2012. május 29., kedd

Comenius-program, Franciaország

Fárasztó utazás után az első találkozásunk Franciaországgal (és a francia gótikával) a Reims-i katedrálisnál történik, melynek monumentális tömege kirajzolódik a sötét ég háttere előtt. Bár ejszaka van, megpillanthatjuk a Marc Chagall tervei alapján készült színes üvegablakokat. (1)
Párizs: a Szajna méltóségteljesen hömpölyög partjai között (2). A Notre Dame katedrálist először a buszból pillantjuk meg (3), ahogy közeledünk az Île de la Cité felé. Megcsodálhatjuk a gótikus katedrálisok egyik ékességét, a rozettát (4), a királyok szobrait és a bejáratok díszítését, de bent zajlik a virágvasárnapi mise, így kint maradunk.



A Louvre-ban (5) sok kedves régi ismerős fogad: a szárnyas Niké-szobor, a Mona Lisa, „akit” igen nehéz megközelíteni a nagy tolongásban (6), a milói Vénusz (7) és sok-sok olyan festmény, amellyel eddig csak a könyvekben találkoztunk.



Párizs utcáin régmúlt időket idéz a konflis (8) és furcsa érzés szinte egyszerre megpillantani a diadalívet, az obeliszket és az Eiffel-tornyot (9).


A tág terek ellentéte a Montmartre, ahol a szűk utcácskák valóságos kirakodóvásárt kínálnak a tolongó turisták egy részének, míg mások kiülnek a hangulatos kis kávézók elé (10).

Külön élmény a sétahajózás a Szajnán, ahogy kétoldalt méltóságteljesen elvonulnak a történelmi hangzású nevek: Trocadero, Louvre, Pont Neuf, a legöregebb híd (11), Île de la Cité, Musée D’Orsay (12) és végül maga az „Öreg Hölgy”- az Eiffel- torony (13). A torony tetejéről csodás a rálátás a kivilágított éjszakai világvárosra, megérte a hosszú sorbanállást (14). Bepillanthatunk Eiffel dolgozószobájába is (15).





Másnap még mindig a párizsi élményeket dolgozzuk fel, de már jönnek az új benyomások: egy szép rozetta és színes üvegablak (16) a Chartres-i katedrálisnál (17), majd az érkezés Châteaubriant –ba és a fogadás a Guy Môquet líceumnál, ahol vendéglátóink várnak ránk.


Kedden délután kerül sor a látogatás „hivatalos” részére, vagyis a dolgozatok bemutatására, egybekötve egy kis ünnepséggel, amelyen a Pápai Református Gimnázium és a Guy Môquet líceum testvériskolákká váltak, ahogy ezt az ünnepélyes keretek között átnyújtott okiratok bizonyítják (19). A dolgozatok érdekesen, több szemszögből közelítették meg a környezetvédelmi témát és felfigyelhettünk néhány igazán eredeti elgondolásra. Utána vendéglátóink díszvacsorával és táncestével leptek meg minket (18).


Szerdán városnézés (20). Érdekes a piacon mindenféle tengeri herkentyűt látni (21). Van itt fésűkagyló (coquilles Saint-Jaques), homár, és ki tudja milyen más ínyencségek. Látszik, hogy Châteaubriant városa büszke múltjára, a régi épületek ragyognak a tisztaságtól (22), a dombon pedig ott magasodik a vár, amelyben ötvöződik a középkori (23) és a reneszánsz építészet (24).





Csütörtökön útrakelünk, irány a tengerpart. A körülbelül 60 km-t morózus időben tesszük meg, de így is nagyon hatásos a szürke ég és föveny között a szürke kőtömeg, a Mont Saint Michel apátság felbukkanása (25). Az óriási építmény körülvesz minket (26), csodáltatja magát – számunkra nem bevehetetlen. Sajnos a töltés megépítésével jócskán feltöltődött az öböl (27), de már beindultak a munkálatok amelyek nyomán a sziget visszanyeri eredeti képét, az összeköttetést a szárazfölddel pedig híd fogja biztosítani. Mivel éppen apály van, nem látszik más, mjnt a nedves fövény a sziget körül. Itt mérik a legmagasabb európai árapályt: a dagály és az apály közötti szintkülönbség elérheti a 12,5 métert.



Végül a várva várt pillanat: Saint Malo-nál megpillantjuk az óceánt (28). Az idő is velünk tart, a kék ég alatt fenségesen csillog a víz, partjai mentén az árapály szintjét jelző sávval. A kikötői erődítmény lenyűgöző (29), nem csoda, hogy bevehetetlen kalózvárnak számított hosszú időn keresztül (30).



Ez a hét gyorsan elröpült, indulunk hazafelé. Rövid látogatás Angers-be (31), majd utunk a Loire völgyén keresztül vezet, ahol meglátogatjuk a híres Chambord kastélyt (32).


Mire Bécsbe érünk, ismét csepereg az eső, bár ez szemlátomást nem zavarja a Stephansdom előtt jövő-menő turistákat (33). Itt is konflis várja a nosztalgiázni vágyó látogatókat (34).


Ennyi élmény után a hazafelé vezető út nyomasztóan és fárasztóan monoton. Fogad itthon a havas eső, mintha a nyugaton megízlelt tavasz csak álom lett volna.
Remek tapasztalat volt új helyeket látni, új barátokat szerezni. Szívesen gondolok arra, hogy talán mindenki úgy érezte, gazdagodott, fejlődött, új kihívásoknak felelt meg – érdemes volt (35).
Szöveg és képek: Deák Mária