2011. június 9., csütörtök

Diáknap

Ugron Nóra cikke (X. A):

Harmadik Mennyei Diáknap

„Egy, két, há’ és egy, két, há’, gyerünk, ez az! Nagy most jobbra, húzd meg. Még nyolcat…” reggeli tornával fogadtuk a bankettről az iskolába letévedő tizenkettedikes diákjainkat a Nagy Mózes Elméleti Líceumban a diáknapon. A Mennyei Diáknapon… és hogy a torna mennyire volt mennyei vagy pokoli a szédelgő végzősöknek, arról árulkodjék képünk. Mert aki éjjel legény, az nappal ne aludjon…

A többi diák is bekapcsolódhatott volna a hajnali haccacáréba, ám vagy túl szégyenlősek vagy túl fáradtak voltak hozzá (de hát lehettek fáradtabbak az éjjelt áttáncoló „nagyoknál”?). No, de az is meglehet, hogy a nap további részére tartogatták energiáikat.

Volt is rá szükségük, ugyanis többen beneveztek tokányfőző versenyünkre, ami már hagyománynak kezd számítani e napon, illetve csapatokba verődve részt vettek a lóti-futin, ahol jócskán megizzasztottuk vállalkozó szellemű iskolatársainkat az egész várost átívelő feladatokkal. Ha már a hagyományokról van szó megemlíteném a tanár-diák focimeccset, ahol végre a diák izzasztotta a tanárt és nem fordítva.

A kreatívabbak kézműveskedtek és a csintalanabbak vizes lufikkal dobálóztak, és nemcsak, olykor a veder is előkerült mindenki „örömére”. A kisebbek számára a nap fénypontjának a habfürdős csúszkálás számított, a líceumisták kissé sajnálták ruháikat, de jövőre majd hoznak fürdőruhát…

A játék mellett nem feledkeztünk meg a kultúráról sem, így az angol nyelvű drámakör rövid előadásait tekinthettük meg, valamint szavaló- és népdalvetélkedőn mérhettük össze tudásunkat. Az iskola vendége volt e napra a Sepsiszentgyörgyön önkénteskedő lettországi lány, aki igazi kuriózumnak számított, egyesekkel össze is ismerkedett és egy jó kis beszélgetős délutánon sokat nevettünk egy közeli caféban.

A diáknapot nem sikerült volna megszerveznünk támogatóink nélkül, ezúton is köszönjük főtámogatóink, a New Fashion RT és a Communitas Alapítvány segítségét, akik itt most láthatják az eredményt: móka és kacagás.

Kiállítás

Ferencz Éva tanárnő megnyitó beszéde:

Kedves tárlatlátogatók, kedves kis művészek!

Szeretettel köszöntök mindenkit a NMEL rajztagozatának 39., ünnepi tárlatmegnyitóján. Külön köszöntöm azokat, akik nélkül idén sem kerülhetett volna sor erre a tárlatra:
Vetró András szobrászat-, Koszta Ervin festészet- és Bakó Kinga grafika, rajz és textilművészet-tanárokat.

Amint azt mindenki láthatja, az idei, végéhez közeledő tanév sem telt unalmasan a kantai iskola tantermeiben. Szándékosan mondok tantermet, és nem rajztermet, hiszen az itt kiállított több száz munka művészi értékén túl egyben arról is hiteles képet nyújt, hogy milyen tevékenységek, milyen gondolatok, milyen ünnepek és hétköznapok sokasága sűrűsödik egy tanévbe.

Az évről évre ismétlődő témák a rendszeres tárlatlátogatók számára bizonyára ismerősek. Jó barátként köszönhetjük a szobrászat, grafika és festészet órák visszatérő motívumait, a gipsz és agyag domborműveket, összerakós játékokat, fantasztikus állatokat, sakkfigurákat, önarcképeket és dekoratív maszkokat, a tempera és olaj csendéleteket, tájképeket, a tus- és ceruzarajzokat, akvarelleket.

