2010. szeptember 14., kedd

Egy utazás emlékei - Ugron Nóri beszámolója

Kiskunmajsa. Budapest. Bécs. Tihany. Balaton. Ezekkel az állomásokkal vehetett részt egy csapat Nagy Mózeses diák, június 11 és 15 között Gáspár Mária és Mészáros Ágoston tanárok által szervezett felejthetetlen kiránduláson.

Az évzáró utáni hőségben vette kezdetét utunk. A buszon hamar megismerkedtünk egymással, így a fullasztó melegben is jól utazhattunk Kiskunmajsáig, ahol az első éjszakát töltöttük. Az esti fuvallatban a szúnyogcsípések ellenére kellemesen elütöttük az időt. Másnap reggel megnézhettük az itt található ’56-os múzeumot és a hősök tiszteletére épített kápolnát. A kápolnában a hősök emléke előtt imával tisztelegtünk és ezzel a bensőséges, a képek láttára meghitt hangulatban indultunk tovább Budapest fele.

A Hősök terére megérkezvén választanunk kellett, több lehetőség is adott volt az igényeknek megfelelően. A csoport egy része az állatkertbe vette az irányt, a másik fele a 2002-ben létesített Terror házaba indult.

A tűző napon tett rövid séta után megérkeztünk a meghökkentő múzeumba, melynek a nevét szó szerint lehet értelmezni, valóban a terror házába léptünk be akkor. Az első terem horrorisztikus képe végigkísért az épületen. Az ormótlan tankról csöpögő olaj és a több ezer áldozat portréja a falon sokkolóan hatott mindnyájunkra. A következő termekben látott képek, videó felvételek és hanganyagok, fegyverek, az áldozatok tárgyai, katonai egyenruhák, idézetek és a szovjet propaganda eszközei átfogó képet adtak egy általunk ismeretlen, kegyetlen világról, mely nem is olyan rég még ezen a területen dominált. Az épület pincéjében, mely a nácik és a szovjet unió ideje alatt tényleg börtönként szolgált, megtekinthettünk néhány kínzókamrát, egyeseket ki is lehetett próbálni, cellákat, és Siralomházat. Felháborodva, meghatva és ugyanakkor lenyűgözve hagytuk el az épület küszöbét.

Felkavarodott lelkivilágunkat a tikkasztó hőség hamar más irányba terelte és a csoport többi részéhez csatlakozva megtekintettük a Budai várat és a Mátyás templomot. A reneszánsz épületegyüttesben eltévedve, majd ismét utunkra lelve indultunk tovább. Este kifáradtan, élményekkel tele érkeztünk meg a főapát meghívására Pannohalmára, ahol az elkövetkező éjszakákat is töltöttük.

A következő reggel Bécs volt az útirány. Pár óra után beléphettünk az egykori Osztrák-Magyar Monarchia székhelyébe. A hatalmas épületek, paloták, szobrok, a tereken hajtó konflisok, fiákerek és néhány a múltat idéző, korabeli ruhás ember teljesen elvarázsolja a turistákat, akikből láthatunk itt bőven. Mintha egy másik világba csöppentünk volna. És valóban.

Megtekintettük a gótikus stílusban épült Szent István dómot és ugyanitt a csoport egy része részt vehetett szentmisén is. A többiek ez idő alatt a Hofburgban (az egykori császári rezidenciában) időztek. Itt a királyi lakosztályok révén betekintést nyerhettünk a császári udvar életébe, valamint a Sissi Múzeum reális képet festett a filmből már jól ismert, legendává vált Erzsébet királynő mindennapjairól és gondolatairól. Emellett a kincstárat (németül Schatzkammer) is meglátogattuk. Itt látható erdélyi fejedelmünk, Bocskai István koronája is.

Utolsó bécsi állomásunk a Schönbrunn volt, a királyi család nyári rezidenciája. A kastély hatalmas kertjével, labirintusával és rózsáival, barokk termeivel, bútoraival teljesen visszaröpített az időben. Olykor a zene hallatára tényleg egy régi bálon képzelhettük magunkat, ahol az ember eltörpül a hatalmas falak mellett.
Káprázó szemekkel, felszabadulva és egy más világ képével tértünk vissza az ezer éves apátságba. Következő reggel helyi diákok elkalauzoltak e régi épület falai között és bepillantást nyerhettünk ezer éves történelmébe.

Ebédre megérkeztünk Tihanyba. Itt ismét egy régi apátság múltjával ismerkedtünk meg, mely arról híres, hogy alapítólevelében találhatóak az első magyar nyelvemlékek. A leghíresebb közülük talán a „feheruuaru rea hodu utu meneh rea”, vagyis a Fehérvárra menő hadiút. Az altemplomban látható alapítójának, I. András királyunknak a sírja.

Délután az információk hadától majdhogynem szétrobbanó fejünket a Balaton vizében hűthettük le. Az egész délután a strandolásé volt, majd gondolatainkban az utolsó nap lehangoltságával tértünk aludni.
Másnap, az utolsó nap kora reggel indultunk útnak. A nyomasztó és fárasztó, hosszú út nevetgélések közepette telt el, ahogyan az egész kirándulás is. Élményekkel, új érzésekkel, más világok képeivel, nevetésekkel, információkkal, barátságokkal, telefonszámokkal és ímél címekkel gazdagon szálltunk le a buszról idehaza. Egy jókora alvás után mindnyájunk szívében továbbél ennek a néhány napnak az emléke. Olyan volt ez, mint a színfoltok a festő palettáján… olykor fárasztó és nehéz fekete vagy barna… máskor könnyű és vidám narancs, piros… tiszta fehér… és a körülölelő természet zöldje…

Ugron Nóri