2012. november 22., csütörtök

Kríza János Ballada- és Mesemondó Verseny

November 16-án Sepsiszetgyörgyön került sorra az év kalendarisztikus tervében rendhagyónak mondható Kríza János Ballada- és Mesemondó Verseny.

Diákjaink szép eredményt értel el. Gratulálunk!

Ballada:
Nánia Csilla I. díj
Lestyán Attila II. díj
Sebestyén Rita résztvétel

Mese:
Fórika Zalán I. díj
Tamás Anna dicséret

Maturandus 2012

"Nem kell-e útnak indulni, mint a régi bölcsek tanították, és addig nem nyugodni, amíg az ember önmagát megtalálja?” Hamvas Béla gondolatával köszöntöttünk vendégeinket és ünnepelt diákjainka a végzős diákok szalagaavató ünnepségén.
Ünnepi beszédet mondott Bejan András igazgató úr.
 A szalagavatás ünnepén iskolánk közössége kiemelte a végzőseket a hétköznapokból, az ünnep díszes pompájában ruházta fel, jelenlétüket szép példaként mutatta fel. Ennek nagyságát jejöli a maturandusszalag, amely átadásának szertartásval ünnepeltük diákjainkat november16-án a Vigadóban.
A XI. osztályosok ünnepi műsorának üzenete: '"Egyedül vagyok ... Állj mellém ...

Egvedül vagyok!!! Állj mellém!l!


Így ... Köszönöm. Kérlek, máskor ne hagyj íly sokáig a bizonytalanságban.
Kedves Közönség, Szülők, Nagyszülők, Barátok, Tanáraink! És főleg Kedves
nagykorúvá avatandó tizenkettedikes Barátainkl
Csodálattal bámulom, bámuljuk gyönyörű ruhakölteményeiteket, azt, hogy így - ünnepélyes
öltözetben szinte nem is ismerünk Rátok, s bennetek immár a jövöbeli komoly üzletembert, közjegyzőt, orvost, mesterembert, bankárt ... netán tanárt ... látjuk,
Igen, ilyenkor - úgy gondoljuk - néha egymásnak ellentmondó élmények, érzelmek
váltakoznak: fehér és fekete. Műsorunkban, mellyel Titeket köszöntünk, e kettősséget
próbáljuk a színpadra varázsolni, alapmotívumunk így a fény-árnyék, a biztonság-
bizonytalanság, yin és yang.
Közben víziószerűen megjelenik a szülő-gyerek kapcsolat, majd a "nagy utazás", a tánc, az
egyedüllét öröme, néha zűrzavarossá alakuló hajnali élmények.
Majd az elkerülhetetlen elbizonytalanodás, egyedüllét.
De hisszük, és ezt üzenjük Nektek: akarattal, kölcsönös bizalommal, hittel végüI el fogtok.jutni a
célhoz, a teljességhez, az egészhez. Ezért a címe műsorunknak: a Teljesség felé.
A műsort tervezték, rendezték Nagy-Babos Tamás és Pakó László tanárok. Szereplői főleg XI-es
barátaitok, de VI-ostólXII-esig többen besegítettek. Külön köszönet illeti a segítségért Gyergyai
Teréz és Nagy-Babos Edit tanárnőket, Lőwenberger Patrik X-es vendégdiákunkat, Albert
Levente, Csáki Nimród és László Botond XII-es táncosainkat."







 
A tánc oldás és kötés, szabály és szárnyalás, lépés és végtelen, a te meg én ellentétének egysége. A XII. osztályos diákjaink a próbák során ennek szépségét élték át, amit most nekünk is felmutatnak a palotás, keringő és Waltzer lépéseivel. A táncokat tanította Gyergyai Réka tanárnő.









Bartha Zsolt tanár úr fotói


2012. november 15., csütörtök

Olvassunk együtt!


Az „Olvassunk együtt!” program keretében szólítunk meg kedves olvasónk!
A nyári vakációra kijelölt könyvek legelhivatottabb és legkitartóbb olvasójának
Dáni Eszter VII. B osztályos diák bizonyult.
A Nyirő könyvek olvasóinak nyertese:
Albu Zsanett Diana (V. A)
Ábrahám Zita (IX. A)
 
A következő kijelölt könyv korhatár nélkül mind a két tagozat számára
Jerome K. Jerome: Három ember egy csónakban.
A feladatlapok leadási határideje december 17. (igazgatói iroda).
A program névadásának, logójának tervét szintén várjuk és értékeljük.
 

2012. november 13., kedd

Matematika Körverseny, XXXIX. forduló

 
Matematika Körverseny, XXXIX. forduló
Nagy Mózes Elméleti Líceum, Kézdivásárhely, 2012. november 10

Benevező iskolák: Zajzoni Rab István Középiskola (Négyfalu), Áprily Lajos Főgimnázium (Brassó), Mircea Eliade Főgimnázium (Segesvár), Aurel Mosora Gimnázium (Segesvár), Orbán Balázs Gimnázium (Székelykeresztúr), Baróti Szabó Dávid Líceum (Barót), Gaál Mózes Gimnázium (Barót) és Nagy Mózes Elméleti Líceum (Kézdivásárhely).

A tevékenységet 1993-ban Baróton indították. Az évi versenyek között rangos helyet foglal el, az országosan elismert és támogatott versenyek sorába tartozik. Az itt szerzett eredmény a középiskolás diákok számára a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen felvételt jelent. A kisebb diákok számára is ösztönző hatással bír a matematika tanításában.
A nyertesek listája, osztályonként: katt ide!







