2011. június 9., csütörtök

Diáknap

Ugron Nóra cikke (X. A):

Harmadik Mennyei Diáknap

„Egy, két, há’ és egy, két, há’, gyerünk, ez az! Nagy most jobbra, húzd meg. Még nyolcat…” reggeli tornával fogadtuk a bankettről az iskolába letévedő tizenkettedikes diákjainkat a Nagy Mózes Elméleti Líceumban a diáknapon. A Mennyei Diáknapon… és hogy a torna mennyire volt mennyei vagy pokoli a szédelgő végzősöknek, arról árulkodjék képünk. Mert aki éjjel legény, az nappal ne aludjon…

A többi diák is bekapcsolódhatott volna a hajnali haccacáréba, ám vagy túl szégyenlősek vagy túl fáradtak voltak hozzá (de hát lehettek fáradtabbak az éjjelt áttáncoló „nagyoknál”?). No, de az is meglehet, hogy a nap további részére tartogatták energiáikat.

Volt is rá szükségük, ugyanis többen beneveztek tokányfőző versenyünkre, ami már hagyománynak kezd számítani e napon, illetve csapatokba verődve részt vettek a lóti-futin, ahol jócskán megizzasztottuk vállalkozó szellemű iskolatársainkat az egész várost átívelő feladatokkal. Ha már a hagyományokról van szó megemlíteném a tanár-diák focimeccset, ahol végre a diák izzasztotta a tanárt és nem fordítva.

A kreatívabbak kézműveskedtek és a csintalanabbak vizes lufikkal dobálóztak, és nemcsak, olykor a veder is előkerült mindenki „örömére”. A kisebbek számára a nap fénypontjának a habfürdős csúszkálás számított, a líceumisták kissé sajnálták ruháikat, de jövőre majd hoznak fürdőruhát…

A játék mellett nem feledkeztünk meg a kultúráról sem, így az angol nyelvű drámakör rövid előadásait tekinthettük meg, valamint szavaló- és népdalvetélkedőn mérhettük össze tudásunkat. Az iskola vendége volt e napra a Sepsiszentgyörgyön önkénteskedő lettországi lány, aki igazi kuriózumnak számított, egyesekkel össze is ismerkedett és egy jó kis beszélgetős délutánon sokat nevettünk egy közeli caféban.

A diáknapot nem sikerült volna megszerveznünk támogatóink nélkül, ezúton is köszönjük főtámogatóink, a New Fashion RT és a Communitas Alapítvány segítségét, akik itt most láthatják az eredményt: móka és kacagás.