Ezek mellett azonban mindig van valami új, színben, formában és technikában egyaránt. A szobrászati órák idei újításai a sárkány-térplasztikák, az agyagból és hulladék fából készült térinstallációk, valamint a bábok. Az olajfestmények, temperák és akvarellek, tus- és ceruzarajzok ábrázolásmódján méltán fedezhető fel a nagy elődök ecsethordozása, a hármas csoportosítású, klasszikus képzőművészeti alkotásokból inspirált kompozíciók arra is rávilágítanak, hogy miként válik személyes élménnyé Brâncuşi Csók kapuja vagy egy Modigliani portré. Ezek a triók a színpárok és a pont-vonal-folt alkalmazásának technikájának elsajátítását is szolgálják, miközben a művészettörténet órákon tanulmányozott kép- és ismeretanyagot kamatoztatják.

Másik különleges színfoltja a tárlatnak új kollégánk, Bakó Kinga textilművész által útnak indított művészeti ágazat. Bakó Kinga révén a grafika és rajztanulás mellett a textilezés titkaiba is betekintést nyernek diákjaink. Első kísérleti évfolyamként a VII. osztályosokat választotta, ők lépésről lépésre tanulták meg a textilművészet alapjait, a sablonkészítést, majd azok textilre vitelének folyamatát.

Az itt látható figuratív és nonfiguratív alkotások komoly és időigényes előtanulmányok eredményei. Szamárfülesre lapozott művészeti albumok tanúskodnak a klasszikus művészeti alkotásokkal való ismerkedésről, laposra préselt festéktubusok százai a színek, szín párokkal készült kísérletekről, mérföld hosszúságú vonalak, a galaktikus csillagrendszerek sokaságával vetekedő pontok és foltok, csonkosra hegyezett ceruzák és üresen tátongó tustintás tollak jelzik azokat a stációkat, melyeket maguk mögött hagytak idén a rajztagozatos diákok. Az eredmény azonban nem marad el a befektetett munkától.

Amint az a kiállított alkotások sokaságán felmérhető, idén is gazdag, munkás évre tekintünk vissza. Mint ahogyan azt évről évre megszoktuk, ismét szűkösnek bizonyult az Incze László kiállító terem, pedig a Céhtörténeti Múzeumban „csupán” azok a munkák kerülhetnek kiállításra, amelyek nem képviselik iskolánkat az ország-világ különböző helyein meghirdetett pályázatokon. E hiányosságot pótolandó, idén vetítettképes bemutatón láthatjuk ezeket a munkákat, s egyúttal betekintést is nyerhetünk a kantai iskola stúdiójába, az alkotómunka folyamatába.

Vegyük tehát sorba a pályázatokat is, és az azokon szép eredményeket elért diákokat. A 2010-11-es tanévben is számos helyi, megyei, országos és nemzetközi pályázatra küldtek munkákat a Nagy Mózes diákjai, s mindezek mellett folyamatosan cserélődtek a szebbnél szebb időszakos tárlatok az iskolánk előcsarnokában. Ez utóbbiak közül föltétlen meg kell említenünk a hagyományos ünnepkörökhöz kapcsolódó tárlatokat, és az iskolánk Comenius projektjét kiegészítő „Fess, alkoss, gyarapíts” pályázatra készült munkákat, no meg a szintén Comenius jegyében lezajlott tavaszi öko-karneválon való részvételt.

V-X. osztályosok vettek részt az idei „Az én városom” helyi pályázaton. A pályázat ötletgazdája és díjazója Héjja Tamás, iskolánk volt diákja. A Kézdivásárhely épített örökségét bemutató munkákat a Vigadó kiállítótermében láthattuk tavaly decemberben, ugyanez a tárlat a ssztgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceumban is kiállításra került.

Ugyancsak helyi pályázat volt a KVISZ által 2010 decemberében meghirdetett „Hulladékszobrászat”, melyen szintén szép számban jelentkeztek iskolánk diákjai.

A 2011-es év tavaszi pályázatainak sorát az EMNT által meghirdetett „Magyarnak lenni jó!” rajzverseny nyitotta – itt is szép sikert arattak diákjaink. Munkáikból állandó tárlat nyílt, mely folyamatosan látogatható a kézdivásárhelyi EMNT székhelyén.

Nagyobb kihívást jelentettek a megyei, illetve a területi pályázatok: a megyei „Az én drogellenes üzenetem”, ahonnan első díjat, valamint a regionális Aranyecset Tehetséggondozó Műhely, az Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesülete (EMME), és az Apáczai Galéria. által meghirdetett Szülőföldem: Erdély pályázat, ahol diákjainkat Aranyecset csoportos oklevéllel, és Arany nívó-díjjal jutalmazták.