.

2012. november 8., csütörtök

Piliscsabai kirándulás


Göthér Eszter (XII. D) cikke:

2012 október 20-án, szombaton  kora hajnalban elindult egy kisbusz Kézdivásárhelyről  Piliscsaba fele: 16 diák a teológia osztályokból érdemük szerint választva, két tanárunk- Mike Tünde és Mészáros Ágoston-, vezetésével.  Az út korántsem kezdődött unalmasan, kisebb balesetek történtek, de még ez sem rendítette el a lelkes Nagy Mózes-es diákokat az úttól. Mindeneki lelkesen énekelt, nevetett és olykor hallgatott, mert hallgatnia kellett! Több mint tíz óra buszozás után végre Piliscsabára ért a csapat, ahol már vártak a kedves családok, hogy szállásunkra vigyenek és végre pihenhessünk!

A másnap csodaszép napsütéses vasárnap volt! Tizenegy órától csapatunk résztvett a piliscsabai szentmisén, ahol zeneszolgálattal tették szebbé a legszentebb áldozatot. Örömmel énekeltünk, dicsőítettük az Urat azért, hogy ott lehetünk, azért, hogy együtt lehetünk! Egy finom ebéd után, megtekintettük a piliscsabai Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészeti karának épületét, amely mindenkit elkápráztatott, és kicsit olyan véleménye volt abban a percben mindenkinek, hogy „nekem ide kell jönnöm egyetemre”, persze ezt csak az elfogultság mondatta, de sosem lehet tudni. A felemelő élmény után egy újabb úticélt tűztünk ki. Esztergom városába mentünk. Lehetőségünk volt felmenni a kupolába és megcsodálni a panorámát, bár volt aki a tériszony miatt kevésbé tudta ez megtenni. De később kárpótlásul átsétáltunk Szolvákiába, Párkányba, hogy a sok lépcsőzés porát a torkunkban csillapítsuk! Volt aki fagyival, volt aki ezt egy jó üdítővel tette meg ezt! Aztán mindenki hazatért a családjához, megvacsorázott és nyugovora tért!

A hétfőt Budapesten tölthettük. Városnézéssel, vásárolgatással! Először a Citadelláról néztünk bele Budapest rohanó életébe, majd a Hősök terén megnéztük a magyar történelem jeles alakjainak szobrait. Utána a legnagyobb magyar királyunk, Szt. István szent jobb kezét nézhettük meg. Aztán volt egy szabad délutánunk, melyet vásárolgatással, sétával és ebéddel töltöttünk el! Este a csillaghegyi emlékezőkkel ünnepeltünk, elénekelve Bródy Szabadnak születtél, a Kormorán Fehér ló fia és az Isten hazánkért kezdetű dalokat! Egy 56-ban harcolt úr osztotta meg velünk élményeit és avatott be érzéseibe! Végezetül nemzeti imánkkal zártuk a megemlékezést!

Kirándulásunk utolsó napját, október 23-át szintén Budapesten töltöttük. A TERROR HÁZA MÚZEUM nagy hatással volt mindenkire. Így mégjobban áttudtunk érezni, hogy milyen sorsuk volt az embereknek röpke 50 évvel ezelőtt. Hogy milyen jó helyzetben élünk mi ahhoz az évekhez képest, amikor terrorban kellett élni, megszenvedni a falat kenyérért, nem tudni ki a barát és ki az ellenség, ki van velem vagy ki árul el a másik utcasarkon.

A Margit-hídnál csatlakoztunk a BÉKE-MENETHEZ, amely kirándulásunk tetőpontját jelentette. Felemelő érzés volt látni, hogy mennyi embernek fontos ’56 emléke, hogy mennyi emebr büszke arra, hogy neki ilyen nagy ősei voltak. Jó volt látni, hogy mikor már a Nyugati pályaudvarnál kanyarodtunk el, akkor még a tömeg a hídról özönlött le. Több mint 400.000 ember. Ezt az érzést fokozta a Kossuth téren elhangzott dalok keltette élmény, a Ghymes együttes és a MR Szinfonikusok előadásában! Felemelő érzés volt ott lenni, együtt ünnepelni a magyar testvérekkel!

Orbán Viktor, miniszterelnők úr beszédében az aktuális jelen kihívásairól is beszélt. Nem elég az, hogyha valaki magyarnak mondja magát, a magyarságot meg kell élnünk, és tovább kell adni gyermekeinknek!

Késő este indultunk el Erdélyország felé!

Köszönjük mindazoknak, akik ezt a csodálatos utat számunkra lehetővé tették: Kovács Márton piliscsabai Tanár Úrnak, aki látogatásunk értelmi szerzője és lelkes szervezője volt, Kedves Vendéglátóinknak- akiknél igazán otthon éreztük magunkat-, a Rákóczi Szövetségnek, amely utunk költségeinek nagy részét finanszirozta, tanárainknak, akik biztonságban elkísértek és vigyáztak ránk!




Mákvirág- és Kós Károly-díj

A MÁKVIRÁG-DÍJ a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) által nyújtott legnagyobb elismerés jele az erdélyi tehetséges, magyar, elméleti líceumban tanuló diákok számára.

