de míg a grafikákat a tárlat ihlette, a festészet órán a tárlatot megelőzően készültek el a Vasarely stílusát követő alkotások, amelyeket a főfalon láthatunk. A festészet órán egyébként is nagy hangsúlyt fektetnek a művészettörténet órákon tanul festők, művészek munkáinak elsajátítására. Képeket elemeznek, hogy ráérezzenek az adott stílus vagy kor szellemében létrejött munkákra – ez főként a VIII. osztályosok alkotásaiban érhető tetten. A szürrealista, kubista, vagy akár az op-art művészet stílusát más szemszögből megközelítve, saját énjükön átszűrve születtek ezek a figyelemre méltó alkotások. Az V. és VI. osztályban a csendélet ábrázolásmódjával foglalkoznak, kísérleteznek a színek harmóniájával, hogy tetten érhessék a sötét és világos tónusok, a fény-árnyék hatását az alkotás során. A drapéria-tanulmány, az emberi alak ábrázolása is nagy teret kap, hiszen mindezt már ötvözve kell felhasználniuk VII.-ben, a portrékészítés alkalmával A kollázs technika, a csendélet, a tanulmányrajzok mellett idén az utcarészletek, épületábrázolások is teret kaptak, ebben a folyamatban főként a perspektíva szabályait tanulmányozták és követték a VII.-VIII. osztályos diákok, s hogy milyen eredménnyel, az jól látható a kiállított alkotásokon. Ezekkel a munkákkal pályázatra is beneveztek a diákok, ahol kimagasló díjakat és dicséretet nyertek Szász Barbara, Nagy Ákos, Gábor Balázs, Csiszár Borbála és Szejke Brigitta és Tompa Bernát a VIII. osztályból, és elismerésben részesültek még sokan mások.
Mindent összevetve, megállapíthatjuk, hogy az idei tanév is felzárkózik eredmények tekintetében az előző évekhez. A kitartó, türelmes, céltudatos munka visszaköszön az idei tárlat gazdag anyagából. S visszatérve a bevezetőben elhangzott pillangó történetéhez bízvást mondhatjuk, hogy a fennállásának ötödik évtizedébe lépő rajztagozat idén is tehetségét teljes pompájában csillogtató pillangórajt bocsát ki útjára, akárcsak az elmúlt évek folyamán. Mától már őket is büszkén soroljuk, akárcsak a számos képzőművészt, művészettörténészt, építészt, formatervezőt, művész-pedagógust és művészetkedvelőt, akik a Nagy Mózesből röppentek ki a nagybetűs Életbe. Köszönjük nekik, hogy felsorakoztak az iskolánk jó hírét öregbítők sorába, s hálával és szeretettel gondolunk mindazokra a művész-pedagógusokra, akik feltarisnyálták őket a Nagy Mózes hamuban sült pogácsájával. Kívánjuk, hogy erőben, egészségben, szeretetben és megbecsülésben éljenek és alkossanak közöttünk, mindannyiunk legnagyobb örömére.


Papp Henrietta beszéde:
Tisztelt jelenlévők, tanárok, diákok!

      Nagy László szavaival szeretném üdvözölni Önöket.
"Nehéz volt a szavakkal játszani,
Nehéz volt olyat mondani
Ami kell, ami szép s amit szabad,
Valamit, ami örökre megmarad. "
   A rajztagozat évzáró tárlata egy csodálatos nap számunkra. Itt e kiemelt, szent helyen szeretnének elbúcsúzni a rajzosztálytól.
Ebben a teremben sokat tanultunk, művelődtünk. Amikor beléptünk mindig meglepett a látvány. A festmények, a színek, a formák, az árnyékok áradata mindig nagy hatással volt ránk. Mint ahogy most is meglep a rengeteg érdeklődő.
Egy kiállítás után mindenkinek megjött a kedve a rajzoláshoz. Mindenki arról álmodott, hogy egyszer majd az ő műveit csodálják a kíváncsi szemek. Most eljött a mi időnk, rajtunk, alkotásainkon pihen minden tekintet. Amikor egy kiállításon vagyunk az olyan, mint mikor összebarátkozunk egy idegen emberrel. Először csak azt tudjuk róla, hogy egy művész és ez már nagyon imponál nekünk. Aztán a tanáraink bemutatójából tanulunk róla sok mindent és mosolyogva nézzük a róla szóló ismeretközlő filmeket. "Milyen elképesztő ember" - gondoljuk magunkban és máris olyan lesz mint a legjobb barátunk.
40 éve, hogy létrehozták a rajztagozatot. Milyen fantasztikus 40 év! Sokat mondó rajzok, segítőkész tanárok, tehetséges diákok, magasszintű művészek, nagy eredmények. Büszkék lehetünk, hogy itt jártuk ki az 5-8 osztályt.
Ha az iskola a második otthonunk, akkor a rajzterem a második szobánk. Azokat az órákat, amelyeket ott töltöttünk senki sem törölheti ki az emlékezetünkből. Emlékszünk tanáraink minden tanító szavára, tanácsára, minden dicséretére. Nem felejtsük a könyékig olajfestékes perceket, az agyagos szüneteket, a grafitos kezeket.
Nemrég azt kérdezte tőlem az egyik tanárunk, hogy sajnáljuk-e, hogy vége ennek a négy évnek és hiányozni fog-e a rajztagozat? Mert ő sajnálja, hogy elmegyünk. Mi is sajnáljuk! Soha vissza nem térő élményekben volt részünk. Olyan szeretetet kaptunk itt, amilyent kevés helyen kaphatunk. Hiányozni fognak a rajzórák, a rajzterem, de megígérjük, hogy amikor csak tehetjük, meglátogatjuk kedves kis termünket.
Egyszer csak csengetnek, vége egy fejezetnek, de életünknek ez még csak egy része. Vége a VIII.-nak. Egy teljesen új felnőttesebb világba kell lépnünk. Megpróbálunk jól teljesíteni, megpróbálunk úgy dolgozni, ahogy itt elvárták tőlünk. Mindig a maximumot hozni és mosolyogva dolgozni.
      Kedves hetedikesek! A tavaly, amikor a helyetekben álltunk, mind nagyon vártuk, hogy nekünk is legyen ilyen búcsúzó kiállításunk. Most itt van és lélegzetelállító. Minden évvégi kiállítás az, de amikor tudod, hogy osztálytársaiddal, tanáraiddal ez az utolsó, az nagyon megható. Kívánom nektek, hogy szép legyen a következő évetek, sok díjat gyűjtsetek össze, szeretetet adjatok és kapjatok. Bátran adjuk át nektek a stafétabotot, mert tudjuk, jó helyen lesz. Becsüljétek, tiszteljétek és szeressétek tanáraitokat, mert megérdemlik.
     Szeretnénk méltó módon köszönetet mondani tanárainknak, de azt amit értünk tettek csak a leggyönyörűbb szavakkal lehet. Mi még csak egyszerű szavakkal tudunk köszönetet mondani, de igaz lélekkel, őszintén mondjuk: Köszönjük!
Köszönjük azt a rengeteg fáradságot, türelmet, amelyet tanusítottak irántunk, úgy érezzük közöttünk lebegett s kötözte szálait a szeretet.
   Köszönünk minden bíztató szavat, mert ezekkel kihozták belőlünk a legtöbbet, amit csak tudunk. Reméljük, hogy továbbra is tudják folytatni nélkülözhetetlen munkájukat. Mindent köszönünk!
Kívánom minden látogatónak, hogy egy pár percig rajzaink varázsolják el Önöket, érezzék azt a lelkesedést, amit mi is éreztünk a készítésükkor.