Iskolánkat képviselik a ssztgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum által meghirdetett „A természet arcai” c. országos képzőművészeti pályázaton is.

A művészeti tagozatos diákok országunk határain kívül is évről évre öregbítik iskolánk jó hírét. Hatvan magyarországi testvérvárosunk szervezésében „Legyen áldássá a család” címmel hirdetett idén rajzpályázatot, ide is számos kantai diák munkáját küldték el az elmúlt napokban. Ugyancsak külhonba, ezúttal a lengyelországi Torunban várják a díjazást azok a munkák, amelyeket a „Mindig zöld, mindig kék” címmel meghirdetett pályázatra küldtek.

A rajzteremben, grafika, festészet és szobrászat órákon kifejtett következetes, kitartó, szorgalmas munkáért, kreatív, ötletes, egyedi tevékenységükért, a felsorolt pályázatokon való részvételért és elért eredményekért – ez utóbbiak díjazására a hivatalos tanévzárón kerül sor – dicséret illeti a következő tanulókat:

V.B
André Szabolcs, Babos Helga, Biró Nóra, Cserei Réka, Dáni Eszter, Hodor Márk, Kondorossy Melissza, Forró Kinga, Kelemen Kriszta, Lénárt Tamás, Salamon Gábor, Szőke Andrea

VI.B
Ambarus Eszter, Bogdán Pál Róbert, Bokor Henrietta, Füzi Norbert, Kémenes Anna Boróka, Lázár Timea, Miklós Előd, Németh Orsolya, Opra Zsolt, Tamás Anna, Tóth Kinga

VII.C
Csiszár Borbála, Gábor Balázs, Fábián Hunor, Nagy Ákos, Szabó Beáta, Szász Barbara, Tompa Bernáth

VIII. C
Babos Karola, Biró Beáta, Deszke Anna Rita, Imre Zsolt, Kovács Kristóf, Lázár Kincső, Miklós Noémi, Molnár Júlia, Szabó Csenge, Szabó Panna, Todor Szidónia, Tóth Flóra

És amint az már kezd hagyománnyá válni, a rajzterem padjaiból kikerült líceumi diákjainkban sem csappan az alkotókedv. Az idei tárlat plakátját Mátyás Emőke és Gál Beáta IX.B-s tanulók készítették, osztálynyi, ma már líceumi tagozaton tanuló volt rajzosztályos nevezett be Az én városom pályázatra, Ugron Nóra és Sütő Andrea X.A-s tanulók tagjai az Aranyecset csapatnak, és örömmel jelenthetjük, hogy a volt rajzosztályos, idén ballagó diákunk, a XII. A osztályos Kész Blanka tavalyi díjnyertes munkája a Vatikánban lesz kiállítva. A II. János Pál lelkisége címmel Hatvan városa által meghirdetett nemzetközi rajzpályázat legkiemelkedőbb alkotásait János Pál boldoggá avatásához kapcsolódó nagyszabású ünnepség keretén belül május 27-én állítják ki, s az eseményre meghívást kaptak az alkotók is. Sajnos, Blankának választania kellett a vatikáni ünnepség és a ballagás közt, s ő természetesen az utóbbit választotta.

„Minden gyerek egy művész, a kérdés csak az, hogyan maradjon művész, ha már felnőtt.” – mondta Pablo Picasso. Talán, ha lehetőségük lett volna találkozni, Kész Blanka elárulhatta volna neki a titkot, amelyet ő tud, s az utána jövők tanulnak a Nagy Mózes gimnázium rajztermében. Hála érte azoknak az érett művész-pedagógusoknak, akik révén mindez lehetségessé válhat, köszönet a szülőknek, akik rájuk bízták gyermekeiket, s dicséret nekik, a fáradhatatlan művészpalántáknak, akik megadják életünk értelmét.

A kiállításon köszöntő beszédet mondott dr. Mocsáry-Gondos Beáta aligazgatónő. A VIII. rajzosztályosok részéről búcsúzott Deszke Anna, és osztálytársai Szabó Lőrinc verseket adtak ekő.  Közreműködött a kórus Pakó László zenetanár vezetésével.


















Támogatóink