A megyénknek járó négy helyre három tanulót a Nagy Mózes Elméleti Líceumból választottak: Fülöp Andrea (XI. osztály) és Léstyán Attila (XII.) második alkalommal vehette át ezt a díjat (ezüst fokozat). Iskolánk tavaly végzett diákját, Budai Kingát arany fokozattal tűntették ki.

A KÓS KÁROLY-DÍJ átadásával a tavalyi tanév legjobb irodalmkedvelő, versenyeken díjazott és írásaival a kreatív gondolkodást felmutató három diákot emelték ki az ország magyar középiskolásai közül. Iskolánkból Balogh  Zsuzsa XI. osztályos diákot jutalmazták.

A barátságos hangulatú, ám ünnepélyes díjátadó 2012. október 13-án került megrendezésre a szovátai Teleki Oktatási Központban. A műsorban a talpraesett Mákvirágok is megmutathatták tehetségüket: intenzív dobszó, hangos, vidám éneklés kísérte az eseményt.
A díjazottaknak gratulálunk!



2012. október 30., kedd

Október 6 és 23

Hol szeretet van,

Ott szeretet van
És nemcsak abban, ahogy mindegyik gondolatban
Másokért dobban a költő-szív szakadatlan
Ahogy az anya is ott lüktet végig a magzatban.
(Batta György: Egy mondat a szeretetről)

Iskolánk ünnepi naptárában október 6. és október 23. a megemlékezés, a közös főhajtás kiemelt napja. Nemzeti érzésünk, történelmi tudatunk, elődeink emlékéhez való viszonyulásunk formálja és alakítja jellemünket. Ennek tudatában irodalmi műsorral idéztük fel a magyar történelem két kiemelt zivataros korszakát.

Október 6-án iskolánk vendégei voltak a város történelemtanárai és a Református Kollégium diákjai. A vendégdiákok a történelmi kontextust elevenítették fel. Iskolánk zenekara és versmondói közreműködésével a két iskola együtt emlékezett az aradi vértanúk tragikus halálára.

Október 23-án a rendhagyó fáklyás felvonulással emlékeztünk az 1956-os forradalomra.
A régi kaszárnya előtti emlékparkban iskolánk diákjai zenés-verses memento ’56 hőseire előadásukat mutatták be. Közreműködött az iskola zenekara. Elhangzottak Ákos, Republik, Szélkiáltó, Kormorán és Bródy zeneszámok. Közös feldolgozásban Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról, Batta György: Egy mondat a szeretetről, Ady Endre: A Tűz csiholója és Kiss Dénes: Dal az őszről szövegeit adták elő diákjaink. A műsort készítette: Nagy-Babos Tamás, Nagy-Babos Edit magyartanár és Pakó László zenetanár.



 

2012. október 22., hétfő

Gyöngyösi kirándulás

Október 10-14. között iskolánk tanárai és diákjai közül egy csoport a gyöngyösi testvériskolánkba (Berze Nagy János Gimnázium) látogatott. A húsz éves múlttal rendelkező kapcsolat a két iskola között számos baráti kapcsolatot és kollegiális viszonyt teremtett. Így a Heves megyei településen közösségünk tagjai vendégszeretetre és év eleji feltöltődésre számíthat minden évben.

Gyöngyösi barátaink gondoskodtak élményszerű és tartalmas programok összeállításáról. A történelmi tudat elmélyítése és a kulturális hagyományok megismerése mellett fontos szempont a mai Magyarország modern arculatának az ismertetése is.

Október 11-én a csapat Egerbe (megyeközpont) látogatott. A bazilika megtekintése után az egri érsekség borpincéjének rendszerét ismertették a csoportnak. Itt a város a város alatt felismerésben volt részük a látogatóknak. Az egyház kultúrtörténetében fontos elem, hogy a régi lakosság borban fizette az egyházi tizedet. Sajátos táji jellegzetesség a barlanglakások és egy mai családi pincészetbe való betekintés. A nap fáradalmait csoportunk az egerszalóki élményfürdőben pihente ki.
Október 12-én Budapesten kirándult a csoportunk. Itt a Közlekedési Múzeumot, a Mezőgazdasági Múzeumot és a Hősök terét mutatták be vendégfogadóink. Délután a Fővárosi Nagycirkusz előadását tekintették meg.
Október 13-án a vendégfogadó családok biztosították a napi programot. Több gyereket a Mátrafüredi Kalandpark mozgalmas és kihívásokban gazdag világába avattak be a vendégfogadók. Délután vetélkedőn és koncerten vettek részt diákjaink.

Köszönjük vendégfogadóinknak a gazdag és változatos programot, a kedves és felemelő szeretetet! Tavasszal visszavárunk! Kívánunk sikeres tanévet!



2012. október 14., vasárnap

Gólyabál

Köntczey Katalin (X. A) cikke:
Ebben az évben is megrendezésre került a gólyák beavatási szertartása. Az élménydús gólyahetet a szokásos gólyabállal zártuk. Az estet a hagyományos gólyatánccal indítottuk, amelyet a hagyományoktól eltérően idén a gólyák fogadalma követett:

Most, e perctől fogadom,
Tanórákon nem alszom.
Én emelt fővel jövök ide,
Mert iskolámnak jó a híre.
Tisztelem a nagyobbakat,
Tanárokat s diákokat.
Társaimnak köszönök,
Ahelyett nem köhögök,
Mást soha sem röhögök,
És senkit sem lökdösök.
Egyenruhám kivasaltan,
Jól mutat majd mindig rajtam.
Gyűlnek majd a tízesek.,
Ha kérdeznek felelek.
Válaszolok ügyesen,
Jó leszek a szüneten.
A rossz dolgoknak békét hagyok,
Mert Nagy Mózes-es diák vagyok!

Ezekkel a szavakkal fogadták iskolánk kilencedik osztályos diákjai, hogy betartják az iskola szabályzatát.
A gólyák fogadalmát követték az izgalmasabbnál izgalmasabb próbák. A Miss és Mr. jelöltek páros feladatokban kellett bizonyítsanak, míg az osztályokra más próbák vártak. A tizedik osztályos tanulók sok érdekes feladattal lepték meg a gólyákat, köztük ügyességi feladatok, reklámozás, narancshámozás, túszos játék, az elmaradhatatlan tánc és ének valamint himnusz írás. A diákok nagyon ügyesek voltak, mindannyian kíválóan megoldották a feladatokat és bár a zsűrinek nehéz volt a döntés meghozása, muszáj volt kiválasztani a legjobb osztályt valamint a Miss és Mr.-t. Az eredményeket kitörő öröm követte, majd az izgalmakat egy fergeteges bulin tombolhatták ki a diákok.
A szervezők és a résztvevők visszajelzése egy fantasztikus élményről tesz tanúbizonyságot. Reméljük az év is ilyen hangulatban fog lezajlani.



Olvassunk együtt!

Kedves Diákok!

A hosszú nyár után újra megszólítunk az „Olvassunk együtt!” programunkkal. Szeretnénk, ha ez a szabadidős tevékenységünk új lelkesedéssel, jó kedvvel és sok könyvbaráttal gazdagodna.

Tevékenységünknek új arculatot keresünk. Különálló versenyszám lenne a csoportnak egy találó, az olvasással kapcsolatos, kisebb és nagyobb diákoknak egyaránt vonzó névadás és logó. Adjatok nevet és készítsetek logót! A legtalálóbb változatot jutalomban részesítjük.

A honlapunkon a nyári vakációra is tettünk közzé könyvajánlót. Ha olvastatok a kijelölt könyvek közül, és a feladatsorozatot is érdekesnek találtátok, akkor október 5-én adjátok le az igazgatói irodában!

Októberi könyvajánló

V-VIII. osztály részére:
Nyirő József: Uz Bence

IX-XII. osztály részére:
Nyirő József: Madéfalvi veszedelem
A könyv elérhetőségének kevés példányszámára való tekintettel akár az Uz Bencét is olvashatjátok, csak a középiskolások csoportjában lesztek értékelve.

Feladatlapokat a jövőhéten az igazgatói irodában lehet átvenni. Leadási határidő: október 30.

2012. július 15., vasárnap

Könyvajánló a nyárra

Kedves Diákok!


Az „Olvassunk együtt!” programunk keretében ajánlunk pár könyvet a nyári vakációra.
A kijelölt könyvekhez egy egységes feladatsort társítunk. Minden könyv olvasói élményéből készített pályamunkához válasszatok négy-négy feladatot, amellyel Nektek könnyebb azonosulni és feldolgozni a könyvet! Így Ti is alakítjátok közös programunk szabályait.

V-VIII. tagozat részére
Verne: Kétévi vakáció
Böszörményi Gyula Gergő könyvei közül bármelyik
Erich Kastner: Emil és a detektívek vagy Két Lotti

IX-XII. tagozat részére
Jerome: Három ember egy csónakban
Heller: A 22-es csapdája
Tolsztoj: Anna Karerina

1. Milyen sajátos konfliktusokat tár fel a történet?

2. Melyik szereplővel tudsz azonosulni és mely tulajdonságai alapján?

3. A szereplők közül kivel igazságtalan a sors és miért?

4. Milyen történeti háttér ismerhető fel, hogyan teszi átélhetővé azt a könyv?

5. Ötsororos a regényről: foglald össze a tartalmát, egyik szereplőt hasonlítsd össze egy másik könyv szereplőjével, emelj ki egy konfliktust, írj egy saját befejezési ötletet, és jellemed az olvasói élményt!

6. Egy részlet filmforgatókönyve

7. Történetpiramis: 1 szó az alaptörténetről, 2 szó a konfliktusról, 3 szó a helyszínről, 4 szó a fontosabb szereplőkről, 5 szó egyik eseményszál, 6 szó második eseményszál, 7 szó harmadik eseményszál, 8 szó a végkifejletről, 9 szó saját vélemény a könyvről

8. Szereplőmátrix: Vízszintesen és függőlegesen is ugyanolyan sorrendben felírod a szereplőket, így egy táblázatot készítesz! Az ismétlődő nevek rublikáját üresen hagyod, így egy üres átlód lesz! Beírod, hogy egyik szereplő hogyan viszonyul a másikhoz! Avázlatod által a teljes könyv áttékinthető lesz.

9. Fülszöveg vagy könyvajánló

10. A könyvhöz társítható illusztráció

Szép vakációt és jó olvasást kívánunk!

2012. május 30., szerda

Rajzkiállítás

Május 25-én 17 órától az Incze László Céhtörténeti Múzeum kiállítótermében került sorra a rajztagozat évzáró kiállítására.
A jelenlevőket köszöntötte és a kiállítást megnyitotta dr. Mocsáry-Gondos Beáta aligazgatónő. Az idei tárlatot és a rajztagozatos diákok évi tevékenységét értékelte Ferencz Éva tanárnő.
A végzős VIII. osztályos diákok József Attila verseiből "Kezed csillag énnekem" ünnepi műsorral léptek fel, amelyet a kórus zeneszámai követtek (Pakó László zenetanár vezetésével). A végzősök részéről beszédet mondott Papp Henrietta.

Ferencz Éva tanárnő méltató beszéde:

A Nagy Mózes iskola rajztagozatának 40. évzáró tárlatáról


Az ember és az Igazság között a legrövidebb út egy kis történet, mondják a napkeleti bölcsek. A Nagy Mózes rajziskolájának 40. évzáró ünnepségén magam is egy rövid történettel indítok.
„Valaki egyszer észrevett egy pillangót, amint éppen a bábjából próbált kimászni. Az illető a folyamatot túl lassúnak találta, ezért gyengéden lehelni kezdte a lepkét. A meleg fuvallat fel is gyorsította a folyamatot. De ami kibújt a bábból, az nem lepke lett, hanem egy szétroncsolt szárnyú lény.” A történetben egy pillangóról van szó, ám a mese nem róla szól. A mese arról szól, ahogyan mi magunk élünk, s arra int, ahogyan élnünk kellene. Hiszen mindannyian hallunk nap mint nap a „felgyorsult világunkban” kezdetű, már-már közhellyé vált kijelentéseket, melyre egyetértően, olykor büszkén, máskor fontoskodva, s ritkábban tehetetlenül, vagy kissé szomorkásan rá szoktunk bólintani, mert hogy mindannyiunkat hajt, űz a vágy, hogy mielőbb elérjük céljainkat: a beteljesülést, önmegvalósítást, a pillangószárnyon libbenő boldogság állapotát. S százszorta erősebb a kísértés gyorsítani a folyamatot ott, ahol a dolgos hétköznapok célját, értelmét adja, hogy mielőbb segítsük kibontakozni a reánk bízott pilleszárnyú tehetségeket.
Hogy miként birkóznak meg művész kollégáink ezzel a kísértéssel, bizonyítja a nemrégen bemutatott évfordulós ünnepi tárlat, és a mai, amelyen a 2011-12-es tanév termésének legjavát láthatják a kedves tárlatlátogatók.
A rajztagozat művész-pedagógusai, Vetró András szobrászat, Bakó Kinga grafika és Koszta Ervin festészet tanárok egyhangúan állítják, hogy a négy évfolyam minden egyes tanulóját dicséret illeti az idei tanévben elért eredményekért. Nem volt egyszerű munka kiválasztani azt a diákonként egy, maximum két alkotást a sok százból, amit a múzeum kiállítóterme befogadni képes.
Szobrászat
A gyakorlott tárlatlátogató számára bizonyára ismerős a kiállított alkotások témavilága. Rögtön a bejáratnál a szobrászati órákon készült gipsz domborművek fogadják az érkezőt. A kerek domborműveket a rajztagozat 40 éves évfordulójára készítették a VIII. osztályosok, a VII.-esek vájt domborművei, fantázia-maszkjai mellett. Ugyancsak a VII.-esek kézügyességét és fantáziáját dicsérik az agyagból készült festett mozaik horoszkópok. S ha már a VII.-eseknél tartunk, itt láthatóak az Én és a kedvenc állatom címet viselő agyag-mellszobrok is. A VI. osztályosok szobrászati óráin készültek az agyag sakkfigurák, az V.-esek fantasztikus állatokat és ülő figurákat készítettek, amelyeket temperával és vízfestékkel színeztek, akárcsak a kedvenc meséjük által ihletett dinamikus, mozgalmas mesejeleneteket ábrázoló lapos domborműveket. Óriási türelem és hozzáértés, és a művészeti ismeretek mellett mértani, távlattani és anatómiai tudásukat is bevetik a kis művészek, hogy megszülethessenek ezek az alkotások. Laikus szemlélő számára a munkák egyszerűen szépek és kedvesek, a hozzáértő azonban felfedezi, hogy a kész alkotások mögött bizony hosszú tanórák (s vidám, agyagcsatákkal tarkított szünetek) állnak, míg sikerül becsalogatni az agyaglap síkjára a térhatást.
A szobrászati tevékenység sajnos nem jár hivatalos, okleveles elismeréssel, nincsenek pályázatok, ennek ellenére kiemelkedően teljesítő diákok itt is vannak. Akiket Vetró tanár úr külön dicséretben részesít: Mike Tímea és Ercse Zsuzsa az V. osztályból, Cserei Réka, Lénárt Tamás, Kondorossy Melissza és Bagoly Anna aVI. osztályból, Fűzi Norbert, Bogdán Pál Róbert, Opra Zsolt Tamás Anna, Német Orsolya a VII., és Szász Barbara, Nagy Ákos, Gábor Balázs, Csiszár Borbála és Szejke Brigitta a VIII. osztályból.
Grafika
A grafika órákon is jól bejáratott témák köré szerveződött az alkotómunka. A madarak és állatok, víz és szárazföld világa, portrésorozatok, klasszikus alkotások interpretációja töltötte ki a szorgos munkával töltött tanórákat. Szünidős élménybeszámolóval kezdődött az idei tanév, ezeket az alkotásokat tetszőleges technikával készítette el mindenki, majd az EMI által meghirdetett Háromszéki rajzpályázatára neveztek be, melynek témája, a közösség, hit, identitás főképp a VII.-es diákokat szólította meg, olyannyira, hogy Opra Zsolt munkája I. díjban részesült, további díjazottak voltak Tamás Anna, Ambarus Eszter és Német Orsolya, valamint Zágoni Andrea VI. osztályos tanuló, Bani Beáta, Tóth Kinga VII.-es, és Tompa Bernát, Papp Henrietta, Gábor Balázs VIII. osztályos tanuló. A következő kihívást a romániai német nagykövetség Barátság címmel meghirdetett pályázata jelentette, majd Lengyelországba küldtek munkákat tetszőleges témában kiírt pályázatra – ezekről a pályázatokról még nem érkezett visszajelzés. A Cimbora folyóirat Világgá mentem című pályázatán Keresztes Zsolt V.-es, Cserei Réka és Bagoly Anabella, Jakab Júlia VI.-os, Surdu Andrea és Szávuly Róbert VII.-es, és Gábor Balázs VIII.-os tanulók nyertek, az ő jutalmuk részvétel a Cimbora nyári táborában. Szép számban vettek részt munkákkal a Zöld Nap Egyesület által szervezett Ilyen lesz a földünk, ha nagy leszek rajztárlatán(díjazottak: Szabó Hedda, Kovács Anita, Mike Tímea V.-es, Benkő Eszter, Deák Emőke, Surdu Andrea VII.-es tanulók), s küldtek munkákat a szentendrei testvériskolába is, válaszképpen az onnan érkezett diáktárlatra.
Tulajdonképpen épp a szentendrei gyerekek munkája adta az ötletet az idén újításnak számító színes grafika, s továbbra is kedvenc technikák a pasztell, vízfesték, fekete tus és ezen technikák ötvözése. A munkákról természetesen visszaköszön Bakó Kinga textilművész sajátos színvilága, textúrája, a díszítőelemek sokasága. A grafika órákon hangsúlyos szerepet kapott a világháló kimeríthetetlen művészeti tárháza. Nagy segítség a tanulási folyamatban, hogy a készülő munkákat digitális technikával rögzítik, majd kielemzik ezek fejlődéstörténetét. Az itt kiállított grafikák közül tetten érhető ez a folyamat a VII. és VIII. osztályosok portrésorozatában, ahol az ifjú művészpalánták saját hangulataik, lelkiállapotuk változását mutatják be egy-egy jól sikerült portrésorozatban. A Vigadóban megtekintett Vasarely-tárlat sem maradt visszhang nélkül: sokakat megihletett a nagy művész op-art technikája, s többen sikerrel próbálkoztak papírra vinni saját ihletésű optikai trükkjeiket.
Festészet
Koszta Ervin tanár úr festészet óráin is téma volt Vasarely művészete, de míg a grafikákat a tárlat ihlette, a festészet órán a tárlatot megelőzően készültek el a Vasarely stílusát követő alkotások, amelyeket a főfalon láthatunk. A festészet órán egyébként is nagy hangsúlyt fektetnek a művészettörténet órákon tanul festők, művészek munkáinak elsajátítására. Képeket elemeznek, hogy ráérezzenek az adott stílus vagy kor szellemében létrejött munkákra – ez főként a VIII. osztályosok alkotásaiban érhető tetten. A szürrealista, kubista, vagy akár az op-art művészet stílusát más szemszögből megközelítve, saját énjükön átszűrve születtek ezek a figyelemre méltó alkotások. Az V. és VI. osztályban a csendélet ábrázolásmódjával foglalkoznak, kísérleteznek a színek harmóniájával, hogy tetten érhessék a sötét és világos tónusok, a fény-árnyék hatását az alkotás során. A drapéria-tanulmány, az emberi alak ábrázolása is nagy teret kap, hiszen mindezt már ötvözve kell felhasználniuk VII.-ben, a portrékészítés alkalmával A kollázs technika, a csendélet, a tanulmányrajzok mellett idén az utcarészletek, épületábrázolások is teret kaptak, ebben a folyamatban főként a perspektíva szabályait tanulmányozták és követték a VII.-VIII. osztályos diákok, s hogy milyen eredménnyel, az jól látható a kiállított alkotásokon. Ezekkel a munkákkal pályázatra is beneveztek a diákok, ahol kimagasló díjakat és dicséretet nyertek Szász Barbara, Nagy Ákos, Gábor Balázs, Csiszár Borbála és Szejke Brigitta és Tompa Bernát a VIII. osztályból, és elismerésben részesültek még sokan mások.
Mindent összevetve, megállapíthatjuk, hogy az idei tanév is felzárkózik eredmények tekintetében az előző évekhez. A kitartó, türelmes, céltudatos munka visszaköszön az idei tárlat gazdag anyagából. S visszatérve a bevezetőben elhangzott pillangó történetéhez bízvást mondhatjuk, hogy a fennállásának ötödik évtizedébe lépő rajztagozat idén is tehetségét teljes pompájában csillogtató pillangórajt bocsát ki útjára, akárcsak az elmúlt évek folyamán. Mától már őket is büszkén soroljuk, akárcsak a számos képzőművészt, művészettörténészt, építészt, formatervezőt, művész-pedagógust és művészetkedvelőt, akik a Nagy Mózesből röppentek ki a nagybetűs Életbe. Köszönjük nekik, hogy felsorakoztak az iskolánk jó hírét öregbítők sorába, s hálával és szeretettel gondolunk mindazokra a művész-pedagógusokra, akik feltarisnyálták őket a Nagy Mózes hamuban sült pogácsájával. Kívánjuk, hogy erőben, egészségben, szeretetben és megbecsülésben éljenek és alkossanak közöttünk, mindannyiunk legnagyobb örömére.


Papp Henrietta beszéde:
Tisztelt jelenlévők, tanárok, diákok!

      Nagy László szavaival szeretném üdvözölni Önöket.
"Nehéz volt a szavakkal játszani,
Nehéz volt olyat mondani
Ami kell, ami szép s amit szabad,
Valamit, ami örökre megmarad. "
   A rajztagozat évzáró tárlata egy csodálatos nap számunkra. Itt e kiemelt, szent helyen szeretnének elbúcsúzni a rajzosztálytól.
Ebben a teremben sokat tanultunk, művelődtünk. Amikor beléptünk mindig meglepett a látvány. A festmények, a színek, a formák, az árnyékok áradata mindig nagy hatással volt ránk. Mint ahogy most is meglep a rengeteg érdeklődő.
Egy kiállítás után mindenkinek megjött a kedve a rajzoláshoz. Mindenki arról álmodott, hogy egyszer majd az ő műveit csodálják a kíváncsi szemek. Most eljött a mi időnk, rajtunk, alkotásainkon pihen minden tekintet. Amikor egy kiállításon vagyunk az olyan, mint mikor összebarátkozunk egy idegen emberrel. Először csak azt tudjuk róla, hogy egy művész és ez már nagyon imponál nekünk. Aztán a tanáraink bemutatójából tanulunk róla sok mindent és mosolyogva nézzük a róla szóló ismeretközlő filmeket. "Milyen elképesztő ember" - gondoljuk magunkban és máris olyan lesz mint a legjobb barátunk.
40 éve, hogy létrehozták a rajztagozatot. Milyen fantasztikus 40 év! Sokat mondó rajzok, segítőkész tanárok, tehetséges diákok, magasszintű művészek, nagy eredmények. Büszkék lehetünk, hogy itt jártuk ki az 5-8 osztályt.
Ha az iskola a második otthonunk, akkor a rajzterem a második szobánk. Azokat az órákat, amelyeket ott töltöttünk senki sem törölheti ki az emlékezetünkből. Emlékszünk tanáraink minden tanító szavára, tanácsára, minden dicséretére. Nem felejtsük a könyékig olajfestékes perceket, az agyagos szüneteket, a grafitos kezeket.
Nemrég azt kérdezte tőlem az egyik tanárunk, hogy sajnáljuk-e, hogy vége ennek a négy évnek és hiányozni fog-e a rajztagozat? Mert ő sajnálja, hogy elmegyünk. Mi is sajnáljuk! Soha vissza nem térő élményekben volt részünk. Olyan szeretetet kaptunk itt, amilyent kevés helyen kaphatunk. Hiányozni fognak a rajzórák, a rajzterem, de megígérjük, hogy amikor csak tehetjük, meglátogatjuk kedves kis termünket.
Egyszer csak csengetnek, vége egy fejezetnek, de életünknek ez még csak egy része. Vége a VIII.-nak. Egy teljesen új felnőttesebb világba kell lépnünk. Megpróbálunk jól teljesíteni, megpróbálunk úgy dolgozni, ahogy itt elvárták tőlünk. Mindig a maximumot hozni és mosolyogva dolgozni.
      Kedves hetedikesek! A tavaly, amikor a helyetekben álltunk, mind nagyon vártuk, hogy nekünk is legyen ilyen búcsúzó kiállításunk. Most itt van és lélegzetelállító. Minden évvégi kiállítás az, de amikor tudod, hogy osztálytársaiddal, tanáraiddal ez az utolsó, az nagyon megható. Kívánom nektek, hogy szép legyen a következő évetek, sok díjat gyűjtsetek össze, szeretetet adjatok és kapjatok. Bátran adjuk át nektek a stafétabotot, mert tudjuk, jó helyen lesz. Becsüljétek, tiszteljétek és szeressétek tanáraitokat, mert megérdemlik.
     Szeretnénk méltó módon köszönetet mondani tanárainknak, de azt amit értünk tettek csak a leggyönyörűbb szavakkal lehet. Mi még csak egyszerű szavakkal tudunk köszönetet mondani, de igaz lélekkel, őszintén mondjuk: Köszönjük!
Köszönjük azt a rengeteg fáradságot, türelmet, amelyet tanusítottak irántunk, úgy érezzük közöttünk lebegett s kötözte szálait a szeretet.
   Köszönünk minden bíztató szavat, mert ezekkel kihozták belőlünk a legtöbbet, amit csak tudunk. Reméljük, hogy továbbra is tudják folytatni nélkülözhetetlen munkájukat. Mindent köszönünk!
Kívánom minden látogatónak, hogy egy pár percig rajzaink varázsolják el Önöket, érezzék azt a lelkesedést, amit mi is éreztünk a készítésükkor.

















2012. május 29., kedd

Comenius-program, Franciaország

Fárasztó utazás után az első találkozásunk Franciaországgal (és a francia gótikával) a Reims-i katedrálisnál történik, melynek monumentális tömege kirajzolódik a sötét ég háttere előtt. Bár ejszaka van, megpillanthatjuk a Marc Chagall tervei alapján készült színes üvegablakokat. (1)
Párizs: a Szajna méltóségteljesen hömpölyög partjai között (2). A Notre Dame katedrálist először a buszból pillantjuk meg (3), ahogy közeledünk az Île de la Cité felé. Megcsodálhatjuk a gótikus katedrálisok egyik ékességét, a rozettát (4), a királyok szobrait és a bejáratok díszítését, de bent zajlik a virágvasárnapi mise, így kint maradunk.



A Louvre-ban (5) sok kedves régi ismerős fogad: a szárnyas Niké-szobor, a Mona Lisa, „akit” igen nehéz megközelíteni a nagy tolongásban (6), a milói Vénusz (7) és sok-sok olyan festmény, amellyel eddig csak a könyvekben találkoztunk.



Párizs utcáin régmúlt időket idéz a konflis (8) és furcsa érzés szinte egyszerre megpillantani a diadalívet, az obeliszket és az Eiffel-tornyot (9).


A tág terek ellentéte a Montmartre, ahol a szűk utcácskák valóságos kirakodóvásárt kínálnak a tolongó turisták egy részének, míg mások kiülnek a hangulatos kis kávézók elé (10).

Külön élmény a sétahajózás a Szajnán, ahogy kétoldalt méltóságteljesen elvonulnak a történelmi hangzású nevek: Trocadero, Louvre, Pont Neuf, a legöregebb híd (11), Île de la Cité, Musée D’Orsay (12) és végül maga az „Öreg Hölgy”- az Eiffel- torony (13). A torony tetejéről csodás a rálátás a kivilágított éjszakai világvárosra, megérte a hosszú sorbanállást (14). Bepillanthatunk Eiffel dolgozószobájába is (15).





Másnap még mindig a párizsi élményeket dolgozzuk fel, de már jönnek az új benyomások: egy szép rozetta és színes üvegablak (16) a Chartres-i katedrálisnál (17), majd az érkezés Châteaubriant –ba és a fogadás a Guy Môquet líceumnál, ahol vendéglátóink várnak ránk.


Kedden délután kerül sor a látogatás „hivatalos” részére, vagyis a dolgozatok bemutatására, egybekötve egy kis ünnepséggel, amelyen a Pápai Református Gimnázium és a Guy Môquet líceum testvériskolákká váltak, ahogy ezt az ünnepélyes keretek között átnyújtott okiratok bizonyítják (19). A dolgozatok érdekesen, több szemszögből közelítették meg a környezetvédelmi témát és felfigyelhettünk néhány igazán eredeti elgondolásra. Utána vendéglátóink díszvacsorával és táncestével leptek meg minket (18).


Szerdán városnézés (20). Érdekes a piacon mindenféle tengeri herkentyűt látni (21). Van itt fésűkagyló (coquilles Saint-Jaques), homár, és ki tudja milyen más ínyencségek. Látszik, hogy Châteaubriant városa büszke múltjára, a régi épületek ragyognak a tisztaságtól (22), a dombon pedig ott magasodik a vár, amelyben ötvöződik a középkori (23) és a reneszánsz építészet (24).





Csütörtökön útrakelünk, irány a tengerpart. A körülbelül 60 km-t morózus időben tesszük meg, de így is nagyon hatásos a szürke ég és föveny között a szürke kőtömeg, a Mont Saint Michel apátság felbukkanása (25). Az óriási építmény körülvesz minket (26), csodáltatja magát – számunkra nem bevehetetlen. Sajnos a töltés megépítésével jócskán feltöltődött az öböl (27), de már beindultak a munkálatok amelyek nyomán a sziget visszanyeri eredeti képét, az összeköttetést a szárazfölddel pedig híd fogja biztosítani. Mivel éppen apály van, nem látszik más, mjnt a nedves fövény a sziget körül. Itt mérik a legmagasabb európai árapályt: a dagály és az apály közötti szintkülönbség elérheti a 12,5 métert.



Végül a várva várt pillanat: Saint Malo-nál megpillantjuk az óceánt (28). Az idő is velünk tart, a kék ég alatt fenségesen csillog a víz, partjai mentén az árapály szintjét jelző sávval. A kikötői erődítmény lenyűgöző (29), nem csoda, hogy bevehetetlen kalózvárnak számított hosszú időn keresztül (30).



Ez a hét gyorsan elröpült, indulunk hazafelé. Rövid látogatás Angers-be (31), majd utunk a Loire völgyén keresztül vezet, ahol meglátogatjuk a híres Chambord kastélyt (32).


Mire Bécsbe érünk, ismét csepereg az eső, bár ez szemlátomást nem zavarja a Stephansdom előtt jövő-menő turistákat (33). Itt is konflis várja a nosztalgiázni vágyó látogatókat (34).


Ennyi élmény után a hazafelé vezető út nyomasztóan és fárasztóan monoton. Fogad itthon a havas eső, mintha a nyugaton megízlelt tavasz csak álom lett volna.
Remek tapasztalat volt új helyeket látni, új barátokat szerezni. Szívesen gondolok arra, hogy talán mindenki úgy érezte, gazdagodott, fejlődött, új kihívásoknak felelt meg – érdemes volt (35).
Szöveg és képek: Deák Mária